2010. november 12. - Egy új kutatás szerint, a melegedő hőmérsékletek és
emelkedő CO2-szintek az esőerdők sokféleségét ösztönözhetik, nem
megnyirbálhatják A legtöbb kutató azt feltételezte, hogy a szén-dioxid szintjeinek növekedése és a Föld melegedése folyamán az esőerdőkben élő növényfajok sokfélesége hanyatlani kezd, a növények képtelenek adaptálódni a hőséghez. Ám egy új vizsgálat azt sugallja, hogy ennek az ellenkezője lehet igaz.
A múltban az emelkedő atmoszferikus szén-dioxid és a magasabb hőmérsékletek valójában nagyobb arányban segítették elő az új esőerdei növényfajok evolúcióját, mint amennyi kihalt miattuk. Azonban, amennyiben a csapadékmennyiség csökken a hőmérséklet emelkedésével, vagy ha az emelkedés túl gyors, az esőerdők diverzitására nézve a kimenetel kevésbé pozitív. Carlos Jaramillo, panamai paleobiológus és csapata arra volt kíváncsi, az esőerdők sokféleségét hogyan érintheti az emelkedő atmoszferikus CO2 és az ehhez járuló magas hőmérséklet. Ezért górcső alá vették, mi történt hasonló kondíciók között a múltban.
Az egyik ilyen esemény a Föld történetében 56,3 millió évvel ezelőtt történt, ezt nevezik paleocén-eocén termális maximumnak (PETM). 10 ezer-20 ezer év alatt, a világ 3-5 fokkal melegedett és az atmoszferikus CO2-szintje megduplázódott, a mai érték két és félszeresére. Ezek a szokatlanul meleg feltételek mintegy 200 ezer éven át maradtak fenn. Annak kiderítésére, ez az ősi klímaváltozás miként hatott ez esőerdei növényekre, Jaramillo és csapata fosszilizálódott pollent elemzett, mely Kolumbia és Venezuela esőerdeiben, kőzetmintákban esett csapdába.
Hét évet töltöttek a megfelelő helyszínek megtalálásával, és a minták begyűjtésével, aztán kormeghatározó technikák készletét alkalmazták, hogy biztosak legyenek benne, olyan kőzetmintákat vizsgálnak, melyek a termális maximum előtt, alatt és után keletkeztek, ami geológiai szempontból relatíve szűk időablak. Az eredmények a Science folyóiratban jelentek meg.
Bár néhány növényfaj eltűnt sokkal több új jelent meg. Ezek között teljesen új családok is voltak, ami azt sugallja, hogy az emelkedő hőmérsékletek és a szén-dioxid-szintek valójában fellendítették a biodiverzitást. „Pontosan az ellenkezőjét találtuk annak, amire számítottunk” – mondja Jaramillo. „A trópusi esőerdő diverzitása nagyon rövid időszak alatt igen megugrott.” A megkövesedett pollen adatai azt mutatják, hogy néhány fontos növénycsalád, mint a Myrtaceae, mely felöleli az eukaliptuszt, valamint a Passifloraceae (golgotavirágfélék), a termális maximum alatt jelentek meg legelőször. A trópusok fajok tekintetében azóta is a legsokszínűbb régió maradt.
Ez jó hírnek hathat az esőerdők számára a jelenlegi klímaváltozás küszöbén. Azonban Guy Harrington, brit paleobiológus arra figyelmeztet, hogy a pozitív hatások a növények diverzitására eltűnhetnek, amennyiben a hőmérséklet túl gyorsan emelkedik ahhoz, hogy adaptálódni tudjanak. Emellett kritikus lehet a víz elérhetősége is. A PETM alatt nem volt vízhiány, ám a jövőbeli klímaváltozás hatásai az esőerdő csapadékeloszlására bizonytalanok.
A forróbb, CO2-ben gazdagabb világ jótékony hatásai emellett talán csak a trópusokra korlátozódhatnak. Harrington az időszakból származó, megkövesedett üledékeket vizsgált Észak-Amerikában, és azt állítja, hogy számos, őshonos faj halt ki a hőmérséklet emelkedésével. Hozzátette, hogy a magasabb szélességi fokok nagyobb valószínűséggel szenvednek a szélsőséges feltételektől vagy a vízhiánytól.
A kikötések ellenére, attól fél, az „informálatlan klímaszkeptikusok talán ezt is bizonyítékként használják fel”, hogy azt állítsák, a globális felmelegedés elleni tevékenység szükségtelen. Jaramillo egyetért vele. „Természetesen aggódom, hogy néhány ember ránéz majd az eredményekre, és azt mondja „nem kell törődnünk a globális felmelegedéssel” – mondja, „ám ezt mondják nekünk a fosszilis adatok.” Jaramillo úgy hiszi, a trópusi esőerdők diverzitására sokkal súlyosabb veszély les. „Az erdőirtás az igazi ellenség” – mondja – „nem pedig a hőmérséklet és CO2 emelkedése.”
