A zalaegerszegi erdészet közel 11 ezer hektár erdőterületéből 1220 hektárt tesznek ki a szaknyelven fiatalosnak nevezett részek, a leendő erdők kezdeményei, ahol pár éves csemeték sarjadása ígéri a majdani rengetegeket. Ilyenkor nyáron az erdőművelési munka kevéssé hálás és igen nehéz része zajlik ezeken a domboldalakon: a csemeték fölül le kell vágni az őket elnyomni igyekvő gazt. A feladat elvégzésénél a kézi munka nem nélkülözhető: a motoros kaszákkal férfiak dolgoznak, akik laikus számára valószerűtlen magabiztossággal találják meg és hagyják érintetlenül a szövevényes bozótban az értéket.
- Azért szerencsére nem összevissza állnak a csemeték a földön - oszlatja el az alapvető félreértésemet Gáspár Kálmán. A nagylengyeli fiatalember az év elején alakította meg négytagú brigádját.
Gáspár Kálmán azóta a baráti társaságként is működő munkacsapat élén járja az erdőt.
- Az erdősítéskor mindig sorba ültetik a csemetéket - magyarázza -, s mi a kaszáláskor nem is a kis tölgyfát keressük a földön, hanem ráállunk egy közre, s miután nagyjából belőjük magunknak, hogy a két sor közötti távolság mekkora, innen vágjuk le a gazt.
A Nemeshetés közeli domboldalon perzsel a nap, amiben az a jó, hogy ezt még az erdőművelők legfőbb ellenségei, a szúnyogok, a bögölyök és a darazsak sem bírják. A bozótban megszorul a meleg, a környező erdők az esetleg meg-meglóduló szélrohamokat is lefogják, délnél tovább az ilyen napokon nem is dolgozik a brigád. A kaszák kora reggel, mindjárt napkeltével indulnak, de azok az órák is embert próbálók: a harmatban bőrig ázik az ember, s ilyenkor derül ki, hogy az evolúció tévedett, amikor egy harmadik kezet is nem adott - kellene a rovarok elhajtásához.
- Az egyik barátom tizenhárom kullancsot szedett ki magából eddig - említ még egy gyakran látott élősködőt a brigádvezető. - Nem oltattuk be magunkat a vérszívó ellen, részint mert feleslegesnek találjuk, sok éve dolgozunk erdőn, szerintem a kullancs nekünk már nem árt. Másrészt úgy hallom, nem is lehet kapni azt a gyógyszert...
Az egerszegi erdészet munkatársa, Világhy András szerint a nagylengyeli brigád több szempontból is különleges a cégnek dolgozó hasonló formációk sorában: egyfelől mert fiatalokból áll, másrészt pedig mert újként bevált.
- Kipróbált vállalkozói kör, amellyel az erdőművelési feladatokat végezzük, s ezek az évek a területen nyugalmasak: a munkára pont elegen vannak, szerencsére kevés a lemorzsolódás - meséli. - De az érzékelhető, hogy amikor egy-egy csapat kiesik (ez általában akkor áll elő, ha a főnökkel történik valami), a pótlás egyre nehezebb. Sokan érdeklődnek, vannak, akik bele is vágnak, de a lendület legfeljebb néhány hétig tart ki. Amit az erdőn kell végezni, az sokkal-sokkal nehezebb, mint amikor a városban árokpartok, parkok kaszálásával bízzák meg az embereket. S mindezek tetejébe még kevésbé is jövedelmező...
Különösen, mert magasak és szigorúak a minőségi elvárások: minden egyes véletlenül levágott csemetének jelentősége van a honorárium megállapításakor.
- Ezt a domboldalt idén nyáron már másodszor kaszáljuk, s hasonló vár ránk a következő nyarakon, egészen a csemeték nagyjából tízéves koráig - mutatja a helyszínen Világhy András. - Azért kényszerülünk erre, mert itt egy kipusztult, szúette lucfenyves helyére telepítünk tölgyerdőt, és a sok gyom, valamint a felverődő akác nagy konkurenciát jelent a kis tölgycsemeték számára, alattuk nagy számban pusztulnának el. Egyébként - reagál kérdésemre - nem kell attól tartani, hogy a sorba ültetett csemeték miatt később műerdőnek hat majd ez a tölgyes: a telepített erdőket mindig is ezzel a módszerrel hozták létre, ám a növekedés évtizedei alatt ezek a sorok felbomlanak, nehezen leszek felfedezhetők.
A Gáspár-brigád közben már folytatná a munkát, lejárt az a pár perc, amit óránként szusszanásra engedélyeznek maguknak. Már csak annyit kérdezek tőlük, a nehézségek ellenére ők miért választották munkahelynek mégis az erdőt.
- Falusi gyerekek vagyunk valamennyien, közel állnak hozzánk az ilyen munkák - sorolta az érveket Gáspár Kálmán. - Alkalmi jelleggel korábban is dolgoztunk az erdészetnek, jó kapcsolat alakult ki velük. Aztán a meleg és a bogarak csak egyfelől rossz, hiszen jelzik azt is, hogy az ember a természet közelében van, szabad levegőn, bizonyos határok között akár a maga urának is érezheti magát - össze sem vethető a dolog azzal a rabszolgasággal, ami egy szalag mellett állva várna ránk. S végül - bár talán ez a legfontosabb - lehet, hogy a vállalkozói díj nem itt a legmagasabb, de az biztos, hogy itt a pénz határidőre érkezik, nincsenek kifogások, nincs mellébeszélés, az adott napon reggel már csipog is a telefon a zsebemben, hogy megjött a számlámra az összeg. A mai világban az ilyen partnert meg kell becsülni.
A brigádtagok némelyikének pedig a délután sem csak a pihenésről szól: odahaza - falun már csak így van ez - még második műszak is kezdődik. Varga Andor