A magánerdő az utcai pletykákban irigyelt magánvagyon, a (rejtett) gazdagság jelképe. Ugyan kevesen tudják pontosan, mennyit ér; de a közfelfogás szerint akinek hektárszámra erdei vannak… az biztosan még vadászni is járhat. Ehhez képest az a meglepő valóság, hogy hazánk erdeinek tizenhét százaléka gazdátlan. A negyven éve erdőszakmában dolgozó szakember és a sikeres nagyvállalkozó egyetért abban, hogy e helyzet okozója a felemásan sikerült privatizáció. Az erdők túlnyomó része - egyébként a szántóföldekhez hasonlóan - úgy került (részben vissza) magántulajdonba, hogy a téeszek és erdészeti gazdaságok felbomlásával több tulajdonos, esetenként tízes vagy százas nagyságrendben kapta osztatlan közös tulajdonba. Ebben az esetben, ha az erdőtulajdon nem kézzelfogható, használható, kamatoztatható jószág, hanem inkább csak egy elvi tulajdonrész, semelyik résztulajdonos sem szívesen vállalja az erdő karbantartásával járó kötelezettségeket - ahhoz pedig a jórészt idegen, esetileg "összekerült" tulajdonostársak között kevés a bizalom, hogy választani tudjanak maguk közül egy megbízott erdőgazdálkodót. Ilyenkor a kevésbé magánszféra-tisztelő, de a köz érdeke szempontjából elengedhetetlen eljárás a kényszer-erdőgazdálkodó kijelölése a tulajdonosok közül - ezt viszont a magyar földhivatali állapotok nehezítik majdnem a lehetetlenig: a kilencvenes évek eleji tulajdonváltozások kétezer után jelennek meg a tulajdoni lapokon. A tulajdonosok egy része meghal, állást-lakhelyet változtat időközben, utolérésük a közös erdő megmentése érdekében reménytelen feladatnak tűnik. A jelenség Európában sem ismeretlen. Ott is csak az erdők kilencven százaléka áll erdőművelés alatt, "marad" tíz százalék, mely a természetre van egyedül bízva. Nálunk a helyzet azért rosszabb, mert a privatizáció - nem végrehajtói hibájából, hanem a dolog természetéből fakadóan, hogy ugyanis egyszer már erőszakosan megváltoztatott tulajdonviszonyokat kellett még egyszer mesterségesen befolyásolni - sok kárral, tisztázatlansággal és méltánytalansággal járt. Sokan nem érzik felelős és jogos tulajdonosnak magukat. De a helyzetnek nem az eredetét, hanem az ebből kivezető utat nézik az erdőgazdálkodással foglalkozó szakemberek. Véleményük szerint ha egy jól működő ingatlan-nyilvántartási rendszert sikerülne végre "beüzemelni" Magyarországon, akkor el lehetne érni, hogy a tulajdonosok végre kezdjenek valamit a tulajdonukkal. Ez esetben nyolc-tíz év alatt elérhetnénk a nyugati arányt, hogy húsz körülről tíz százalék alá szorulna a gondozatlan, gazdátlan erdők aránya.