– Két héttel ezelőtt értesítettek a nagy megtiszteltetésről. A háttérről annyit tudok, hogy a megyei szakigazgatási hivatal javaslata alapján került a nevem a minisztériumba, ott azonban még további mérlegelés alapján döntötték el, hogy az idei négy kitüntetett egyike lehetek – ismertette az előzményeket Szabó Vendel.
– Tizenöt éve önálló vállalkozóként csendesen végzem a munkám: erdőtelepítést, fenntartást, kitermelést. Ezért is ért meglepetésként, hogy így rám irányult a figyelem – mondta el szakmai tevékenységéről. A telepítésekre a legbüszkébb. Mintegy négyezer hektár magánerdő-területtel foglalkozik a Kemenesszentpéter–Pápa–Kimle háromszögben. Az elmúlt időszakban több mint kétezer hektár friss, jó levegőt árasztó lombfelülettel gazdagította a szűkebb hazát.
A telepített fajok közül még mindig az akác viszi a prímet, ezt követi a nyár és a tölgy. Az erdész szíve, hasonlóan a természetvédőéhez, az őshonos tölgy felé húz, a gazdasági, ökológiai körülmények és a tulajdonosok akarata előtt azonban gyakran meg kell hajolnia. Szerinte a tölggyel kapcsolatban tévhitek is élnek: számos hazai terület száraz hozzá, a Téti kistérségben például akác híján sok helyütt már legfeljebb sívóhomokot láthatnánk.
– Még a Rába árterében is érhet bennünket meglepetés az őshonos tölgy újratelepítésével. A vízszint ugyanis napjainkra annyival alacsonyabbra került, hogy még az ide telepített tölgyesek is könnyen kiritkulhatnak – állítja.
Hangoztatja, hazánk erdősített területe szerencsére növekszik, az utóbbi időben már meghaladta a kétmillió hektárt. (A szántóterület 4,5 millió hektárra tehető. – A szerk.) Az erdőfelület csupán az unióhoz csatlakozás óta is harmincezer hektárral gyarapodott. A magánerdész élete azonban a kitüntetés ellenére nem felhőtlen. A telepítési támogatások odaítélésének feltételeit idén annyira megszigorították, hogy erőteljes visszaeséstől tart. A nem kis befektetések árán felfejlesztett csemetekertek művelői akkor viszont futhatnak a pénzük után, sőt, kiszorulhatnak a versenyből a legnagyobbakkal szemben.