KÖZLEKEDÉS Megelőzhetőek lennének az ütközések az útra futó állatokkal
Nem sokan használják megyénkben a csodaszerként beharangozott vadriasztó sípot, mellyel megelőzhetőek a gázolások. Az eszköz az emberi fül számára hallhatatlan, az állatoknak viszont ijesztő hangot ad ki.
Vad és vadveszélyt jelző tábla bőven van Bács-Kiskunban. Érdemes a gépjárművezetőknek az út mindkét oldalát figyelniük, hogy időben észrevegyék a kiugró állatokat. Kevesen tudják: ha az út mentén ilyen tábla áll, akkor az autóban keletkezett kárt nem téríti meg a vadásztársaság. A felelősség megoszlik, kénytelen mindenki a saját kárát fizetni. Tehát a balesetek sokba kerülnek, ráadásul hosszas az ügyintézés menete. Arról nem beszélve, hogy az anyagi kár mellett súlyos, életveszélyes vagy akár halálos sérüléseket is okozhat (embernek és állatnak egyaránt) az ütközés. A megelőzés érdekében Vas megyében akcióztak a rendőrök: egy nap azoknak a sofőröknek, akiknél az ellenőrzéskor mindent rendben találtak, ingyen adták az amúgy sem drága sípot. Hasonlóra. Bács-Kiskunban, egyelőre nem került sor.
Miklós Károly, a Bács-Kiskun Megyei Vadászkamara titkára úgy véli, hasznos lehet az eszköz. Ám ő is csak a szaksajtóból értesült létéről. Kérdésünkre elmondta: sokat jelentene, ha a forgalmazó felkeresné a kamarát. Minden bizonnyal egyezségre jutnának a vadriasztó síp felhasználásáról. Egyébként maga a vadriasztó síp apró eszköz, amit
a jármű elejére vagy lökhárítójára kell felszerelni. Hatvan kilométer per órás sebesség felett a menetszél hatására olyan ultrahangot bocsát ki, mely elriasztja az állatokat.
A bajai, de a fővárosban is üzlettel rendelkező vadászboltban tegnap arról tájékoztatták munkatársunkat, hogy kapható náluk az eszköz. Nem csoda, hiszen a bajai Duna-hídról levezető út a gemenci erdőt szeli ketté. De Kecskemét, Szeged vagy a szerb határ felé indulva is erdők, mezők, mezőgazdasági területek váltják egymást. Vadgazdag területek. A vadriasztó síp jelenleg háromezer forint körüli áron szerezhető be. Géczy Zsolt
Internetes hozzászólás 2004-ból
A NAPOKBAN vettem egy pár vadriasztót, de 200 kilométeren belül mindkettő leesett. Nem nagy tétel, ötszáz forint, de zavar. Amúgy a lökhárító légbeömlő műanyag elemére
ragasztottam fel, előtte persze alaposan megtisztítottam és leszárítottam a felületet. Sajnos így is alig találtam olyan pontot, ahova kényelmesen felfért. Aki rakott már fel ilyet, és még fent is maradt neki, kérem, nyilatkozzon, hogy csinálta, hova tette. Sajnos a vad miatt kellene!
A kutyát sem zavarta
MÉG SOHA Semmire nem lőttem. No, nem a vurstliban. Ott azért az így-úgy beállított
légpuskákkal is sikerült eltalálnom ezt-azt. Autóval nem vadásztam még le igazi állatot. Emiatt nem is bánkódom. De azzal dicsekedhetek, hogy láttam kocsi szélvédője
mögül vadakat kószálni az úton. Eddig mindig sikerült biztosítanom nekik az elsőbbséget. Ez a vadriasztó síp új nekem.
UTÁNAOLVASTAM az interneten. Az egyik sztorizó hirtelen két történetet is leírt. Elmesélte, hogy tulajdon kutyáját soha nem zavarta autózás közben a sípolás. Erre magyarázatot is találtam, ha még oly sántát is: a kutya nem vadállat. A másik történetet a mesélőnek is úgy mondták. Egy barátja éppen egy vadnyúllal való találkozás során vesztette el távoltartó sípjai egyikét. Ezeket a történeteket én nem is kommentálnám, hiszen arról nincs adat, hányan nem ütköztek vadakkal a szerkentyűnek köszönhetően.
AMI VISZONT BIZTOS: egy nagyvaddal való találkozásba olykor nem csak az állat hal bele. Nem is beszélve a tetemes, akár több millió forintos kárról, amit a kocsi tulajdonosának kell állnia. Tisztában vagyok azzal is, nem lehet mindig sétakocsikázni sötétedés után. Megoldást nem tudok. Az biztos: én inkább megyek lassabban, és gyönyörködöm a rókákban, nyulakban, őzekben. Bár a szívbajt hozzák rám.