Nyakörv kerül a gímszarvasra (Zalai Napló)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2004. március 22. - A vadgazdálkodási intézet új kutatási programja az élőhely-használat vizsgálatához
Szentpéterfölde -Több szempontból is egyedülálló mintaprojektet kezdett meg a Zalaerdő Rt. csömödéri erdészetének területén a Nyugat-Magyarországi Vadgazdálkodási Intézet. A dr. Nahlik András professzor által vezetett kis team egy új, a legmodernebb technológiát felhasználó módszerrel vizsgálja a gímszarvasok élőhely-használatát.

A program célja annak pontos meghatározása, hogy milyen típusú élőhelyeken fordul meg leginkább a vad. Ha sillerül megismerni szokásait, például azt, hogy használja-e az erdőfelújításokat, befolyással van-e mozgására a mesterséges takarmányozás, esetleg zavarja-e az erdőt övező kerítés, akkor arra vonatkozóan is következtetéseket lehet levonni, hogy mi módon lehet hatékonyabban védekezni a vadkár ellen. Ezt egyébként több módszerrel — így a „hullaték", magyarán az ürülék számlálásával - is vizsgálták már.
Dr. Nahlik András módszere a legmodernebb technológiát is felhasználja.
— Néhány egyedet nyakörvre erősített GPS rendszerű rádióadóval láttunk el, mely képes arra, hogy műhold segítségével pontosan bemérje a szarvas tartózkodási helyét, mozgását, majd meghatározott időközönként rádiójelet sugározva lehetőséget ad arra, hogy a tárolt adatokat távirányítással leolvassuk — mondja a professzor. — Lehetőség szerint teheneket választunk, mert a szaporulat miatt inkább azok foglalják el a jobb élőhelyeket, másrészt inkább helyben maradnak, míg a bikák vándorolnak.
Eddig három kiválasztott egyedre sikerült a rádióadót felhelyezni, de a programot még az idén szeretnék tíz állatra kiterjeszteni. A szükséges pénzügyi fedezetet két minisztérium, az FVM és az Oktatási Minisztérium közösen biztosította.
A kutatás célja kettős, egyrészt a rádióadóval már felszerelt egyedek követése, másrészt a programhoz alkalmas újabb egyedek kiválasztása. Ez utóbbiakat a szentpéterföldei erdész, Nyúl András altatólövedékekkel kábítja el, majd felerősítik rájuk a vízhatlan, s a szarvast egyáltalán nem zavaró berendezést. Ezután már csak az állat mozgását kell követni, hiszen ahhoz, hogy a rádiójeleket „venni tudják", minimum másfél kilométerre meg kell közelíteni az állatot. A 14-15 hónap időtartamú akkumulátorral ellátott nyakörv eltávolítása egyszerűbb lesz, hiszen azt úgy állították be, hogy élettartamának vége felé önkioldó zár nyitásával automatikusan leválik a szarvas nyakáról. Nagyon ki kell számítani az altatólövedék dózisát - mutat rá az erdész a program veszélyeire.
- Volt olyan szarvas, amelyik mellett három órát töltöttünk el, mire magához tért. Félóránként át is fordítottuk, hogy meg ne fázzon.
A professzor és az erdész bízik a program sikerében, hiszen a szarvasok szokásait illetően már rögtön az első napon sikerült olyan adatokhoz jutniuk, melyeknek addig nem voltak birtokában, sokkal inkább csak feltételezéseik voltak róla. Igaz, ehhez szinte egész nap járni kellett az erdőt, így próbálták követni a rádióadóval felszerelt állatokat.
— Ezt nyilvánvalóan nem tudjuk minden nap megtenni, ezért számítunk az erdész kollégák és az erdőn dolgozók segítségére - mondotta Nyúl András. - Ha ők jelzik felénk, hogy merre látták a nyakörvvel ellátott szarvasokat, úgy mi is könnyebben meg tudjuk közelíteni azokat. Ha a program sikeres lesz, akkor olyan új kutatási eredményeknek leszünk birtokában, melyek akár hazánk egész területére vonatkozóan új alapokra helyezhetik a vadgazdálkodással kapcsolatos terveket, elképzeléseket.  Gyuricza Ferenc


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.