A magyar erdő védett és vadászható állatfajok otthona. A védett állatokat a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség akár úgy is megóvhatja, hogy mint szakhatóság működik közre egy fa kivágását elbíráló kérelemnél, ha a fán például a fokozottan védett fekete gólya fészkel. Ahhoz, hogy a láncfűrész a kéregbe hatolhasson, már az erdőfelügyelőség engedélye kell, amelynek ahhoz is hozzá kell járulnia, hogy a termőterületet repcetermesztés miatt az erdőművelési ágból kivonják. Ez a kivonás nem mindig felel meg annak, aki ott vadászatra jogosult, s aki a vadgazdálkodást az erdőtulajdonossal megkötött haszonbérleti szerződéssel és az abban rögzített művelési ághoz való igazodással kezdi meg. A vadásztársaságok érdekeltek az erdővédelemben, mert a vad élőhelyének változatlansága a vadállomány nyugalmának, a sikeres vadgazdálkodásnak a záloga. Ennek ellenére az őz a repcében is "elvan", elfekszik. Igaz, előfordul, hogy a táblában a traktor olykor elvágja a lábát, és a traktoros, mit tud tenni, hazaviszi a jószágot. (Ehhez hasonló mesét adott elő egy nemesszalóki tanyasi gazda 2008. július 16-án a Fehérkereszt Állatvédő Liga képviselőjének, a kivonuló rendőröknek és a sajtó munkatársainak, amikor azok a nyakörves, kötéllel kipányvázott "Bambi" származása iránt érdeklődtek.) A természetből kilopott vadnak - a magyar állam tulajdonának - védelmét a vadásztársaság köteles képviselni, ám az nem akarván öszszetűzni a földtulajdonossal, gyakran hagyja nála az ólba zárt állatot, cserébe a területhasználatért: a téli apróvad-hajtóvadásza-tokért és a nyári nagyvad-lesvadászatért.
A magyar környezetvédelmi és erdészeti közigazgatás felső szintje ezt a "terepszagú" világot nem látja át, és - valódi szakpolitikusok híján - az engedélyezési eljárások jogpolitikai elveit nem képes úgy megfogalmazni, hogy megteremtse az ágazatok közötti összhangot. Az állatvédelmet mostohán kezelik, és még csak nem is törekszenek arra, hogy az állatok viselkedését vegyék alapul egy-egy emberi tevékenység jogszerűségének elbírálásakor. Egy városi fa megóvása például akkor indokolható, ha észrevesszük azt a bioszférát, amely már kialakult körötte azelőtt, hogy árnyat adó lombkoronája a globális felmelegedés elleni küzdelemben megkapná tőlünk az első díjat. Egy évtizedekkel ezelőtti figyelmetlen ültetésnek erős szélben tragédia is lehet a következménye: ahogy idén májusban Budapesten, amikor padon ülőkre dőlt egy rettenetes súlyú fa. Rovarok és harkályok "munkálkodásai" árulkodó jelekké válhatnak, de a gyökér és a talaj vizsgálata is cáfolhatatlan bizonyítékokkal szolgálhat. Hibás fafaj- és talajkiválasztás emberi életekbe és sok pénzbe kerülhet, s ez is az engedélyező önkormányzati és erdészeti hatóságok felelősségére hívja fel a figyelmet!
A jövő nemzedékek két hónapja munkába állt országgyűlési biztosa, Fülöp Sándor meghívta hivatalába a környezetvédelmi társadalmi szervezetek képviselőit, és ezen Lányi András, a Védegylet egykori tagja, az Élőlánc Magyarországért alapítója az erdők területének drasztikus csökkenésére figyelmeztetett, városvédelmi és klímavédelmi szempontból egyaránt jelentős problémának értékelve azt. A június 4-i megbeszélésen a Roosevelt téri fák egykor rendőrökkel is szembeszálló "érdekvédője" hangoztatta, hogy az erdészeti hatóságok nem eléggé környezettudatosak. Számomra nem világos, hogy a zöldombudsmannál lezajlott találkozón miért nem vettek részt vadászati szervezetek. A hivatásos vadászok (vadőrök) cserkeléseik során főleg a vad létszámát, mozgását, táplálkozási helyeit, az okozott vadkárt mérik fel, ám ennél sokkal több információt gyűjtenek a vadászterületről, jóval többet, mint a környezetvédelmi szervezetek és az összes hatóság együttvéve! A vadásztársaságok a legeldugottabb illegális hulladéklerakókat is megtalálják, és ezeket minden tavasszal fel is számolják.
A tavaszt elsöprő, átmenet nélkül beköszöntő, kánikulát orkánnal ötvöző nyár néhány éve a legutálatosabb évszak Magyarországon. Szokásunk bírálni az egész emberiséget - ezzel magunkat is - amiatt, hogy a globális éghajlatváltozást nem tudjuk megállítani. A tiszai ciánszennyezés, a habzó Rába vagy az illegális német szemét is arra voltak "jók", hogy a határainkon túl keressük a bajok forrását. Messze az idő, amikor az autópálya-építő cégekkel, a városi zöld felületet ritkító önkormányzatokkal, a "megélhetési" fatolvajokkal és szerelmes májusfaállítókkal szemben a jövő generációk ombudsmanja hatékony lépéseket tehet. Az is igen távolinak tűnik, hogy a zöldhatóságok munkája elnyerje a magyar állampolgárok feltétlen bizalmát.
Simon Gergely kutatási adataihoz képest én 2022-re nem további erdőeltűnéseket, hanem az erdők és a szakértő erdészek aranykorának (elismertségének) eljövetelét jósolom - Magyarországon! A privát erdészekkel együtt mozgó társadalmi aktivitás - konkrétan: városi faültetési akciók hatósági engedélyek nélküli megindítása - jelezheti majd, hogy az államtól "erőszakosan" is átvehető a zöld felületek feletti rendelkezési jog, mert a környezetünknek adott esetben nincs harminc meg még harminc, meg a teremtő tudja, mennyi napja a létezését biztosító engedély bevárásához. Czerny Róbert
A szerző állatvédelmi jogász és érdekképviselő
2008. július 29. - A Borneón és Szumátrán élő orangutánt félti Simon Gergely (Zöldre festhető-e a bioüzemanyag?, július 9.), aki az esőerdők pusztulására figyelmeztet. Ennek oka a világ bioüzemanyag-szomja és az emiatt átalakuló mezőgazdaság. A szerző hangsúlyozza, hogy Európában is jelentkeznek emiatt különböző környezeti problémák. Szerintem a természetben élő hazai állatfajok és az erdők létezését nem a sárga repcetenger veszélyezteti.