2008. augusztus 7. - Új földikutya-élőhelyet találtak a természetvédők Kelebia és Ásotthalom között, és új - legalábbis Magyarországon újnak számító - földikutyafajt.
Az itt megtalált földikutyafajra első ízben bukkantak rá a kutatók Magyarországon. Az úgynevezett nyugati földikutya-fajcsoport Spalax montanosyrmiensis fajának tekinthető, magyar elnevezése még nincs - tudtuk meg Németh Attila földikutya-kutatással foglalkozó biológustól, az ELTE állatrendszertani tanszékének doktoranduszától. Az állomány mintegy kétszáz egyedet számlál - mondta lapunknak Krnács György, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre. A lelőhely nem védett, de ha létrejön a régóta tervezett, határszéli Köröséri Tájvédelmi Körzet, nagy része azzá válhat; maga a földikutya (tartozzék bármely fajba) fokozottan védett, természetvédelmi értéke egyedenként 500 ezer forint. A Kelebián megtalált fajra határainkhoz legközelebb a jugoszláviai Fruska Gora-hegység lábánál bukkantak a kutatók évtizedekkel ezelőtt, de új adatok nincsenek arról a populációról, s kétséges, hogy máig is megvan-e.
A különböző földikutyafajok elkülönítése érdekes kérdés. Az úgynevezett nyugati földikutyát - mely hazánkban honos - korábban egyetlen fajnak tekintették, a közelmúltban azonban genetikai vizsgálatok kiderítették: ez a faj mintegy "szuperfajnak", "fajcsoportnak" tekinthető, amelybe több, genetikailag elkülöníthető faj is tartozik - mutat rá Csorba Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum emlősgyűjteményének vezetője. Hogy Magyarországon pontosan hány földikutyafaj él, jelenleg nem tisztázott. Legközismertebb a Hajdú-Bihar megyében élő állomány, mely a "nyugati földikutya" erdélyi fajának képviselőiből áll, s amely számára védett területet is létrehoztak. A kelebiai - mint láttuk - megint más faj. Emellett Battonya környékén, illetve a Kiskunság északi részén is él nálunk földikutya, genetikai vizsgálatuk jelenleg folyik.
Annyi bizonyos - teszi hozzá az emlősgyűjtemény-vezető -, hogy a földikutya Magyarországon akkor is veszélyeztetett élőlény lenne, ha a különböző állományok egyazon fajba tartoznának. Így azonban még veszélyeztetettebbnek tekinthető. Hiszen nem elég - például - a hajdúsági állományt megvédeni, ha a másik fajba tartozó kelebiai védtelen marad. Ez még indokoltabbá teheti a Köröséri Tájvédelmi Körzet létrehozását.
Farkas Csaba
