A felelősséget érzi meghatározónak a tevékenységében
Az állami vagyon korszerű menedzsmentmódszerekkel való értékelését és kezelését vette tervbe a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, amelynek a kezébe kerül a termőföldek, az erdők, a cégek, az ingó és ingatlan vagyonelemek teljes felügyelete, értékesítése. Ezek könyv szerint mintegy 10 000 milliárd forintot érnek, ám Nagy János becslése alapján ez forgalmi értéken akár 50 000 milliárd is lehet.
– Az Alkotmány 10. bekezdésében az áll, hogy az állam tulajdona nemzeti vagyon. A kormány és a parlament után pedig éppen a héttagú Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács az, amelyik a legnagyobb összegek felett gyakorol döntési jogot. Holott a vagyontanácsot nem közvetlenül népszavazás útján választották meg, csupán áttételesen, mivel a miniszterelnök javasolta és a köztársasági elnök nevezte ki a tagokat, miközben a tanács függetlenséget élvez. Hogyan éli meg azt, hogy egy ilyen szűk grémium élén hozza meg az olykor sokmilliárdos döntéseket?
– A felelősséget érzem meghatározónak ebben a tevékenységben; a tanács többi tagja is ezt tartja a legfontosabbnak amellett, hogy nagy megtiszteltetés a feladat. A tanács azzal, hogy nyilvános stratégiát alkot, jelentést tesz a parlamentnek, beszámol a felügyelőbizottságnak - amelyben mind az öt parlamenti párt delegáltja ott van -, az Állami Számvevőszék folyamatosan ellenőrzi a tevékenységét, s teljes személyes vagyoni felelősséggel tartozik a döntésekért, azt hiszem, abszolút kellő felelősséggel és ellenőrzés mellett végzi a munkáját. A hatékony működtetés, az eredményes gazdálkodás mellett pedig a tanács azt tartja szem előtt, hogy az általa kezelt vagyon valamennyi állampolgár vagyona.
– Sok feladatot jelenthet a teljes állami vagyon feletti döntési rend kialakítása, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. szervezetének a létrehozása, amelynek feje az igazgatósági feladatokat is ellátó vagyontanács. Összeegyeztethetők a jelenlegi és a jövőbeni elnöki teendői az egyetemi feladataival? Nem kell az egyiket feladnia?
– Eredetileg úgy gondoltam, ez a tevékenység heti egy napot vesz igénybe. Persze most ennél jóval többet, ám remélem, hogy az új vagyonkezelő kialakítását követően ez újra egy nap lesz. A normális az lenne, ha egy testület, amely előterjesztések alapján tartja az üléseit, ennyit dolgozna. Akkor leszek elégedett, ha ez így történik majd. A professzori állásomat pedig semmilyen körülmények között nem tudnám feladni.
– Úgy tudom, két új szakot is létrehozott a Debreceni Egyetemen. Válóban, az egyik a regionális tudományokkal függ össze, vidék- és területfejlesztéssel foglalkozik, a másik az ingatlangazdálkodással. Ezeket diplomások posztgraduális szakként vehetik fel. Tehát otthon van a vagyongazdálkodási témában. Ugyanakkor különböző feladatokkal, köztük eltérő vállalattípusokkal lesz dolga a vagyontanácsnak, olyanokkal is, amilyenekkel talán még az ÁPV-nek sincsenek tapasztalatai.
– Kialakulóban van a külső szakértők igénybevételének rendje; a tanács igyekszik majd szerény keretek között, viszonylag kis költséghányaddal működni, ám, ha a tranzakciók úgy igénylik, akkor profi szakértők közül fogunk külső tanácsadókat választani. Ugyanakkor a tanács mellett jogászok is működnek. Persze az MNV Zrt. minden ügyben készít előterjesztést. A vagyontanács is nagyon szerencsés összetételű, sokféle szakképzettséget képvisel; ez jó, segíti a döntések megalapozottságát.
– A kommunikációban szokatlan nyitottságot ígért. Pontosan hogyan érti ezt? Bármikor bármit kérdezhet a sajtó a vagyontanácstól?
