Dunaújváros - Befellegzett a motokrossz sportnak?! A november negyedikére, quad és krossz kategóriában meghirdetett országos találkozó nem csupán évzáró, de egyben pályazáró rendezvény is lesz?!
A Dunaújvárosi Motorsport Egyesület (DMSE) hat évvel ezelőtt fordult az önkormányzathoz, hogy szeretnének egy körbekeríthető, lezárt területen pályát kiépíteni maguknak. A szép elképzeléseknek nem is álltak útjába - egy közel két kilométeres, nemzetközi minősítéssel rendelkező krosszpálya épült a papírgyár mögött található, régen a munkásőrség bázisaként, valamint lőtérként működő több hektáros terület felső, jól megközelíthető részén. Az egyesületet életre hívó Ajkay Tibor szerint - tudtukon kívül - már ekkor fennállt olyan probléma, ami miatt aztán később ők kerültek lehetetlen helyzetbe.
Amikor területet kerestek pályájuknak, Silye Attila, akkori városgazdálkodási irodavezető az egyik szóba jöhető ingatlanként mutatta meg a papírgyár mögötti területet. Megköttetett az alku, haszonbérleti szerződést írt alá a DMSE az önkormányzattal egy olyan területre, amely a földhivatali regiszterben művelési ágból kivett lőtér megnevezéssel szerepelt. Ekkor 2001-ben járunk...
A pályakialakítás, tereprendezés során az elhanyagolt, bozótos területen kiirtottak egy nagyobb fás-bokros területet. Ajkay állítja: egy jószándékú szomszéd jelzése alapján aztán az Állami Erdészeti Szolgálat emiatt bírságot szabott ki az önkormányzatra - mint tulajdonosra. A várost 830 ezer, plusz 1 millió 356 ezer forintos erdőgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezték. A lényeg: a város meg sem tehette volna, hogy az egyesület rendelkezésére bocsássa az ominózus földet, ugyanis erdőt nem lehet haszonbérletbe adni - ezt ma már tudja Ajkay is, az akkori földhivatali bejegyzésből azonban ez nem derült ki. A megbírságolás idején aztán az erdészeti szakhatóság utasítására az önkormányzat kurtán-furcsán át is vezettette a tulajdoni lapon a szükséges változást - azóta erdő, ami előtte művelési ágból kivett lőtér néven szerepelt. Ez volt az első hiba... A második az, hogy a bírságot a várostól átvállaló egyesület belement egy csereerdősítési kötelezettségbe is, igaz: itt eljáró a hivatal maradt, ők - szóbeli ígéret keretében - úgy egyeztek meg Silye Attilával, hogy a csereerdősítés költségét is kifizetik, az alku maximum 1,5 millió forintos kiadásról szólt. Ebből lett aztán közel ötmillió forint, a csereerdősítés - az erdészeti szolgálat kijelölése alapján - ráadásul nem is itt, dunaújvárosi területen, hanem Pátkán történt meg, amiért dunaújvárosi önkormányzat közel ötmillió forintot fizetett. (Egyesek szerint azért maradtak az ötmillió forintos értékhatár alatt, mert így nem kellett megpályáztatni a feladatot, azaz ez valakinek garantált pénz volt - de ezt az elméletet hitelt érdemlően senki nem erősítette meg.) Emiatt aztán per kezdődött, ugyanis a Moha 97 Erdőgazdálkodási Bt-vel kötött - egészen pontosan 4 millió 858 ezer 750 forintos - szerződés alapján megvalósult, 2,2 hektáros telepítés költségeit sokallta az egyesület. Később az önkormányzat kezdeményezésére elindult eljárásban a bíróság is helyt adott e meglátásnak, végül csak 2 millió 186 ezer forint megfizetésére kötelezték a Dunaújvárosi Motorsport Egyesületet. Ajkay Tibor ma is azt kérdezi, ha a bíróság is csak alig több mint 2 millió forint megfizetését találta jogosnak, akkor vajon mire fizetett ki a város közel 5 millió forintot?!
A másik probléma az, hogy a határozatlan időre szóló haszonbérleti szerződéssel rendelkező egyesület vezetése - itt ismét Ajkay Tibor szavaira hivatkozunk - szóbeli, szerződéseknek vélt ígéreteknek hitt, amikor elkezdték kiépíteni a pályát: több száz méternyi csőhálózatot fektettek le, locsolási, a járművek számára mosatási lehetőséget teremtettek, a nemzetközi licenceknek megfelelő hosszúságú és szélességű pályát alakítottak ki, így lett a nemzetközi szabványoknak is megfelelő versenypályája a hazai motorosoknak. A költségek tetemesek, tizenöt millió forintról beszél a befektető. A határozatlan idejű szerződés azonban nem védi az egyesületet, bármikor felbontható, ráadásul pályázni sem tudtak ilyen feltételekkel, pedig ma már komoly összegek nyerhetők el sportcélokra. Ahhoz viszont biztos létre, legalább egy tízéves használatot garantáló, határozott idejű szerződésre lenne szükség...
A helyzet azonban cseppet sem kecsegtető, a papírgyár a tervezett, több, mint hatvanmilliárdos fejlesztéséhez területet kér, kézenfekvő okoknál fogva a telkükhöz hozzácsatolható, mintegy kétszáz méter széles ingatlant szemelték ki, éppen azt, ahol a krosszpálya működik. Itt erőmű épülne... Az önkormányzat részéről érthető, egy hatvanmilliárdos beruházás esetén pedig szinte kötelezőnek is tekinthető a támogatási szándék, így viszont veszélybe kerül a pálya.
Ajkay Tibor szerint ők már mindennel megpróbálkoztak - kísérleteket tettek az egyezkedésre is - leveleikre azonban a város illetékesei nem reagálnak. Akár csereföldet is vettek volna a papírgyár számára, saját pénzükön... De korábban meg is vették volna a pályájukat, 4 millió forintot ígértek az akkor valamivel több, mint 2 millió forintra felbecsült ingatlanért - ezt a számításukat Rohonczi Sándor akkori gazdasági bizottsági elnök húzta keresztbe - talán a ha már 4 milliót ígérnek a 2 milliós ingatlanért, miért ne lehetne még többet kérni?! - gondolatmenet alapján.
Mi lehetne a mindenki számára optimális megoldás - tettük fel a kérdést?! Ajkay Tibor azt mondja, ők a bírósági ítéletben, cserefásítás miatt megítélt mintegy 2 millió forintot megfizetnék , ha...
...ha látnák a város részéről a szándékot a megegyezésre. Ha nem vennék el tőlük úgy a pályájukat, hogy helyette semmiféle más megoldást nem ajánlanak fel. Ha lenne egy olyan területük, amit - tanulva az eddigiekből - most már határozott időre kapnának meg. Ha a város valahogyan kárpótolná őket a befektetett tizenöt millió forintnyi munkájukért, ami a papírgyári fejlesztés miatt - úgy tűnik - a semmibe vész.