2008. február 13.- A városlakó hajléktalanok után az erdőben élőket is összeszámolták. Éppen annyit, kétszázat találtak az erdészek a fák között összetákolt kunyhókban, sátrakban, mint két éve.
Na kik laknak az erdőben? - tette fel gyanútlanul a tanító néni a kérdést egy csepeli iskolában. A gyerekek pedig lelkesen sorolták, ám alig jutottak túl a nyuszin, a rókán és az őzikén, amikor egy kislány válaszával még a sokat próbált pedagógust is meglepte: hajléktalanok. A dologban pedig az a legborzasztóbb, hogy a kislány válasza helyénvalóbb volt, mint az őzike.
Az erdő jó. Jobb, mint az aluljáró vagy a kapualj, de még a szállónál vagy a fapadosnál is jobb. Legalább is így gondolja kétszáz hajléktalan, akik a főváros erdeiben élnek. Nyilván többen vannak, de ennyien bizonyosan, hiszen a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársai, akik február 2-án a hajléktalanszámlálás alkalmával saját területeiken számba vették az ott élőket enynyi embert regisztráltak. Nagyjából annyit, mint 2005-ben, az első számlálás alkalmával.
Budapest közigazgatási határain belül mintegy ötezer hektárnyi erdő van. Ennek négyötöde tartozik a Pilisi Parkerdő kezelésébe. A négyezer hektár kétharmada a budai oldalon lévő, szinte összefüggő terület, a fennmaradó rész a pesti oldalon van kisebb-nagyobb részeken. Ezekben szinte mindenhol élnek hajléktalanok a maguk ácsolt kalyibákban, viskókban és fóliasátrakban, amelyeket máshol kidobott holmikkal rendeznek be. A Budán a legtöbben a II. kerületben, Pesten pedig a XVIII. kerületben, a Péterhalmi erdőben, a XVII. kerületi Városerdőben, a csepeli fás területeken, valamint a XV. kerületben, a Páskom-liget fái között élnek. Ez utóbbi helyen február 2-án negyven embert számláltak meg az erdészek, akik tíz-tizenöt viskókban laknak. Márpedig az erdő nem közterület.
Laci mégis ott él hetedmagával, a fák között építette - vagy inkább hordta össze - új otthonát. Négyen élnek itt két macska, egy kutya és négy kutyakölyök társaságában. A fűtött viskó környékén irdatlan mennyiségben áll a kacat, a lom a szemét, a környék mindenre emlékeztet csak olyan helyre nem, ahol nyuszik és rókák élnek.
Az erdőt járva Lomniczi Gergely, a parkerdő szóvivője mutatja a földtől fél méterre levágott karvastagságú fákat. Az öregebb példányokat nem tudják kivágni, de ezekkel könnyedén megbirkóznak. Minden fára jut egy derékban elvágott csemete, aminek erdőgazdasági kárát furcsa hasonlattal érzékelteti a szakember: olyan ez, mintha a társadalomból kivennék az iskolás és óvodás korosztályt. Az erdő elöregszik, nincs utánpótlás, és lassú pusztulásnak indul.
"Mi nem vágunk ki fát" - bizonygatja az ötven év körüli Ilona, aki Jánossal és persze az ilyen helyeken elmaradhatatlan kutyákkal él egy gondosan megépített viskóban. Hegyekben áll a szemét, amerre a szem ellát. Odébb egy ól, ahol a normális élet illúzióját ápolgatva nemrégiben még disznót neveltek, amit mostanában vágtak le. Ilonáék már tíz éve élnek a XV. kerületi erdőben. Mondogatja az erdésznek, hogy összeszedik a szemetet és fát sem vágnak ki egy szálat se, de még a laikus szem is látja a fűrész nyomát a halomban álló szálfán. A sparhertben ropog a tűz.
Az erdészek minden esetben megpróbálnak humánusan eljárni, és ha rendet kell tenniük a gondjaikra bízott területen, időt hagyva a költözésre hetekkel korábban felkérik az ott élőket a távozásra és ingóságaik elszállítására. A 2005-ös számlálás azonban kezdete volt valaminek. Azóta az erdészet szakemberei minden alkalommal értesítik az utcai gondozószolgálatot, hogy a szociális munkások tudjanak arról, hogy éppen kik és hányan élnek az erdőkben. Lomniczi Gergely egyetlen mondatban fogalja össze együttműködésük lényegét: a mi feladatunk a természet, az övék az emberek védelme. Ezért tavaly egy olyan programba kezdtek, amely egyelőre úgy tűnik, közelebb visz a megoldáshoz.
Vecsei Miklós, a nemrég lemondott hajléktalanügyi kormánybiztos, szerzett 30 millió forintot, amiből megpróbálták megoldani az erdőlakók helyzetét. Ha ugyanis kiebrudalják őket, hetek kérdése, hogy újra megjelenjenek a fák között, vagy átköltözzenek egy másik helyre. Ezért személyre szabott egyedi megoldásokat kerestek és sikerült 105 ember sorsát megnyugtatóan rendezni. Voltak, akik lakókocsiba költöztek, de olyanok is, akiknek lakásbérleti támogatást intéztek. Sokaknak segítettek visszaköltözni vidékre. Hogy nekik mennyire sikerült visszailleszkedni a "normális életbe" az áprilisban derül ki, amikor értékelik a program hosszabb távú eredményeit.
Az erdészet 12 millió forintot áldozott arra, hogy rendet tegyen a szó szoros értelmében lelakott erdőkben. Tavaly ősszel nyolc és fél millió forintot költve a takarításra, 1300 köbméter szemetet szedtek össze a hajléktalanok után, de van olyan terület, ahol teljes talajcserére is szükség lesz. Most a szociális szakemberekkel azon törik a fejüket, hogy - függően az áprilisi értékelés eredményétől - hogyan folytassák a programot. Mert az azért mégsem járja, hogy Budapesten emberek legyenek erdőlakók nyuszik és rókák helyett. Schwartzenberger István
