A Kiskunsági Nemzeti Park élén történt személycsere több szempontból is aggályokat vet fel. Balul sült el a Fodor Gábor-féle "kompetenciaalapú" nemzeti parki igazgatói pályáztatás nevük elhallgatását kérő természetvédelmi szakemberek szerint. Azt állítják, hogy például a Kiskunsági Nemzeti Park korábbi igazgatói posztján végrehajtott csere gyanús körülmények között történt. A volt igazgató, Kállay György, a természetvédelemért felelős szakállamtitkár, Haraszthy László régi szakmai "harcostársa", annak idején együtt dolgozott vele a Magyar Madártani Egyesületben. Haraszthyból helyettes államtitkár, később szakállamtitkár lett, majd 2005-ben Kállay is lépett egy nagyot a ranglétrán, és nemzetipark-igazgatónak nevezték ki.
A természetvédelemben járatos szakemberek szerint Kállay egyáltalán nem volt hasznára a természetvédelemnek, mert előtérbe helyezte a vagyongazdálkodást. A vagyongazdálkodás azonban távolról sem azt jelentette, hogy kesztyűs kézzel bánt az állami vagyonnal. Tavaly februárban emiatt közérdekű bejelentést is tett a szaktárcánál egy nemzeti parki dolgozó, kifogásolva, hogy súlyos anomáliák jelentkeztek a szürke marhák vágásával és a hús felhasználásával kapcsolatban. A "sógor-koma vádakat" Haraszthy utasítására a minisztérium agrárkörnyezet-védelmi ügyeket koordináló osztályvezetője, Vajna Tamásné vizsgálta ki. Számos furcsaságra fényt derített a vizsgálat, de a végső megállapítás távolról sem sikerült olyan súlyúra, hogy felelősségre vonást kezdeményezzenek az ügyben.Ez után nem sokkal döntött úgy Fodor Gábor, hogy újrapályáztatja az összes nemzeti park igazgatóját. Az első pályázaton több aggály is felvetődött Kállay személyével kapcsolatban, ezért úgy határozott a minisztérium, hogy "megfelelő jelentkező híján" új pályázatot ír ki, közben a második pályázati kör lebonyolításának idejére megbízott igazgatót helyezett a nemzeti park élére.
Mindez azért furcsa, mert Kállay is pályázott, és korábban mint igazgató elvileg megfelelt a feltételeknek. Rajta kívül mindkét körben olyanok is indultak a posztért, akiknek a szakmai hátterük, nemzetközi referenciájuk kifogástalan volt, és a szükséges hivatali ranglétrát is végigjárták már. (Legfeljebb csak a személyes viszonyuk nem volt rendezett Kállayval vagy Haraszthyval.) Kállay tehát újra pályázott a második körben, ennek ellenére mindenki elképedésére nem őt és nem más jelentkezőt, hanem az agrármérnök végzettségű, 59 éves Vajnánét nevezték ki hat évre igazgatónak.
Különösen az okozott megütközést a szakmában, hogy az a Vajnáné ülhetett Kállay székébe, aki az igazgató tevékenységét kifogásoló közérdekű bejelentést vizsgálta, és végül is elsimította az ügyet. De az agrármérnöki szakirányú végzettségű Vajnáné szakmai felkészültsége is vitatható, ha komolyan vesszük a nemzeti parkok igazgatói posztjának betöltésével szemben támasztott szigorú követelményeket. A "kompetenciaalapú" kinevezési ügyeket csak tovább bonyolítja, hogy a hatályos jogszabályok szerint Vajnáné elődjének, Kállay Györgynek – hasonló okok miatt – szintén kérdéses a szakirányú felkészültsége, miután csupán földmérői főiskolát végzett. Így aztán a korábbi igazgató kinevezésének jogszerűsége is vitatható, igaz, Kállay ma már vagyongazdálkodási igazgatóhelyettesi feladatokat láthat el – éppen Vajnáné védőszáranyai alatt.
Az viszont valóban a sors fintora, hogy ha szó szerint vesszük a szakmai végzettségre vonatkozó előírásokat, akkor Haraszthy szakállamtitkár papírjai sem voltak rendben közvetlenül kinevezésének idején, mert csupán főiskolai végzettsége volt, miközben a szakállamtitkároknak jogi, közgazdasági vagy szakirányú egyetemi végzettséget kell igazolniuk. Hivatalának júliusi elfoglalása után nem sokkal – már a második Gyurcsány-kormány idején – lóhalálában módosították a közigazgatási törvénynek a szakállamtitkárok végzettségére vonatkozó részét (az úgynevezett salátatörvény keretében), de máig nem tudni, mi, pontosabban ki volt ennek a sietségnek a valódi "oka". Egy biztos: Haraszthy természetvédelmi szakállamtitkárként december 29-én lemondott tisztségéről, a lemondás tényét kihirdették a Magyar Közlönyben, majd január 1-jén visszavették, és ismét kinevezték.
