Sárosd - Az akciócsoporttal az erdőket jártuk hétvégén, fatolvajok után kutattunk. Egy nagy, fekete szemű társaságra bukkantunk, ha csak néhány perccel később érkezünk...
Enczi József, a Sárbogárdi Rendőrkapitányság megbízott vezetőjének kezdeményezésére együttműködési, megállapodást kötött az erdőgondnokság, a vadásztársaság és a rendőrség. Közös célként határozták meg a környékbeli erdők védelmét, az aggasztó méreteket öltő falopás és az orvvadászat visszaszorítását. A hétvégén én is beszálltam a terepjáróba Bozsoki Zoltán törzszászlós, Deák Bárdos Péter erdész és Zsigmond János, a Vadex Mezőföldi Erdő-és Vadgazdálkodási Rt. fahasználati műszakvezetője mellé, hogy együtt induljunk a fatolvajok felkutatására. Délelőtt tizenegy óra után érkezett a lakossági bejelentés, hogy egy fával megpakolt lovas kocsi halad a határban, Sárosd irányába.
Az úgynevezett Tükröstanya felé tekertük a kormányt, hamarosan megpillantottuk a szállítmányt, s elvágtuk az útját. A bakon hárman dideregtek, a fiatal hajtó visszafogott vigyorral figyelte, amint kipattanunk a járgányból. Mint a „felelősségre" vonás során kiderült, árnyékra vetődtünk. A jóemberek egy legális beszállító platójáról rakodtak át, ami elakadt az erdőben, ők pedig segítettek elfuvarozni a rakományt a faluba.
Visszaültünk a dzsipbe, és a szántókkal határolt hepehupás úton a közeli erdők sűrűjébe tartottunk. Míg a legkülönfélébb irányokban dülöngéltünk az autóban, Zsigmond János ijesztő adatokat közölt. Megtudtam: az ellenőrzésük alatt álló, mintegy 2500 hektár kiterjedésű, szakaszosan elhelyezkedő erdők között alig van olyan, amelyet ne kezdtek volna meg a tolvajok. Vannak területek, ahol ligeteket kialakítva, szabályos irtást végeztek, ám az eldugott utak mentén jellemzően négy-öt tuskó árulkodik a melegedni vágyók illegális akcióiról. Az elmúlt egy évben legalább 60-70 köbméter fát tulajdonítottak el, többnyire a kiváló hőértékkel bíró akácerdőkből szemezgettek, de előfordult már, hogy nekiestek a nagy nedvességtartalmú nyárfáknak is, pedig azok rendkívül lassan száradnak, csak a következő télen hajíthatók a tűzre. A tolvajok két csoportra
oszthatók, vannak, akik azért csapnak ki egy-egy fát, vagy gyűjtik össze a lehullott gallyakat, hogy ne fázzanak, míg mások üzletszerűen űzik e természetkárosító tevékenységet. Az utóbbi csoportok már-már maffiába szerveződött nehézfiúk, akiket fegyveres kíséret nélkül nem tanácsos tetten érni.
A nemrég kötött együttműködési megállapodásra, azaz a rendőrség bevonására azért volt szükség, mert a fent említett két tolvajtípust hiába érik tetten az erdőgondnokok, erdészek, vadászok, visszatartani őket lehetetlen. Deák Bárdos Péter erdész elmesélte: egy alkalommal stílfűrész zajára lett figyelmes, a hangforrás irányába eredt, hamarosan meglepte a favágókat. Kérdőre vonta őket, előkapta a mobiltelefonját, és hívta a rendőrséget. Az egyikük elkiáltotta magát: majd megkeresnek, ha valamit akarnak! Ezután beugrottak az autóba, és elhajtottak. Ilyen esetben a rendszám leolvasása sem vezet eredményre, mert a gyakorlat szerint egy szemtanú, nem szemtanú. Körülbelül három órája keringtünk a Seregélyes, Szabadegyháza és Sárosd községek határait övező erdőkben, megtettünk legalább 40 kilométert.
Már épp hazafelé tartottunk, amikor a nyiladékban megpillantottunk egy Zsigulit. Ráfordultunk a csapásra, és sebesen hajtottunk a zavartan mozgolódó társasághoz. Mikor odaértünk, három gyermek és egy férfi nézett ránk nagy, fekete szemekkel. Mi járatban, csak nem kirándulnak - kérdeztük. Bozsoki Zoltán törzszászlós átvizsgálta a Ladát, fát nem, csak egy takaró alá rejtett fűrészt talált. A férfi esküdözött: Há' mi nem bántjuk az álló fát, csak összegyűjtjük a gallyakat. Az erdész közbevágott: előzetes egyeztetés nélkül az is tilos! Há' tudom én, de tudja, hogy van, ha nincs fám, kijövök, aztán szedek - érvelt a férfi. A letört ágakhoz minek a fűrész - érdeklődtünk. Jajj, há' ketté kell vágni a nagyobbakat, nem fér be a kocsiba - érkezett a válasz. Megkértük a kis csoportot: hagyja el az erdőt. Ezúttal mást nem tehettünk.
RADOCSAY KÁLMÁN