2008. április 03. - Körkép - Az erdészeti társaságok összevonása ellen érvel az Országos Erdészeti Egyesület. A szakmai érdekvédelmi szervezet az esetleges privatizációtól is óvná az állami erdőt.
Az állam soha el nem múló kezében van biztonságban erdeink jövője. A nagy erdész-előd, Kaán Károly mondatát idézi dr. Pethő József, aki az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) elnökeként emelt szót az állami erdők privatizációja, valamint az erdészeti társaságok összevonása ellen. Az egyesület nemrégiben tette közzé az egységes állami erdővagyon-kezelés koncepciójával kapcsolatos állásfoglalását. De miért is aggódnak a szakmai érdekvédelmi szervezet tagjai?
Mint az ismeretes, az ÁPV Zrt. jogutódja ez év elejétől a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. A szakma aggódását egy a társaság szervezeti és működési szabályzatában szereplő mondat váltotta ki. Az ugyanis az agrárportfólióért felelős vezérigazgató-helyettes feladatai közé sorolja a mező- és erdőgazdálkodási tevékenységet folytató társaságok vagyonkezelését, a társaságok értékesítésének előkészítését és lebonyolítását . A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ugyanakkor cáfolja, hogy téma lenne az állami erdők és az erdészeti társaságok privatizációja. Száraz Gábor, a zrt. sajtószóvivője szerint a szabályzat idézett pontja csak a vezérigazgató-helyettes mozgásterét jelöli ki , ami nem jelenti automatikusan azt, hogy az erdőgazdaságokat privatizálni kell. Egyébként is: az állami vagyonról szóló tör- vény egyértelműen kimondja, hogy az erdőgazdaságokat tartósan kizárólagos állami tulajdonban kell tartani.
Az OEE a 19 állami erdészeti társaság összevonásától is tart. Szakmai berkekben ugyanis beszédtéma a racionalizálás, a regionalizáció. Az egyesület álláspontja szerint azonban ez se nem indokolt, se nem időszerű. Már csak azért sem, mert az állami erdészeti társaságok mindegyike eredményesen gazdálkodik, költségvetési támogatás nélkül működik, befizetéseikkel pedig jelentősen hozzájárulnak a költségvetéshez. Az összevonás térségi foglalkoztatási feszültségeket is kiváltana: hátrányosan érintené a képzetlen munkaerő foglalkoztatását és a közmunka- programok megvalósítását. A szakmai érvek is az összevonás ellen szólnak, hiszen az erdészeti hatóság - megalakulásuk óta - valamennyi erdészeti társaság szakmai munkáját magas szintűnek értékeli. Az is köztudott, hogy az erdészetek jelentős térségi, vidékfejlesztési és közjóléti feladatot (parkerdők, erdei vasutak, ökocentrumok, erdei iskolák fenntartása) is ellátnak, ezenkívül jelentős természetvédelmi tevékenységet is folytatnak. Az OEE hangsúlyozza, hogy az erdészeti társaságok stabilitása a jelenlegi szervezeti keretek között is megtartható. Azt csak halkan jegyzi meg az elnök, hogy ha a takarékoskodás a fő szempont, akkor előbb azon kellene elgondolkodni, hogy a társaságok igazgatóságaiba delegált - országosan mintegy 350 - külsős tag évente egymilliárd forintjába kerül az államnak. Az OEE javasolja, hogy a Nemzeti Erdőprogram szellemében szülessen törvény a mintegy 1,2 millió hektár állami erdőről, annak kezeléséről. Összevonás helyett a társaságok tartalékainak feltárását, egységes működésük kialakítását, gazdálkodásuk megerősítését tartják fő feladatnak.
Száraz Gábor az OEE állásfoglalását nem kívánta kommentálni. Ugyanakkor elmondta, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács most készíti a középtávú vagyongazdálkodási stratégiát, ami minden bizonnyal sok kérdésre választ ad majd. Nagy Ildikó
