Nehézkes a miniszterek helyettesítése, de nem lehetetlen (Napi Gazdaság)

A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006-os törvény szerint a minisztert akadályoztatása esetén szinte minden jogkörében az adott tárca államtitkára helyettesíti. Az államtitkár hatáskörének gyakorlásában nemcsak a miniszternek, de a miniszterelnöknek is alárendelt a törvény szerint, így a „parancslánc" sem szakad meg. 
Ez alól kivételt jelent, hogy a köztársasági elnök intézkedésének kezdeményezésében és intézkedésének ellenjegyzésében csak egy másik miniszter járhat el (az ő személyét egy kormányrendelet jelöli ki). Szintén egy másik miniszter ugorhat be olyankor, ha az államtitkár akadályoztatása esetén kell a minisztert helyettesíteni. Ennél egyszerűbb a helyzet a parlamenti bizottságokban: ott a tárca állományában lévő, vezetői megbízatással rendelkező személyek képviselhetik a kormány álláspontját. Nem okoz gondot az EU kormányzati részvétellel működő intézményeiben sem a képviselet biztosítása, ott ismét egy miniszter válthatja a bársonyszéket elhagyó kollégáját, sőt államtitkára vagy egy szakállamtitkár is helyettesítheti. Nem befolyásolják az átmenetileg megüresedett posztok a szakmai kormánykabinetek működését sem: itt az állandó meghívottak helyettesítésére jogosult személyeket a kabinetet létrehozó kormányhatározat jelöli ki. Eltekintve most a minisztériumok vezetésében okozott politikai interregnumtól, közjogi értelemben az igazi problémát az jelenti, hogy a minisztert a rendelet kiadásában nem lehet helyettesíteni. A miniszteri poszt akár huzamosabb ideig történő ellátása ugyanakkor nem példa nélküli a magyar politikatörténetben. Boros Imre az Orbán-kormányban több mint egy hónapig volt megbízott agrárminiszter, míg tavaly áprilisban éppen Kóka János, akkor még gazdasági miniszterként gyakorolta a most is problémát okozó egészségügyi miniszteri pozíció jogköreit. SEBŐK MIKLÓS