A furcsa körülmények között lezajlott vezetőcserék azonban sem akkor, sem most nem érték el a kormánypolitikusok ingerküszöbét. Pedig nem ártana körültekintőbbnek lenniük, hiszen a természetvédelem közérdek, az 1975-ben alakult Kiskunsági Nemzeti Park pedig a második legnagyobb az országban. Hatalmas a vagyona, elsősorban földterületben. Ez azért is fontos – hívják fel a figyelmet szakértők –, mert a földterület után felvehető területalapú uniós és egyéb agrártámogatás ma még zsíros üzletnek tűnik, márpedig a Kiskunsági Nemzeti Parknak mintegy negyvenezer hektár saját vagyonkezelésű földje van. Ezzel pedig szépen lehet keresni, amikor hektáronként akár negyven-ötvenezer forint is lehet a támogatás.
Az Alkotmánybíróság határozata értelmében a védett állami tulajdonú természeti területek nem elidegeníthetők, az agrártámogatások igénybe vétele azonban megengedett. Ez természetvédelmi szempontból egyáltalán nem jó hír. Egy nemzeti park működését nem volna szabad termelési célú agrártámogatásokra alapozni, mert ez magában hordozza a termelés és a természetvédelmi érdekek közti konfliktus lehetőségét még akkor is, ha a mai támogatási szint csak átmeneti.
Mivel Brüsszel hosszú távon nem kívánja fenntartani a mai támogatási szisztémát, várhatóan 2013-ig fokozatosan visszafejlesztik a kifizetéseket, és recessziós intézkedéseket vezethetnek be. Ez pedig rossz hír a Kiskunsági Nemzeti Parknak, hiszen előreláthatólag legfeljebb a jelenlegi támogatás felével számolhatnak öt év múlva, de az is lehet, hogy az állami intézményeket teljesen kizárják majd az agrártámogatásokból. Ma azonban még dúskálnak a támogatásban, és erre alapozva fejleszthetnek, óriási állattartó telepeket hoznak létre. Öt év múlva azonban minden előrejelzés szerint vége szakad a jó világnak, a mostani nullszaldós gazdálkodás pedig már egyáltalán nem lesz megvalósítható a természetvédelmi érdekek sérelme nélkül a most létrehozott gigantikus állattartó telepeken. Ha valami, hát ez a legnagyobb veszély egy nemzeti parkra, hiszen az agrártámogatás híján összeomló gazdálkodást folytató parkok vagyonán olcsón túladhat az állam.
Szerettük volna megismerni Fodor Gábor miniszter véleményét is erről az ügyről, de helyette Olt Boglárka, a tárca sajtófőnöke válaszolt kérdéseinkre. Leveléből kiderül, hogy a minisztérium szerint Kállay György már teljesítette a tárcának a nemzeti parkokkal kapcsolatos eddigi elvárásait, és mivel új lendületet szeretnének adni a Kiskunsági Nemzeti Park fejlődésének, új vezetőt választottak. A sajtófőnök szerint nem összeférhetetlen, hogy Kállay György utódja Vajna Tamásné lett, "a vizsgálat ugyanis nem Kállay ellen, hanem közérdekű bejelentés alapján folyt" – derül ki a levélből, miként az is, hogy a szaktárca megfelelőnek tartja mindhárom vezető szakmai végzettségét is.
A sajtófőnök szerint a nemzeti park nem gazdasági vállalkozás, kizárólag természetvédelmi kezelést végez a védett természeti területek és értékek fenntartása érdekében. És bár nem támogatásokra alapozza a működését, a vagyonkezelésében lévő termőföldek hasznosításáért ugyanúgy megilleti az uniós támogatás, mint bármely más földhasználót. Szerinte alaptalan az aggodalom amiatt, hogy az idővel csökkenő uniós támogatások miatt összeomlana a nemzeti park gazdálkodása, és a privatizáció gondolatával sem foglalkoztak a minisztériumban. Varjú Frigyes