Baranya - Július vége, augusztus az őzek üzekedésének időszaka, szeptemberben pedig kezdődik a szarvasbőgés.
Ilyenkor az állatok se látnak, se hallanak: szinte vakon futnak át a legforgalmasabb utakon is.
Megyénkben egy-egy vadászati idényben több mint négyszáz erdei állatot, többnyire őzet, szavast és nyulat gázolnak el autóval, bizonyítottan. Országosan több mint tizennégyezer ez a szám. De ezen felül mennyi lehet, amit különféle okok miatt „elfelejtenek" a gázolok a vadásztársaságoknál bejelenteni, amihez nem hívnak ki rendőri helyszínelőket. Hiszen ha nem figyeltek kellőképpen a vadveszélyt jelző táblára, netán a sebességet túllépték, úgy a vadkárért is nekik kell fizetniük. Bognár Zoltán, a Baranya Megyei MgSzH Földművelésügyi Igazgatósága vadászati és halászati osztályvezetője szerint három-négy olyan időszak van, amikor különösen felerősödik a vaddal való ütközés, a kiszámíthatatlan következményekkel járó karambolok esélye. Az egyik veszélyes időszak máris a nyakunkon: július vége, augusztus az őzek üzekedésének időszaka, ilyenkor az állatok se látnak, se hallanak. Amint a bak üldözőbe veszi a sutát, száguldásuk során átvágnak a legforgalmasabb úton is. Különösen ligetes, erdős részeken legyünk óvatosak. Szeptemberben kezdődik és még októberben is eltart a szarvasbőgés, novemberben pedig már a vaddisznók jelenthetik a fő veszélyt az autósokra, ekkor kezdődnek ugyanis a vaddisznóhajtások. És ott a tavasz, amikor a vaddisznókocák leellenek, s a malacokkal együtt megkezdik a csavargást. Egy-egy ütközés persze lehet az autóban utazók számára szerencsés kimenetelű, de sajnos olykor tragikus is. A szakember szerint ezért a vadveszélyre figyelmeztető táblákat komolyan kell venni, s különösen a szürkület után kell óvatosan nyomni a pedált. A balesetek elkerülésére nincs igazán jó módszer, hiszen az állat a legváratlanabb pillanatokban bukkanhat elő, akár a kocsira is ráugorhat, ám a gépkocsivezető felelőssége általában minden ütközéskor megállapítható, illetve kizárható. Nem lényegtelen a dolog, hiszen ha a sofőr felelős az állat elhullásáért, akkor köteles annak a vadgazdálkodási értékét is megtéríteni. A tételek néhány tízezer forinttól akár több millióig terjedhetnek. Csak egyetlen példát említsünk: egy szomorú szemű őzgida is ötvenezer forintot ér, ha elgázolják.
A helyszínelő rendőrök tudják, mi a teendő - Nem egyszerű a kárrendezés
Általánosan megszívlelendő tanács: ha lassabban megyünk, nagyobb esélyünk van az ütközések
elkerülésére. Bognár Zoltán szerint a vadgázolások utáni helyzetben a helyszínelő rendőrök tudják,
hogy mi a teendő. Ismerik az adott térség, vadászati társaság hivatásos vadászát, telefonszámát,
aki intézkedni köteles.
A kárrendezés meglehetősen macerás ügy: amennyiben az ütközés kivédhetetlen volt, úgy az
autós nem felel az elhullott állatért, ám ha nincs cascója, a gépkocsiban esett kárt a saját
pénztárcája bánja. A vadásztársaságok ugyanis csak akkor felelősek, ha éppen hajtás volt, illetve
ha nem tettek meg „tőlük elvárható módon mindent" - azaz nem jelezte tábla a vadveszélyt. Ha
viszont a gépjárművezető a kelleténél gyorsabban közlekedett - ez a féknyomokból megállapítható
-, akkor felelős az általa okozott kárért, és az állat értékét ki kell fizetnie. Kozma Ferenc