Egyre nehezebb kicsalni a gyerekeket a zöldbe, a jó levegőre. Leginkább csak a TV vagy a számítógép előtt kuksolnak. Egy igazi erdész családban azonban még a 4 éves Balázsnak is van túrabakancsa.
Balázs csak négy esztendős, de pontosan le tudja utánozni a szarvasbikák hangját, melyet a bőgéskor adnak ki. Ismeri az erdő állatait és pontosan tudja, hogy a szarvasok szeretik a szénát, gesztenyét, almát. Nem egy hajnalt vagy délutánt töltött magaslesen már a kisfiú édesapjával, aki hivatásos erdész. De azért azt elmondta a kis erdészpalánta, hogy rókavadászatkor inkább a vörösbundásnak drukkol, sem mint apunak.
Etnográfusok véleménye szerint a gyerekek természetszeretetének kialakításában is óriási szerepe van a szülőknek. Ha még kis korban kézen fogják a gyerekeket és kisétálnak velük az erdőbe, ha saját bőrükün érzik a szelet és a napsugarat, ha beszippantják a virágok illatát, megfigyelik a növényeket és meghallgatják a madarakat, akkor sokkal valóságosabb és csábítóbb élményben van részük, mintha csak filmen tanulmányozzák a természetet.
Igazán a világ mind az 5 érzékszervünkre van kitalálva és nem elég, ha csak a szemünkkel vagy fülünkkel akarunk tapasztalni. A felmérések szerint az a gyerek, akit rendszeresen vittek szülei az erdőkbe, mezőkre felnőttként sokkal jobban megbecsüli környezetét és sokkal tudatosabban fog kiállni a környezet és természetvédelem értékei mellett.
Balogh István