2007. október 15.
A múlt hét végén szobrot állítottak Bedő Albertnek a háromszéki Kálnok faluban. Ugye, Önöknek sem mond sokat ez a név, mert bevallom, én sem hallottam eddig róla! A szobor talapzatának készítőjétől, a csíkszeredai Dóczy Andrástól tudtam meg, hogy ki volt Bedő Albert, s hogy a szobor Stróbl Alajos alkotása. Pontosabban, másolat készült a híres szobrász által a múlt század elején készült mellszoborról.
Bedő Albert – néztem utána – erdész volt, erdészeti szakember, s ha szobrot emeltek neki szülőföldjén, akkor a környék erdőségeinek is emléket állítottak! Tudni kell róla – tájékozódtam –, hogy Sepsikőröspatakon született 1839. december 31-én és 1918. október 20-án halt meg Budapesten. Jogi tanulmányai után a marosvásárhelyi táblánál dolgozott, majd 1860–64-ben elvégezte a selmecbányai erdészeti akadémiát. 1864-től az Erdészeti Lapok munkatársa, utóbb szerkesztője, majd az Országos Erdészeti Egyesület titkára, elnöke. Divald Adolffal és Wagner Károllyal együtt készítette elő az 1879-es erdőtörvényt. 1881-ben minisztériumi tanácsos, 1885-ben államtitkár lett... Emlékére az Országos Erdészeti Egyesület 1957-ben Bedő Albert emlékérem néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított. Fontosabb művei: Az erdészeti ügyek közigazgatási kezelése hazánkban /Bp. 1882/, Magyarország erdőségei /Bp. 1885/, A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása /Bp. 1885/.
A kálnoki szoboravatáson dr. Pethő József, az Országos Erdészeti Egyesület /Magyarország/ méltatta Bedő Albert életművét. A szobor felállítását egyébként a magyarországi Ásotthalmán lévő Bedő Albert Erdészeti Szakiskola és Kollégium által működtetett alapítvány kezdeményezte és támogatta. Az avatáson jelen volt Andrásiné dr. Ambrus Ildikó is, a szakiskola és kollégium igazgatónője.
Stróbl Alajosról /1856–1926/ csak annyit, hogy a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége. Az ő munkája a Szent István lovas szobor a Halászbástyánál, ami 1906-ban készült. Főbb műveinek a sorában ugyan nem szerepel Bedő Albert mellszobra, de akkor is örülhetnek a kálnokiak, hogy híres szobrász alkotása jeleníti meg, idézi fel kicsi falujuk nagy szülöttjének az arcát, a vonásait...
Leginkább erdők vesznek, vagy inkább vennének körül minket, erdélyi tájakon. Ezért örvendetes dolog, hogy végre már erdészeti szakember szobrát is láthatjuk! Mert letarolt erdőségeink csutakjain mint talapzatokon, fatolvajok vigyorgó fejeit sejtem... Bizony szégyenkezve sokaknak el kellene menniük Kálnokra, hogy ott adózzanak egy nagyszerű ember szobra, emléke előtt. Aki látta a fától mindig az erdőt! Talán nem csak az emlékét, de a szellemét is fel lehet egyszer majd támasztani Bedő Albertnek! Közeli és távolabbi tájakon. Hátha az értelmes, a szakszerű erdőgazdaságnak, a jövőnek is szobrot állítottak ez alkalommal a szomszédban? Mondanám, húzza ki magát ünnepélyesen minden szál fa, amelyik még lábán áll a Kárpát-medencében. Mondanám, húzza ki magát minden szálfa a világon, amikor egy erdésznek szobrot állítanak... FERENCZ IMRE
