A megye erdészeteiben mostanában mindennapos látvány, hogy szinte már a tő mellől elviszik a tüzelőnek valót; de mit érzékelnek ebből a felfokozott érdeklődésből a tűzéptelepeken, és mit a mester, akinek a cserépkályha-, illetve a kandallóépítés jelenti a megélhetést.
Viszik, mint a cukrot
„Jönnek bizony egész álló nap, az utóbbi két hétben óriási rajtunk a nyomás. Tavaly kevesebb tűzifa fogyott, idén viszont megint nagyon megy, szerintem a beharangozott gázáremelés miatt.
A keresletre jellemző, hogy Miskolcról is járt már nálunk vevő” — tájékoztatott az éppen aktuális piaci trendről Schmidt Katalin, a derecskei Börcsök Tüzép munkatársa. Azután arról beszélt, hogy a derecskei emberek tán csak az akácfát ismerik, mert más fajta nemigen kell nekik.
— Hiába magyarázom a betérőnek, hogy noha az akác jobban gyulad, de a tölgy például jobban tartja a hőt, szinte kivétel nélkül maradnak az akácnál. Ezért aztán másfajta tűzifát nem is tartunk — árulta el a telep pénztárosa.
Horváth Sándor, az általa vezetett földesi tüzéptelepen úgy érzékeli, hogy a településükön a tűzifa iránt főként a hónap vége felé, a nyugdíj érkeztekor élénkül meg a kereslet. — Tavaly is jól ment a fa (hiszen nem most kezdett drágulni a gáz), de idén már akadt olyan vevőm, aki hatvan mázsát vett egymaga.
Ezt ahhoz képest mondom, hogy a többség egyszerre olyan 10-15 mázsát visz - osztotta meg velünk a tapasztalatait a tulajdonos, aki egyébként azt is megfigyelte, hogy szegényebb és jómódúbb emberek ugyanúgy megfordulnak náluk; elvégre nemcsak a régi cserépkályha, de a divatos kandalló is úgy hangulatos, ha pattog benne a száraz tűzifa. Egyébként Földesen is mindenki az akácra esküszik.
Napsütésben tüzelőt?
Derecske és Földes után a görbeházai Kónya Tüzépre is bekopogtattunk, ahol a témához újabb érdekes adalékokkal szolgált az eladó. „Volt készleten némi tűzifánk, de az már elfogyott. Egyébként nálunk egyelőre nem érzékelhető az a felfokozott érdeklődés. Ha belegondolok, nem is csoda, hiszen kevés mifelénk a munkahely, az emberek kuporgatják a kis pénzüket, aztán majd szeptemberben jönnek, és megveszik a téli tüzelőt. Ilyenkor, amikor hétágra süt a nap, még nemigen gondolnak vele” — mondta meg a „nagy őszintét” Szabó Zoltánné.
Putyin csapjától a gázszámláig
Két cserépkályást is megkérdeztünk arról, hogy ők mit érzékelnek ebből a nagy „famizériából”. Az egyébként már nyugdíjaskorú derecskei Dávid József szerint pang a piac, hiszen hozzá évente legfeljebb egy-két megrendelés érkezik. Egészen másként vélekedik ugyanerről Losonczy Ferenc debreceni cserépkályha- és kandallóépítő mester. — Nincs mese, a magas gázárat mindenki érzi. A gazdag azért rakat cserépkályhát vagy kandallót, mert attól tart, hogy Putyin esetleg elzárja a gázcsapot, a csóró meg azért, mert fél, hogy nem tudja kifizetni a gázszámláját. Persze, óriási különbség, hogy valaki fél-egymillió forintért építtet magának kandallót vagy kályhát, míg a másik kénytelen beérni a bontott cseréppel is” — fogalmazott kendőzetlenül a jó nevű szakember.