A centenárium okán akár ünnepelhetnének is a magyar gyűrűzők, ám nem nagyon van kedvük - legalábbis Zalában. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) fenékpusztai bázisán három önkéntes dolgozik, s korántsem lehetnek biztosak benne, hogy egy év múlva is végezhetik még ezt a feladatot.
- Ott voltam 1980-ban, az első zalai madárgyűrűzésen - mondja inkább szomorúan, mint büszkén Darázsi Zsolt, az MME zalai titkára. A szervezett alkalmak előtt eseti megmozdulások voltak már a megyében: 1912-ben például Fenékpusztán gyűrűztek egy gólyát, melyet a következő évben Dél-Afrikában fogtak be. Ez a légvonalban majd 9000 kilométer máig a magyar madarak egyik legtávolabbi visszafogása. - A pölöskei tőzegbánya-tavaknál kezdődött, s az egy más világ volt: egy hét alatt hetvenen dolgoztunk a táborban, az ember bárhová bízvást fordulhatott segítségért, nem kellett könyörögni senkinek.
A fenékpusztai bázis 1986-ban nyitott, azóta ez a zalai gyűrűzés központja. Jelenleg két fiatal, Paprika Anikó (a keszthelyi agráregyetem hallgatója, ösztöndíjasként dolgozik Fenéken, idén végez) és Benke Szabolcs (egy Dióskál mellett zajló kísérleti mezőgazdasági program a főállása, ott is a madártani vonatkozásokkal törődik, most úgy tűnik, az év végéig) az állandó személyzet. Egykor mindketten gyerekfejjel kezdtek itt.
- A mi időnkben széles utánpótlás bázis létezett, tucatjával jártunk ide - emlékezett Szabolcs. - A gyerekeket ma millió dolog vonja el: tévé, számítógép, más ámítások, a felnőttek pedig a megélhetés után rohannak. Utódjelöltek vannak, de ezeket a körülményeket nem tudom, vállalja-e közülük valaki.
Fenékpusztán csak a dolgok egy része a gyűrűzés. A bázison foglalkoznak madármentéssel - tavaly közel kétszáz elgázolt ölyv, áramütötte gólya, mérgezett bagoly fordult meg kezük között, s jó részük azóta újra az égen jár. Tizenhét szürkemarhára is vigyáznak, vannak egyéb magyar háziállataik, előbbiek egyrészt a környező védett rétek karbantartása végett, de persze látványosságként is.
- Az érdeklődés nő, tavaly úgy becsültük, 4500 vendéget fogadtunk, de vélhetően túl óvatosak voltunk - mondta Anikó, kiemelve: Fenékpusztán eddig ötven ország turistái fordultak meg. - Idén pontos kimutatást készítünk, s már elértük az ezres létszámot.
A vasúttársaság által már bezárt állomásépületben van kis múzeum, gazdag tojásgyűjteménnyel. Hátul most is telt ház van a gyógyulófélben lévő madarak röpdéjében, s ott kezdi második idényét egy különleges látványosság is. Fából épült ház, rajta kívül odúk, melyeknek a belső fala üveg, s így a látogató - ha elég diszkrét és szerencsés - megfigyelheti a bent zajló madárélet intimitásait. A kuckókba idén cinkék és seregélyek raktak fészket, majd tojást.
A gyűrűzés maga pár méterrel arrébb zajlik: a nádasba kifeszített függönyhálóval ejtik rabul a madarakat, aztán némi állapotfelmérés (izomzat, súly, főbb méretek, kondíció) után gyűrű kerül a lábra. Az alumínium lapocskákon (melyek fajonként persze változó méretűek) Budapest felirat, alatta kódszám, mely alapján a pontos gyűrűzési hely, idő és minden egyéb adat előkeríthető. Így a világ bármely pontjára vetődik el a madár, visszakereshető, honnan indult a nagy útnak.
- Évente csak Fenéken húszezer körüli a gyűrűzés - tudatta Anikó. - Az igazán nagy élmény a visszafogás, amikor korábban gyűrűzött madár kerül elénk, bár ennek is vannak változatai. A legtöbb a másodszor is hálóba repülő, idén és helyben gyűrűzött egyed, aztán találunk szép számmal ismerősöket a korábbi évekből, illetve gyűrűket más magyar bázisokról. Ha külföldi gyűrű kerül elő (évente talán hússzor), az igazi pezsgőbontós pillanat.
Az MME honlapjának statisztikája szerint a madárgyűrűzés - mely a vonuláskutatás mellett a szinte minden madárfajnál csökkenő egyedszámok nyomon követésében is sokat segít - hazánkban 1984 óta van többé-kevésbé folyamatos fejlődésben. Az évi 50 ezres egyedszámot akkor lépték át, 2004 óta pedig évről évre 200 ezer fölött vannak. A megfigyelt fajok (240) és az aktív gyűrűzők (220) tekintetében a kilencvenes évek közepe volt a csúcs, azóta mindkét szám lassú csökkenésben van. És Darázsi Zsolt tart attól, hogy a negatív tendencia folytatásához rövidesen a zalai bázis is hozzájárul.
- Nincs reklámértékünk, helyben legfeljebb eseti támogatókat találunk - mondta. - Idehaza alig írnak ki megfelelő pályázatokat, uniós forrásokért pedig nem is indulhatunk, hisz a közösség működésre nem szán pénzt, csak fejlesztéseket támogat. Amúgy beruházhatnánk, az előre menekülés az egyetlen kiút, de ehhez a célra kinézett volt állomásépület tulajdonjoga, vagy legalább hosszú távú bérlete kellene, ám a vasút sok éve nem adja. Már visszasírom a madárinfluenzát: felesleges és dilettáns pánikkeltés volt, mégis hárult ránk jóvoltából némi plusz figyelem. Varga Andor