– Fontos látni, hogy a működési rendet a szervezeti szabályzatot, az éves beszámolót és a felügyelőbizottságnak szóló jelentését maga a vagyontanács terjeszti elő, minden más kérdésben az MNV Zrt. menedzsmentje az előterjesztő a vagyontanács számára. Így ha valami nincs napirenden, az nem tartozik a tanácsra, s abban nyilván nem is nyilatkozunk majd. Ám ha már foglalkozunk egy üggyel, akkor lehet beszélni róla. S ahogy ígértem, fogunk is.
– Miért döntött a tanács úgy, hogy a törvény által az MNV Zrt. vezérigazgatója számára biztosított 500 milliós korlátnál szigorúbban, kisebb összegekben határozza meg a döntési jogosítványait?
– Pontosítanám: a törvény alapján, néhány rögzített hatáskörben a tanács felhatalmazhatja - a feltételes módra hívnám fel a figyelmet - a vezérigazgatót az említett értékhatárig. A kérdésére válaszolva, egyelőre ekkora felelősséget tudunk átadni a vezérigazgatónak, ezt így szeretnénk fél-egy évig működtetni. Két oka van: az egyik a felelősség és a hatékony vagyongazdálkodás, ugyanis minden fontos vagy nagy jelentőségű ügyet a tanácsnak kell felvállalnia. A másik ok, hogy hetente ülésezik, így van egy határa annak, mennyi munkát vállalhat magára. Ám azon kérdésekben, amelyekben a döntést átruháztuk a menedzsmentre, előzetes és utólagos tájékoztatást is kapunk. Ha ezzel bármilyen gond lenne, a tanács vissza is vonhatja a jogosítványokat.
– A legtöbbször az állam vállalati vagyonáról esik szó. De mi lesz a földvagyonnal?
– Ezt a feladatot a vagyontörvény is kiemelten kezeli, és részletezi a követendő stratégiai célokat. Egyébként éves tervet kell készíteni az állami tulajdonban lévő termőföldek hasznosítására, figyelemmel a földbirtok-politikai irányelvekben és a Nemzeti vidékfejlesztési tervben megfogalmazott célkitűzésekre is, és mindezt az agrárpolitikáért felelős miniszter egyetértésével.
– Ritkán hallani az egyéb állami vagyon sorsáról is, például az ingatlanokról vagy az ingóságról. Azok fenntartása, felújítása inkább viszi, mintsem hozza majd a pénzt. Ezen vagyonelemek kezelésében milyen stratégiát követ majd a Vagyongazdálkodási Tanács?
– Nincs még kialakult álláspontja a tanácsnak e téren. Ez is a készítés alatt lévő középtávú stratégiánk része kell legyen.
– Mi lesz az állami vállalatok sorsa? A vállalatgazdasági racionalitás olykor azt követeli meg, hogy cégeket költségracionalizálás okán ősszeolvasszanak vagy végelszámoljanak. Gondolok itt az egyébként eladható Volán-társaságokra, a tartósan állami tulajdonban maradó erdőgazdaságokra, amelyek akár egy központból irányítva kirendeltségként is működhetnének, vagy a három eladó hadiipari cégre, amelyek az idén sem keltek el.
– A vagyontanács nem sematikusan fog működni. A készülő stratégiában rögzítjük majd, hogy pontosan mi a vagyongazdálkodás célja; ez röviden nem más, mint az állami vagyon hatékony működtetése. Erre az ön által felhozottak jó példák. Híve vagyok a regionalitásnak, így várhatóan az erdőgazdaságoknál a mainál nagyobb régiókban szerveződhet a munka. Szeretnénk az állami vállalatokból jó működő állami cégeket kialakítani, vagy még hatékonyabbá tenni azokat, s ehhez minden korszerű eszközt - a tervezéstől a menedzsmentismeretekig - fel fogunk használni. A cégeket hatékonysági mutatók alapján értékeljük majd, s így készülnének a vállalati tervek is, és egy ehhez kapcsolódó érdekeltségi rendszert vezetünk be.
