Az embernél életveszélyes maláriát mutatták ki gorillákban (mtv)

A kutatók Kamerunban vadon élő gorillák ürülékét, és Gabonban, egy fogságban tartott állat vérmintáját elemezték. A vizsgálat szerint, az erdőirtás és a fakivágás eredményeképpen, az emberek és főemlősök közötti gyakoribb interakció növeli az új kórokozók átvitelének rizikóját. Az eredmények a PNAS tudományos folyóiratban jelentek meg.
Az új, genetikai mintavételi technika lehetővé tette a francia, kameruni, gaboni és amerikai kutatóknak, hogy Kamerunban vadon élő gorillák és csimpánzok ürülékében megvizsgálják a malária parazitára utaló bizonyítékokat. „A vadon élő főemlősöknél a malária parazita mintavétele mostanáig igen nehéznek bizonyult” – mondja Dr. Francisco Ayala. A csapat emellett Gabonban, vadon született, háziállatként tartott állatoktól is vett vérmintákat.  
Az emberekben életveszélyes maláriát kiváltó Plasmodium falciparum parazitát megtalálták két gorilla alfaj ürülékmintájában, méghozzá a rendkívül veszélyeztetett Diehl-gorillánál, és a nyugati síkvidéki gorillánál. A parazitát egy fogságban tartott gorilla vérmintájában azonosították. 
A malária parazitákat az afrikai csimpánzokban és gorillákban először a húszas években azonosították kutatók. Ám az új technológia lehetővé tette, hogy a kutatók megerősítsék a  P. falciparum jelenlétét. A P. falciparum a maláriafertőzés leghalálosabb típusa. Leginkább Afrikában, a Szahara déli részén fordul elő, ahol a WHO szerint a régió rendkívül magas mortalitásának nagy részéért felelős.  
A vizsgálat szerint a természetes erdei élőhelyek pusztítása azt jelenti, hogy több kapcsolat jön létre a főemlősökkel, és nagyobb az esélye a kórokozók átadásának például az ember és a veszélyeztetett emberszabásúak között. Ayala szerint az eredmények kihangsúlyozzák a két faj kapcsolatának veszélyét. „Még ha ki is lenne irtva az embereknél, akkor is fennállna a probléma, hogy az emberszabásúaknál megmarad, ennélfogva az állatok a betegség hordozói lennének. Egyelőre nem tudjuk, hogyan kezelhetnénk a problémát máshogyan, mint a kontaktus csökkentésével”.
Dr. Ian Hastings brit kutató szerint segítene, ha még többet kiderítenének a parazita gorillák közötti terjedéséről. „A moszkitók gyakran különféle fajokat csípnek meg. Gyakran vannak preferenciák, de ha nem találják azt meg, akkor mást keresnek. A kérdés az, ez csak szórványos fertőzés, mely az emberektől származik, melyek a moszkitó révén megfertőződtek és átadták a gorilláknak, vagy pedig endemikus, és gorilláról gorillára terjed”.
Ayala elismeri, hogy a Plasmodium paraziták sokkal kevésbé veszélyesek az emberszabásúaknál, mint az embereknél, mivel a főemlősök már hosszú ideje ki vannak nekik téve nekik. „A P. reichenowi és talán más fajok is több ezer vagy millió generáció óta jelen vannak bennük, így az ember arra számít, hogy az idő előre haladtával, kisebb a veszélyesség foka”.