Pár éve még természetes volt , ma pénz hiányában sok gyereknek csak álom az erdei iskola. Csak kirándulás, vagy valóban mérhető tudás szerezhető a természetben? A pedagógusok esküsznek rá, de minden a szülők pénztárcáján múlik. Sapu Gáborné Kata szakvezető szerint az iskolai óránál összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény, ha a természetben láthatják a hegyeket, tavakat, a madarakat vagy a bogarakat.
– Nemcsak az érdekesség a lényeg. A tankönyvből formákat, színeket meg tudnak tanulni, de abban a pillanatban, hogy egy olyan kapcsolatba kerülnek például a csalánlevéllel, amitől egyébként félnek, mert csíp, és megkóstolhatják, és megtapasztalják, hogy finom az íze, sokkal mélyebben rögzülnek bennük ezek a dolgok. Egy séta során megismerhetik valamennyi fának, cserjének a levelét, a lombját, a tulajdonságait. Amit nagyon imádnak, az a vízbiológia, amikor beleleshetnek a tóba, kifoghatnak dolgokat, meghatározhatnak dolgokat. Imádják a madárgyűrűzést, ahol ugye közvetlen kontaktusba kerülnek azokkal az állatokkal, amit egyébként messze látnak repülni. Megfogják, megsimogatják, megtanulják őket, meg aztán mindegyiket szeretik. Azt szoktuk mondani, hogyha valaki eljön ide, azt vagy megérinti, és soha többet nem tud innen elszabadulni, vagy nem fogja meg, és akkor végigcsinálja az erdei iskolát, és nem találkozunk vele többet. Ilyen nagyon ritkán fordul elő.
Kosztolányi Istvánné Edit, az Erdei Iskola Alapítvány kuratóriumának titkára. Ők Horányban tartják az erdei iskola programokat egy 96 fős faházas táborban, két hektáros bekerített erdőben. Elmondta, hogy az erdei iskola egy tanulásszervezési forma, tehát nem feltétlenül csak erdőben megvalósítható program. Az erdei iskolák valamikor a XX század elején Németországból terjedtek át kelet felé, annak idején tüdőbeteg gyerekeket tanítottak az erdőben, hogy friss levegőt szívjanak. Magyarországon Lehoczki János valósította meg az első erdei iskolákat. Mécs Csaba, az Erdei Iskolaszolgáltatók Érdekegyeztető Tanácsának elnöke szerint ma nagyon sokan kínálnak erdei iskolai programokat. Volt olyan év, amikor 200-300 vállalkozó, gazdálkodó szervezet vett ebben részt. Ma elvárás, hogy valamilyen minőségi követelményrendszernek megfeleljenek. Ezt csak nyolcvan erdei iskola vállalta fel. Attól, hogy valami a természetben van, még nem lesz erdei iskola, csak akkor, hogyha ott tényleg olyan foglalkozásokat tartanak, amelyek kapcsolódnak tantervükhöz, ha maguk fedezhetnek fel dolgokat, ha rácsodálkozhatnak a világra.
Ormos Balázs az Országos Erdészeti Egyesület, erdészeti erdei iskola szakosztályának vezetője komoly rangot vívott ki az erdei iskolában. 34 helyi csoportjuk és 23 szakmai szakosztályuk van, több mint 4.300 taggal.
Mostanában egyre nagyobb gond, hogy ki tudják-e fizetni a szülők a program költségeit. Három évvel ezelőtt 27.000 gyereket tudott támogatni minisztériumi pályázat, az azt következő évben 21.000-et, az elmúlt évben pedig csak 7.100 gyerek kapott támogatást. A napi költségek általában 3-5000 forint között vannak, ebben az étkezés és a szállásköltségek vannak benne, ezt fel lehet tornászni különböző fakultatív programok megválasztásával.
