A vaddisznó az autósok réme (Vas Népe)

Az elmúlt időszakban több vadászbaleset került reflektorfénybe, és viszonylag gyakoriak a nyugat-dunántúli utakon a vaddal történő ütközések. Hogyan lehet ezeket megelőzni, erről, s további aktuális kérdésekről beszélgettünk az Országos Magyar Vadászkamara elnökével.
A vadászterületek körüli viták országosan még teljesen nem zárultak le - tudtuk meg Feiszt Ottótól, az Országos Magyar Vadászkamara elnökétől, a Zalaerdő Zrt. vezérigazgatójától. - A folyamat azonban a finisébe érkezett. Napjainkban már csak néhány tucat terület sorsa bizonytalan. Remélhetőleg ezek a viták is rövid időn belül lezárulnak, s megszületnek a kompromisszumok a földtulajdonosok, valamint az ott korábban vadászatra jogosultak között. Sajnos vannak olyan helyek, ahol a hatóság döntéseit sem fogadták el, s bírósághoz fordultak. Ez meghosszabbítja ezeknek a rendezését. Az országos vadászkamara azonban bízik abban, hogy az év közepéig ezek az ügyek is lezárulhatnak. S ahogy az ország 98 százalékán, úgy ezeken a helyeken is sikerül mindenki számára elfogadható egyezségre jutni.
- Gyakran számolnak be a híradások az orvvadászok által okozott, egyre nagyobb méreteket öltő károkról.
- Az orvvadászat valóban egyre nagyobb gondokat jelent. Ezek a vadhúsért zajló éjszakai vadászatok már nem a megélhetési, hanem sokkal inkább az üzleti célú bűnözés kategóriájába tartoznak. Változott a célpont is. A korábbiaktól eltérően már nem az őz, hanem sokkal gyakrabban a szarvas kerül a célkeresztbe. Az állatból rendszerint a gerinc melletti húsrészt, valamint a combokat lopják el, s a többit gyakran otthagyják. Az orvvadászok az eszközökben nem válogatnak. Bár a vadászatban nemcsak etikailag, hanem jogszabályilag tiltott az éjjellátó infra eszközök használata, ennek ellenére az orvvadászok ezeket rendszeresen használják. Ráadásul sajnos nemcsak az orv-, hanem az engedéllyel rendelkező vadászok körében is előfordul. Ezzel a módszerrel végképp nem adnak sanszot a vadnak a túlélésre. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időszakban jelentősen csökkent országosan a szarvasállomány. Az orvvadászok azonban nemcsak az infra használatát tiltó szabályokat szegik meg, de nem tartják be a vadászati tilalmi időket sem, s azt, hogy vemhes vadra nem szabad lőni. Előfordul az is, hogy az engedéllyel rendelkező vadászok sem mindig tartják be a naplemente utáni egy órán túli vadászati tilalmat. Pedig a szabályok szerint az éjszakai nyugalom a vadnak is jár.
- Hogyan működnek az orvvadászok?
- Rendszerint éjszaka vadásznak. Kimennek a területre az infra távcsövükkel. Ezzel felderítik a vad helyét. Majd előveszik éjjellátó távcsővel ellátott puskájukat, s meglövik a vadat. Ám az, aki lelőtte, nem megy oda hozzá, hanem gyorsan eltávozik a helyszínről. Közben felhívja a közelben már készenlétben álló társait, s elmondja nekik azt elejtett vad pontos helyét. Ők a helyszínre mennek, s megtalálják . Puska természetesen még csak véletlenül sincs náluk, így ha netalán lebuknának, nincs ellenük bizonyíték. Ilyenkor arra hivatkoznak, hogy találták a vadat, s éppen most akarták leadni a vadásztársaságnak. Szigorúbb, s az eddiginél hatékonyabb fellépésre van szükség az orvvadászokkal, illetve a szabályokat be nem tartókkal szemben.
- Nyugat-Dunántúlon, így Vas megyében is gyakori a közutakon a vaddal való ütközés. Ezek gyakran súlyos anyagi károkkal járnak. Megelőzhetők-e az ilyen esetek, illetve ha már megtörtént, hogyan lehetne enyhíteni a kárt?
