Nincs paragrafus a városi vaddisznó kilövésére (Kossuth Rádió / Magyarországról jövök)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Debrecenben egy szemtelen vaddisznócsalád a botanikuskertbe jár csemegézni.  A jellemhibás malacok nem érik be a makkal, hanem kitúrják a növényritkaságokat, majd befekszenek dagonyázni a vízililiomok közé.
A Debrecen kontra vaddisznók meccs egyelőre a malacoknak áll. A dolog úgy kezdődött, hogy néhány élelmes koca felfedezte magának a botanikuskertet. Lehet ugyan, hogy nem a tanulni vágyás motiválta őket, hanem a sok finomság, mindenesetre rászoktak a jóra. És bár napijegyet sem vettek, mégis úgy látogatják a kertet, mintha bérletük lenne. Ebben az sem gátolja őket, hogy egy forgalmas úton kell átkelniük, majd egy drótkerítést is fel kell emelniük, hogy elérjenek a vaddisznó-paradicsomba. A disznó okos állat, talán okosabb néhány hivatalnál, hiszen a hatóságok mindeddig tehetetlenek voltak. Nem azért, mert a cívis városban nincsen vadász, aki eltalálna egy kétmázsás disznót, hanem azért, mert egyelőre mindenki a paragrafusok útvesztőjében botorkál. Belterületről lévén szó, a vadász ugyanis nem lőhet városi engedély nélkül. Amit viszont a jegyző nem ad. És mindeddig a rendőrség sem találta még ki, hogyan is kell eljárni a rendbontókkal szemben.
Szabó Mária a Debreceni Egyetem Botanikuskertjének vezetője elmondta, hogy februárban szoktak rá a vaddisznók a csemegére, de akkor még nem okoztak komoly károkat. Azóta azonban a koca megfialt, a család megszaporodott, és mára 15 fős csapat turkál a különleges, sokszor védett növények között. Összetúrják, megrágják a friss ültetvényeket, dagonyáznak a különleges, vízi élőhelyeken. Ők tehetetlenek a károkozókkal szemben, mert nincs, aki kilője a vadakat. Azok eddig csak éjszaka jöttek, átbóklászva az autók között, mára azonban ezt a fáradságot sem veszik. Valószínűleg meghúzódnak napközben a bokros-fás területen.
Kriván János, a Nagyerdő Vadásztársaság elnöke szerint ők sem léphetnek, mert ez belterület, s mint ilyen, állami tulajdon, vadászati szempontból nincs hasznosítva. Kéri az embereket, hogy vigyázzanak az esetleg felbukkanó vaddisznóval. Emberre ugyan nem támad, csak he veszélyben érzi magát.
Nagyon-nagyon komoly veszélyt jelent egy kétmázsás vaddisznó vagy egy kölykeivel jövő-menő másfél mázsás anyakoca, mindenképpen távol szeretném tartani az embereket attól, hogy itt az erdőben vaddisznó keressenek. Móri János vadászati felügyelő megpróbálkozott az állatok befogásával, de nem járt sikerrel:
- A befogásukra történt felkérésem foganatosult má' annyira, hogy megpróbálták, illetve el is helyeztek benne egy malacbefogó karámot. Ez még július legelején megtörtént. A malacbefogóba nem ment be egyetlen malac sem, és június 24-én este felállították a nagyvad-befogó berendezést is, tehát amibe már egészen nagy állat, akár egy mázsás kan is belemehet, és fogva fogja tartani. A Hortobágyi Állami Gazdaság halfeldolgozójából hozták a csalit, a guti erdészet munkatársai haltetemeket, illetve halbelsőséget hoztak, ami kedvenc csemegéje ősidők óta a vaddisznónak. Így próbáltuk odaszoktatni őket, de nem sikerült a befogás.
Az éjszaka szolgálatot teljesítő őrző-védő szolgálatnak rendszeres fejtörést okoz a vaddisznók jelenléte, annyira, hogy most már félnek is járőrözni, éjszaka nem egy biztonságos érzés, hogy jön valakivel szembe egy kétmázsás vaddisznó. A megoldást megtalálni borzasztó nehéz pont emiatt, hogy ez lakott terület, forgalmas helyen van, és bármennyire furcsa, nincs rá jogszabály, pedig most már egy egész vastag dosszié van ezekből a papírokból. A helyzetet bonyolítja, hogy a terület egyetemi magánterület, csakhogy a disznók máshonnan jöttek, így nem képezik az egyetem tulajdonát. Móri János vadászati felügyelő egyrészt javasolta egy villanypásztor telepítését a területre, másrészt úgy véli, az egyetemnek pályáznia kellene egy masszív kerítés megépítésére. Ezzel a disznók jogállása tisztázódnék, mert a kerítésen belüli disznók az egyetem tulajdonát képeznék így kilőhetők lennének.
Kriván János, a Nagyerdő Vadásztársaság elnöke arra hívta föl a figyelmet, hogy a botanikuskert az önkormányzat hatáskörébe tartozik, márpedig itt megvannak a pontos szabályok, hogy mikor lehet fegyvert használni.
- Erre fel kell kérni a rendőrhatóságot, de nem a vadászati hatóságnak, mivel ott érdekeltsége őneki nincs, hogy engedélyeztessék vadászatát ennek a nagyvadnak. Szabó Mária úgy tájékoztatott, hogy a jegyző elzárkózott mindennemű ilyen engedély kiadásától, illetve kérelmezésétől. Na most itt megint megáll akkor a tudomány, mert a rendőrhatóságnak egyértelmű állásfoglalása az, hogy nem zárkózik el az engedély megadásától, hogy le lehessen lőni az állatokat, de a szabályokat meg kell tartani. Ennek olyan vonzata van, hogy ebbe a botanikus kertbe szerelmesek bujkálnak estenként, hajléktalanok szállásként használják, esetleg még tolvajok is bejárnak különböző kis örökzöldeket elcsenni meg virágot lopni. Tehát ott egy vadászati tevékenységet lefolytatni óriási rizikó. Ahhoz, hogy egy mázsás kant agyonlőjön az ember, vagy még nagyobbat, három-négyezer joul kezdő energiájú lőszereket kell használni, aminek olyan hatása van, hogyha az gurulatot fog egy kis kődarabon vagy egy bármin, három-négy kilométerrel odébb is agyonvág egy embert. Tehát nagyon oda kell figyelni, feltétlenül be kell akkor telepíteni hordozható magasleseket, hogy a lövésirány az lefele irányuljon, de még úgy is veszélyes.
Ezek szerint még néhány hetük van a vaddisznóknak arra, hogy bemenjenek a karámba, aztán ha ez nem történik meg, akkor jön a kilövés. Csakhogy ez sem olyan egyszerű, mutat rá Kriván János:
- Hogyha most kilövünk két-három egyedet onnan, akkor nyilván hogy be fog következni egy nagy szünet, tehát két, akár három hónapig nem jön oda semmi. Viszont a vaddisznónak nagyon jó memóriája van, az a malac, amelyik most ott evett, még két év múlva is eszébe fog jutni, és vissza fog jönni. Tehát a tulajdonos védekezése feltétlenül elengedhetetlen. Ha valakinek valamije van, az azt védje meg. Szabó Mária: - Borzasztóan lelassult ez a dolog, csak ők ezt nem érzékelik, sőt, majdhogynem örülnek neki, hogy az ember ennyire tehetetlen és ők itt továbbra is minden reggelre szépen megteszik a maguk kis kárát. És mi egy szörnyű szélmalomharcot vívunk itt velük.

Orosz Csaba

<<Vissza


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.