Brassói Sándor, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, közoktatási főosztályának főosztályvezető-helyettese arról beszélt, hogy az elmúlt hét évben egy átfogó nagy program indult el az erdei iskolák támogatására. A kormányzat 2003-ban azért indította el ezt a nagy erdei iskolaprogramot, hogy ne kelljen folyamatosan pénzt pumpálni állami szintről a rendszerbe, hanem legyen egy olyan fejlesztés, aminek a révén a szolgáltatók, az intézmények, a szakma megkapja a megfelelő igényű támogatást. Ez azt jelenti, hogy kaptak infrastrukturális fejlesztéseket ezek a szolgáltatók, elindult és működik a minősítési rendszerük, az iskolák egy csomó módszertani anyaggal gazdagodtak, továbbképzések történtek az iskolák számára, és pályázati úton gyakorlatilag öt éven keresztül, jelentős forrásokkal támogatták az erdei iskoláztatását.
2003-ban 680-700 millió forint jutott erdei iskolákra, 2005-ben már csak ötven milliót tudott a tárca szétosztani. Jelenleg közvetlen anyagi támogatást erre nem tudnak adni, viszont a Nemzeti Fejlesztési Terv második lépésében, tehát ebben a 2007-től kezdődő időszakban, megnyílik egy olyan pályázati lehetőség, a Környezeti Operatív programon belül, amire a minősített erdei iskolaszolgáltatók támogatáshoz juthatnak, hogy a helyi erdei iskoláztatást fejlesszék. Ez azt jelenti, hogy ez a forrás lehetővé teszi ennek az eddig elindult folyamatnak a továbbélését, de csak azoknak az erdei iskolaszolgáltatóknak az esetében, amelyek minősítettekké váltak, tehát megfelelnek bizonyos szakmai feltételeknek.
Ha egy iskola kötelezővé teszi az erdei iskolát, akkor azért nem kérhet pénzt a szülőktől. Ha viszont ez fakultatív program, akkor kérhetek a szülőtől érte pénzt, viszont akkor nem kérheti számon az ott leadott tananyagot. Sőt, ha a fakultatív programra nem mindenki megy el, akkor mi az értelme lesz az erdei iskolának? Ráadásul a közoktatási törvény kimondja, hogy azért a tanításért, vagy oktatásért, ami a tantervi anyagra vonatkozik, nem lehet a szülőktől pénzt kérni. Kosztolányi Istvánné elmondta, hogy 2004-2005-ben egy állásfoglalást kértek a minisztertől, aminek az volt a tartalma, hogy ez így igaz ugyan, de hogyha nem a tantervet valósítják meg, hanem a pedagógiai program bizonyos részeit, ami egyébként nyilvánvalóan szocializációt takarja, a kommunikáció-fejlesztést és egyáltalán a szemléletformálást, akkor arra lehet pénzt kérni, de.
Brassói Sándor szerint ezek a dolgok elsősorban helyi szinten dőlnek el. Attól, hogy most nincs központi támogatás, vannak pályázatok, amiket a fenntartó, a szülő, a helyi iskola vagy közösség meg tud pályázni, és adott esetben a helyi vállalkozói szféra környezetvédő szövetségek stb. hozzá tudnak jutni, tehát nem feltétlenül az a megoldás, hogy a minisztérium minden évben írjon ki 500millió forintra pályázatot automatikusan, hogy az erdei iskoláztatás megvalósuljon. Itt inkább arról van szó, hogy ki kell alakulnia az infrastrukturális és szakmai hátterének, továbbá helyi szinten egy iskolában, egy kistelepülésen, egy városban, egy kerületben, ki kell, hogy alakuljanak azok a kapcsolatok, amelyek megteremtik annak a feltételeit, hogy ez megvalósuljon. Az elmúlt évek fejlesztései nagyon kedvező irányba vitték ezt a dolgot, hiszen ezek a kistérségekben, a régiókban egyre több helyen kialakultak a civil szervezetek az iskolák, a környezetvédők között. Belényi Barbara és Czifra Szilvia