2004. január 2.
A cukorfenyő 60 centis tobozú, a tiszafából pedig rákellenes gyógyszert is készítenek
A szakavatott szemlélő számára nem egyformák a fenyők sem. Annyi szépség van a fenyőkben és annyi oldalról lehet megközelíteni, hogy mi is a szépség. Egyes fajoknál a gyönyörű törzs, a magas termet. Másoknál a gyönyörű óriási toboz. A legnagyobb tobozú fenyők, pl. a pinus lamberciana, a cukorfenyő, az 60 centis tobozú. Csodálatos látvány egy ilyen fát látni, ahogy az ágakon lógnak a hosszú tobozok. A tiszafa is gyönyörű a kis piros adilusszal, tehát magköpennyel.
A tiszafából rákellenes gyógyszert is készítenek, ami majdnem tragédiát okozott némely területen, mert ahol nem túl gyakori a tiszafa, az agresszív kéreggyűjtés sajnos a fákat megtizedelte. Pl. Oregonban szabályosan nagy területeken kipusztították az ott élő tiszafafélét, mert az egész értékes részről lehúzták a háncsot és a fölső rész így már nem tudott tápanyaghoz jutni és tulajdonképpen az egész fa kiszáradt. A legősibb növényeink közé tartoznak a fenyőfélék, a jövőjüket illetően talán optimisták lehetünk, mert a fenyők védelme olyan mrétékben fokozódik, hogy már majdnem sok esetben nem is lehet hozzájutni egy fenyőághoz vagy külön engedélyek sora kell, hogy az ember levághasson egy ágat famintául.
Kínában, él a legtöbb fenyőfa, de Mexikóban is jelentős lépéseket tettek annak érdekében, hogy fenyveseket ne lehessen ma már nem fenntartható módon kivágni. Nem lehet tarra vágni, meg kell tartani az erdők összetételét, ami az alapja annak, hogy a fenyőfaj fennmaradjon, hiszen monokulturában az állomány legyengül, de hogyha vegyesen él, a versenyt képező, tehát a kompetens fajokkal, akkor életképes állományok jönnek létre.
Berecz Béla