2005. február 8.
A napokban éppen egy erős lehűlés érte el a térséget és a tavaszi nap kicsalogatta lepkék nem tudnak visszamenni a telelőhelyükre.
Az imágóként vagy lepkeként telelő fajok a hidegek beállta előtt behúzódnak padlásterekbe, pincékbe, kövek közé, sziklarepedésekbe, fakérgek alá. Ezeket az élőlényeket megzavarhatják a meleg tavaszias felmelegedések, amelynek hatására bizony előbújhatnak. Így történhetett ez az idei januári felmelegedéskor is.
A napokban éppen egy erős lehűlés érte el a térséget és a tavaszi nap kicsalogatta lepkék bizony nem tudnak visszamenni a telelőhelyükre, nagyon sok elpusztul közülük. Ilyen fajok pl. a gyászlepke, a nappali pávaszem, általában a nimfalepkék közé tartozó lepkék, mint pl. a kis rókalepke vagy újabb nevén kis rókanimfa vagy a nagy rókalepke, nagy rókanimfa, amelyek mind-mind előjöhetnek a tavaszias időjárásra. Viszont az erőteljes lehűlés során nem tudnak visszamenni telelőhelyükre és tömegével pusztulhatnak el.
Természetesen mindig maradnak túlélő példányok, hiszen a barlang belsőbb részeiben telelő jószágokat nem érinti ez a tavaszias felmelegedés. Tehát marad mindig valamilyen mennyiségű utánpótlás, azonban sokszor megviseli egyes térségek populációit a langyos téli felmelegedések és az utána hirtelen lehűlések. Példa rá pl. a kis rókalepke utóbbi időszakban való erőteljes megritkulása. Valószínűnek tartják a lepkészek vagy a lepkész ökológusok, hogy a kis rókalepke megritkulását éppen az utóbbi idők langyos telei okozták, hiszen a tömegesen előjövő kis rókalepkék egyszerűen elpusztultak a hirtelen lehűlések során.
Rengeteg bizonytalanság van még ebben a kérdésben. A Természettudományi Múzeumtól a Bükki Nemzeti Parkon keresztül számos kutatót foglalkoztatnak ezek a kérdések, hogy mi történik egy-egy populációval, hogyha klimatikus vagy egyéb változások érik. Gyakorlatilag annyi biztos, hogy ezek a változások erőteljesen hatnak a populációkra. Nyilván figyelni kell a populációkat hosszú távon, hogy esetleg lokális kipusztulásokat vagy pedig bizonyos fluktuációt okoz csak a populáció méretében. Egy tény, hogy a globális időjárási rendszerek megváltozását hazánkban is lehet érzékelni, pl. az utóbbi időszakban megjelennek olyan kelet-európai vagy Ázsia középső részén, déli részén elterjedt fajok is, mint pl. a keleti gyöngyházlepke vagy az L betűs rókalepe vagy a vörös rókalepke. Ezek mind elsősorban kelet-európai, nyugat-ázsiai elterjedésű fajok, amelyek az utóbbi 1-2-3 évben egyre sűrűben jelennek meg Magyarországon, sőt a keleti gyöngyházlepke az északi térségben helyenként már közönségessé vált. Ilyen még pl. a lápi gyöngyházlepke, amiről a kutatók az ötvenes-hatvanas években azt hitték, hogy kipusztult. Az elmúlt pár évben pedig egyes üdébb helyeken vagy pl. a Bükk-fennsíkon is tömegével repültek.
Ezeknek a fajoknak a megjelenésére, a populációjuknak a felszaporodására nincsen konkrét magyarázatunk, csak sejtjük az okokat. A mediterrán térségből valószínűleg az ember közvetítésével juthattak el esetleg bizonyos lepke fajok Magyarországra, amelyek aztán nem voltak itt életképesek.
Berecz Béla