2004. december 8.
Levelem megírásában a lap november 25-i számában szereplő fővárosi fadőléses baleset inspirált A fényképeket látva megállapítható, igencsak fogta a kezét a kocsiban ülő sérülteknek az Isten. A tettes láthatóan egy idős nyárfa. Ez a fafaj volt (hazai és nemes) évtizedeken át a közutak és közterületek felkapott fásítási témája. Optimális talaj- és klimatikus viszonyok mellett 20-35 év alatt vágáséretté vált, de az ültetést követő 5-10 év alatt tekintélyes méretre tett szert. Ez az ún. műszaki vágásérettség a nyarak esetében szinte egybeesik a biológiai érettséggel. Ezután az egyes fák rohamosan öregszenek.
Ilyen nyárfának az útra való kidőlése egy éppen arra közlekedő személygépkocsira okozott a fővárosihoz hasonlóan szerencsés kimenetelű balesetet pár éve Szilvásvárad és Nagyvisnyó között. Emlékszem, valamikor nagyon régen, az '50-es évek végén, a '60-as évek elején ezt az utat eperfák szegélyezték, amit az útfelügyelet elődjének „bölcs döntése" által kivágattak. Az emberek és az állatok kedves csemegéje helyére nemesnyár került. Az eltelt negyven év során ezek a fák életveszélyessé váltak.
Belőlük valamennyit pár éve kivágattak, de mára valamennyi potenciális baleseti veszélyforrást jelent az éppen arra közlekedők számára.
Bízom benne, hogy jelzésem: az útfelügyeletnél fogadásra talál, amit majd tett követ.
Szabó László,
Szilvásvárad