2008. június 5. - Orvvadászok, orvhalászok irtják a vad- és halállományt. Évszázados szokása ez az itt élőknek, amibe a károkat elszenvedő gazdálkodók nem nyugszanak bele. Haraszthy László, a környezetvédelmi minisztérium szakállamtitkára szerint az orvvadászat, orvhalászat alapvetően nem a természetvédelem gondja, hanem a tulajdonosok felelőssége. Illetve akkor természetvédelmi gond, amikor a tilosban járók megzavarják a terület élőlényeinek nyugalmát. A nemzeti parkokban tavaly kétszáz, az idén már kettőszáznyolcvanöt természetvédelmi őr óvja a vadakat. Ők próbálják elkapni azokat a "gazdálkodókat", akik az állományuk védelme miatt megmérgezik a ragadozó madarakat. Haraszthy szerint a jogszabályok megfelelőek, a társhatóságokkal hatékonyan együttműködnek.
Kiss György Károly, a Balatoni Halászati Zrt. elnök-cégvezetője ellenben kétli a jogszabályok hatékonyságát, hiszen szerinte gyenge az illegális orvhalászaton kapott személyekre kiszabott szabálysértési bírság visszatartó ereje. Munkatársai évente 300-400 feljelentést tesznek, a megcsípettek 96-98 százalékát meg is büntetik, az elkövetők száma mégsem csökken. Tizennégy halőrük dolgozik a tavon, Gyenesdiáson már vízi polgárőrség is alakult, a rendőrség is figyel a horgászokra, de az orvhalászat tovább dívik.
Miért is csökkenne, amikor az orvhalászattal szemben megértők az emberek, csekélynek ítélik a módszer társadalmi veszélyességét. A gyakorlat egyébként sem újdonság, a Balatonon is évszázadok óta lopják a halat. A kereslet pedig a nemes halat kedvelő turisták számával arányosan emelkedik.
Az orvhalász eljárások változatosak. Egyesek nagyüzemi módszerrel dolgoznak. Mások engedéllyel, de a lehetségesnél jóval több halat fognak ki. És egyre nő a kárókatonák által felfalt hal mennyisége. Ezek a madarak naponta 70-80 deka halat is megesznek.
A halászati cég évente egymillió darab kétnyaras pontyot, egymillió süllőt és negyedmillió csukát tesz a tóba. Pontyból 5-6 tonnát, harcsából legfeljebb másfél tonnát, süllőből 4-8 tonnát fognak ki évente a cég munkatársai. A horgászok az előbbi mennyiségek 5-10-szeresét akasztják meg, de a két legális fogás együtt sem éri el a telepített halakból kifejlődött állományt. A többit az orvhalászok szedik ki, s juttatják el a vendéglősökhöz.
A halászokhoz hasonlóan országszerte problémát okoznak az orvvadászok. Pechtol János, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára szerint a tilosban járók tiltott eszközöket is bevetnek. Éjjellátó készülékeket, infratávcsöveket használnak a terepjárókon közlekedő orvvadászok - okkal, hiszen ezek az emberek döntően éjjel indulnak akcióba. A lelőtt vadat továbbadják az orgazdáknak, akik éttermeknek értékesítik a húst. Megtehetik, mert nagyon nehéz bizonyítani, hogy a vendéglős feketén vette a húst. Pedig a jogszabályok szerint csak állatorvos által ellenőrzött vadhús kerülhet az asztalra.
Egyesek bűnszövetkezetben űzik az ipart, ha letaroltak egy vadászterületet, akkor odébbállnak, vagy megyét váltanak. Van, aki családi fogyasztásra pufogtat - nagyjából mindegy mit, csak beleférjen a csomagtartóba. A tilosban vadászók egy része a hús miatt lövi le az állatot, mások egyértelműen a trófeára mennek. Pechtol János szerint olyan vadász is akad, akinek nincs vadászterülete, ezért idegen területen lő.
Legálisan évente 220 ezer nagyvadat - őzet, szarvast, vaddisznót, muflont - lőnek le, Pechtol János az orvvadászatokon elpusztított állományt 22-33 ezerre becsüli. A tiltott módon lelőtt állatok húsának értéke megközelíti az egymilliárd forintot. A trófeák értéke, illetve a tenyészértékben esett kár azonban ennek a négy-ötszöröse. Viszonylag sok orvvadászatról érkezik hír Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Somogy megyéből. Utóbbiban a csapdázás és a hurkozás is kedvelt szórakozásnak számít.
A vadászok is próbálják őrizni a területeket, de ők sincsenek elegen. Pechtol János szerint megoldás lehetne, ha bővítenék a hivatásos vadászok jogait, például hatóságként ellenőrizhetnének a vadászterületeken. Ötvös Zoltán