– A hatékonysági mutatók terén ugyanazt és ugyanolyan szinten kell teljesítenie az állami vállalatoknak, ami a magánszférában is elvárás egy cégtől?
– Ha szétválasztjuk a közfeladatokat és az üzleti tevékenységet egy cégnél, utána miért várnánk el mást? Ebben a kérdésben a tanács nagyon egységesen gondolkodik. Egy gazdasági társaságnál elvárás, hogy hozza a hatékonysági mutatókat, az éves tervek is ez alapján készülnek, és a cégvezetők érdekeltségi rendszere szintén ehhez kapcsolódik.
– Mi lesz a közfeladatokat ellátó vállalatokkal?
– Az állami vagyon működtetése során a vagyontanács élesen el szeretné különíteni, hogy melyek a közszolgáltatások és mi a vállalkozási vagyon, tevékenység. Az előbbiből eredő kiadásokat pedig az államnak tényleges költségen kellene megtérítenie a cégek számára. A közfeladatokat ellátó
vállalatok esetében két utat lát a tanács: ha egy társaság fontos közfeladatot lát el, akkor költségvetési
szervvé kell alakítani. Amennyiben pedig vállalkozási formában működik tovább, akkor a szakmai irányítást és megítélést oda kell delegálni, ahol ehhez megvan a tudás, vagyis az adott minisztériumhoz, de a cégnek akkor is meg kell felelnie a hatékonysági mutatóknak, így a közfeladatokat ellátó vállalatoknál is ez lesz a tervezés és az érdekeltségi rendszer kialakításának alapja.
– Mi lesz az eladhatatlan vállalatokkal?
– Lehetnek olyan kisebb, nem eladható vállalatok, amelyekről a vagyontanács azt gondolja: ha akad olyan befektető, amely ezen cégek esetében vállalja a továbbműködtetési, továbbfoglalkoztatási és a fejlesztési kötelezettséget legalább tíz évig, s nem az MNV-nek kell tulajdonosi kölcsönökkel életben tartania azt, akkor ilyen befektetőnek értékesíthető egy-egy cég. Ezen esetekben nem feltétlenül a bevétel lesz a fontos a vagyontanács számára, mert nincs bevételi kényszer, így a tevékenység tovább folytatása, a foglalkoztatás kerül előtérbe a döntéseknél.
– A pénznyelőkkel mi lesz?
– A tanácsnak nincs szándékában olyan cégeket finanszírozni, amelyek irracionálisak.
– Tehát a klasszikus, értékesítéses privatizáció mellett szóba jöhet összevonás, vagyonátadás, végelszámolás?
– Természetesen. Azért bőven van eladható vagyon. A MVM Zrt értékesítése százmilliárdot is hozhatna az államnak, illetve az olyan cégek, amelyek egyébként is értékesíthetők, s az ingatlaneladásokból is 30 milliárdot tervezett be a költségvetés jövőre. A stratégiában szeretnénk rögzíteni, hogy a tanácsnak nincs magánosítási kényszere, de a tanács nem privatizációellenes, amennyiben egy állami vállalatot érdemes eladni, nem zárkózik el attól. Most azonban úgy gondoljuk, hogy a vagyontanács hatéves működése alatt nem lesznek nagyobb privatizációs értékesítések. VIGH GYÖRGY ZSOLT
Dr. Nagy János a Debreceni Egyetem prorektora, az Agrár- és Műszaki Tudományok Centrumának elnöke, az MTA doktora. Immáron 32 esztendeje az egyetemen dolgozik, ahol a diplomáját szerezte, s ahol tanársegédként, majd számos vezetői pozíciót betöltve a doktori iskola vezetőjeként, több ízben rektorhelyettesként és rektorként is dolgozott. Eddig tíz tudományos díjat és kitüntetést kapott, így például 2001-ben Szent-Györgyi Albert-, 2006-ban Széchenyi- és Oxfordban Socrates-díjat. 310 tudományos közleményt és két egyetemi tankönyvet írt, több mint egy tucat tudományos könyv és egyetemi jegyzet szerkesztője. A Debreceni Egyetem a rektorsága idején vált nyereséges intézménnyé.