A táblák környékén óvatos „üzemmódot" javasolnak a szakértők
Nagykanizsa - Szakértők azt mondják, a vadbalesetek elkerülésében nincs nagy szerepe vélt vagy valós vezetői tudásnak, lóerőknek, illetve a jármű egyéb műszaki paramétereinek - az ember egy módon védekezhet hatékonyan. Ha legalább a veszélyt jelző táblák hatálya alatt lassan és körültekintően közlekedik.
Amikor a Nagykanizsai Rendőrkapitányság közlekedési osztályának munkatársaival lajstromba szedtük Dél-Zala veszélyes közúti helyszíneit, előkelő helyen említették az emberi és állati útvonalak metszéspontjait. A 7-es főútról Borsfa felé vivő pár kilométer, aztán a Nagykanizsáról Gyékényesre vezető, ráadásul igen kanyargós összekötő, s a 74-es út több, táblával jelzett darabja tartozik ebbe a körbe.
A dologgal kapcsolatban elsőként egy oktatót, a Start Autósiskolát vezető Péter Lajost kérdeztük, miként készítik fel növendékeiket erre, a felénk igen gyakori veszélyre.
- Az elméletnél, a veszélyt jelző tábláknál kezdődik a dolog, s e témánál mindig nagyon felélénkülnek a tanulóink - mondta. – Mindenki ezer esetet hallott vagy ne adj' Isten élt át, a témát valóban kivesézzük, az idevágó kérdéseket a tesztekben is a legritkább esetben rontják aztán el. Még az elmélet részeként tanítjuk (s aztán az éjszakai vezetés során a gyakorlatban ismételjük is), hogy fényszórós közlekedésnél az ember lát előre száz métert, s ha feltűnik a vad, van lehetősége intenzív fékezéssel megállni, közben hosszan dudálni kell, majd lekapcsolni a világítást, elvégre egy, őz után jöhet a többi, s az állat általában a fény felé indul. De nyomatékosan figyelmeztetünk: tompított lámpánál a belátható út már csak 50-60 méter, ilyenkor kilencvenes tempónál egy szarvas észlelése után semmi esély megállni. Ezért kell eleve lassabban közlekedni!
Legalább a táblák környékén ezt az óvatos és körültekintő „üzemmódot" említi minden szakértő, mint a vadelütések kivédésének egyetlen hatékony módját. A megyei vadászkamara elnöke, dr. Nádor László a fékúton túl ezt azzal indokolja, hogy a vad 60 kilométer/órás sebességnél gyorsabban haladó jármű mozgását nem tudja felmérni. Ezenkívül tőle hallottuk azt is: ha vad keveredik az autónk elé, általában a legkisebb baj a gázolásból származik. Aki megijed, félrekapja a kormányt, árokba hajt vagy fának, esetleg szemből érkező autónak csapódik, még sokkal rosszabbul jár.
De vele a vezetéstechnikán túl a törvényi szabályozásról is szót váltottunk.
- Utoljára 1996-ban volt megyei adatunk az adott év vadkárairól: akkor mintegy 30 millió forint értékben törtek a zalai autók - emlékezett az időkre, amikor a törvény még objektív kárfelelősséget rótt a vadászati jogot gyakorlókra, avagy fizetni kellett minden törésért. - Becslésem szerint ez mára legalább a duplájára nőtt, bár figyelembe véve a pénzromlást, aztán az autók sokasodását, illetve az értékük emelkedését, vélhetően ennél is nagyobb az összeg.
A törvény jelenleg két veszélyes üzem találkozásaként tekint a közlekedők és a vadak afférjaira, ahol mindkét fél viseli a maga kárát – hacsak valamely mulasztás nem róható a terhére. Az autós mondjuk nem hajtott túl gyorsan - avagy nem mutatható ki, hogy a vad nem véletlenül járt arra, hanem mert például etetéssel arra a helyre szoktatták. Nagyjából az a helyzet: ha „vadas tábla" áll az út mellett, a társaság felelősségét firtatni is kár.
- A veszélyes zalai helyek szinte kivétel nélkül táblával jelöltek - mondta ennek kapcsán Nádor László, aki hozzátette azt is: az állatok számára (amelyek egyébként jóval korábban közlekedtek ezen a vidéken, mint a mi autóink, tehát úgymond a joguk elvitathatatlan) a közút afféle csapda. A kicsiket például a pótkocsikról lehulló magvak, a rendszeresen kaszált árokpartok mindig friss füve, a nagyokat pedig a kicsik vonzzák ide.
Péter Lajos nem nagyon emlékszik diákra, akit az említett, s az elméleti órán ugyancsak oktatott törvényi felfogás fel ne háborított volna. Szerinte is sokkal igazságosabb lenne, ha a baleseteknél a szarvast olyan autósként tekintenék, akinek nincs kötelező biztosítása, s legalább a bizonyítottan vétlenül kárt szenvedett autótulajdonos juthatna némi kártérítéshez.
Kérdésünkre Nádor László elmondta még: a dél-zalai új autópálya-szakaszok vadkerí- tései szerintük nem tökéletesek. A vadászok a tetejére szélesebb deszkát javasoltak, hogy a vad biztosan észrevegye az akadályt. A sima drótot ugyanis nem látják meg az állatok, egy igazán megindult rudli vagy konda rohama pedig át is szakítja az építményt. Sorozatunk holnapi folytatásában zalaegerszegi téma következik: a megyeszékhelyi közlekedés visszásságairól írunk riportot, egy oktatóautó hátsó ülésén utazva. VARGA ANDOR