- Az elmúlt időszakban a vadlétszám növekedése következtében eleve több vad került az utakra, s ez is szerepet játszik a vadbaleset elszaporodásában. Ám, ha az autósok következetesebben betartanák az érintett területeken a sebességkorlátozást, akkor alighanem a balesetek egy része elkerülhető lenne. Az ilyen eseményeket vizsgálva 80-90 százalékban megállapítható, hogy az okok között a relatív gyorshajtásnak is szerepe volt. A vad mozgása rendszerint este 10-11-kor kezdődik, s hajnalig tart. A tapasztalatok szerint ebben az időszakban történik a balesetek zöme. Az ország nyugati, valamint délnyugati részén a nagyvad mozgása igencsak gyakori, így térségünkben különösen nagy az esély arra, hogy gépjárművel ütközzenek. Ám az is jó lenne, ha a minden elővigyázatosság ellenére bekövetkezett bajra is lenne megoldás. A vadászkamara szeretné ezt jogszabályilag is biztosítási eseménnyé tenni. Ebben a kérdésben az érintettek között konszenzus van. Az Európai Unió szabályozása ezt már biztosítási kérdésként kezeli. Ez azt jelenti, hogy lehetőséget kínálnak arra, hogy az autósok kiegészítő biztosítás megkötésével ily módon bebiztosítsák járművüket vadbaleset ellen. Az uniós szabályok szerint van lehetőség arra is, hogy egy autós csak a vadütközésre kössön casco biztosítást. Az sem nálunk, sem nyugaton nem működik, hogy egy több tízmilliót érő autóban esett kárt egy kis vadászterületen működő társaság képes legyen kifizetni. Ha társaságnak kellene fizetni, az azzal a következménnyel járna, hogy senki nem venné igénybe az út mellett levő területeket. A vadász, illetve a vadásztársaság nem tehet arról, hogy a vad az utat keresztezi. A vadlétszám csökkentése is mérsékelheti a balesetek esélyét. A túlzott vadlétszám mérséklése a szarvas, illetve többé-kevésbé az őzek esetén már mérhető, ám ugyanez nem mondható el a vaddisznókról. A tavalyi enyhe tél miatt itt még létszámnövekedés van. Így az autósok réme a szarvas helyett egyre inkább a vaddisznó lehet.
- Az utóbbi időben több súlyos vadászbaleset került a figyelem középpontjába. Mi ennek az oka?
- A véletlenek szerencsétlen összejátszásának a következménye, hogy az elmúlt időszakban rövid időn belül, főleg a társas vadászatokon több súlyos vadászbaleset történt. A vadászkamara megvizsgálta az elmúlt harminc évi statisztikákat, s arra a megállapításra jutott, hogy összességében ez nem mutat növekvő tendenciát. Az országban éves szinten három-öt ilyen baleset történik. Ám ha azt nézzük, hogy az országosan ötvenezer vadász egy évben hússzor megy ki, ez összességében egymillió kimenetelt jelent, ez nem tűnik soknak. Ám ha egy ember meghal, az már önmagában megbocsáthatatlan. A vadászkamara egy elemzést is készített, amelyben az okokat igyekeztünk felderíteni. Ennek során kiderült, hogy ezeket nem lehet sem az életkorral, sem pedig a vadászati tapasztalatok milyenségével konkrétan összefüggésbe hozni. A balesetek zöme véletlenszerűen, ám a szabályok megsértése mellett, az ítélőképesség pillanatnyi elveszítése miatt következik be. Ilyenkor elhatalmasodhat a vadászvágy, vagy a bírvágy, s a vadász nem tudja kontrollálni a cselekedeteit. Általában felelőtlenül leadott, vélt vadra, vagy tiltott irányba leadott lövés okozza a bajt. A rendőrségi megállapítások rendre arról szólnak, hogy nem győződött meg a vadász arról, hogy mire és milyen irányba lő, s van-e a golyójának megfelelő háttere. Ha mögötte erdő van, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy megfogja a golyót.
- Milyen intézkedéseket tudnak tenni annak érdekében, hogy csökkentsék a balesetveszélyt a vadászatokon?
- A vadászbalesetek bekövetkeztét az elmúlt években mindig rendeletmódosítások követték. Ezek minden esetben szigorítások voltak, amelynek hatása érződik abban, hogy évente csak 3-5 baleset történik. Ebben a vadász- szezonban szerencsére csak egy volt. Ilyen szabály például a kalapon a piros szalag viselése, a vaddisznóhajtáson részt vevők számának maximálása, s előre ki kell jelölni a lőirányokat. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek tovább szigorították az amúgy is szigorú magyar vadászati szabályokat. Európában ma már Magyarországon működik a legszigorúbb rendszer. A vadászat egyfajta környezetvédelmi tevékenység is. Szabályozottan vadászszezonokra bontjuk az évet, lelövési terveket készítünk, ezzel lehetőséget adunk a vadnak arra, hogy megfelelő ivararányban tovább élhessen. Ha nem lenne a szabályozás, vagy nem lennének vadászok, akkor nem lenne vad sem, amit már bizonyítottak olyan országok, ahol a szabályozás nem történt meg, a vad vagy kipusztult, vagy a minimálisra csökkent. A kamara megreformálja a vadászok oktatásának, képzésének a rendszerét is. Gyakorlatias sportvadászokat szeretnénk képezni, nem elméletet ismerő embereket. Fontos, hogy a gyakorlatban biztonságosan tudják a fegyvereket kezelni, etikusan, a szabályok betartásával vadásszanak. Arra törekszünk, hogy a régi vadászok kötelező tanfolyamokon frissítsék fel, aktualizálják szakmai ismereteiket. Üdvözöljük az olyan kezdeményezéseket is, mint amit a Vas Megyei Vadászkamara megvalósított. A vasiak egy kiadványt jelentettek meg, amely a vadászatot érintő legfontosabb magatartási és jogszabályi tudnivalókat tartalmazza. Ezt a tavalyi megyei vadászbál bevételéből finanszírozták, s eljutott minden vasi vadászhoz.