2011. február 04. - Egy új kutatás azt mutatja, hogy a 2010-es amazonasi
aszály pusztítóbb lehetett a régió esőerdeire nézve, mint a szokatlan
2005-ös Amazónia 5,3 millió négyzetkilométerén, a 2010-es száraz évszakban esett csapadék elemzését publikálták a Science magazinban. Ez azt mutatja, hogy az aszály sokkal kiterjedtebb és súlyosabb volt, mint a 2005-ös.
A brit-brazil kutatócsapat azt is kiszámította, hogy a 2010-es esemény szénkihatása – mivel a súlyos aszályok elpusztítják a fákat - talán végül meghaladhatta a 2005-ös eseményt követő, 5 milliárd tonna CO2-kibocsátást. Összehasonlításképpen, Amerika 2009-ben 5,4 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátott ki. A szerzők azt sugallják, amennyiben az ilyen szélsőséges aszályok gyakoribbá válnak, az Amazonasi esőerdő napjai az ember kibocsátotta szén természetes elnyelőjeként, meg lehetnek számlálva.
Dr. Simon Lewis, a Leedsi Egyetem kutatója elmondta, "rendkívül szokatlan, hogy két, ilyen erejű esemény menjen végbe egymáshoz időben ilyen közel. Sajnos azonban egybecseng azon klímamodellekkel, amelyek Amazónia zord jövőjét vetítik előre.”
Az amazonasi esőerdő megközelítőleg 25-ször akkora területet foglal el, mint Nagy-Britannia. A kutatók korábban már kimutatták, hogy egy tipikus évben, az ép erdőségek körülbelül 1,5 milliárd tonna CO2-őt nyelnek el. Ez ellensúlyozta az erdőirtásból és erdőtüzekből származó kibocsátást, segített lelassítani az utóbbi évtizedekben a klímaváltozást.
2005-ben a régiót ritka aszály sújtotta, mely az esőerdő fáit pusztította el. A talajszinti megfigyelés azt mutatta, hogy ezek a fák már nem nyeltek el szén-dioxidot a légkörből, és ahogy elrothadtak, CO2-őt juttattak a légkörbe. A szokatlan aszályt - mely Amazónia délnyugati részét sújtotta – akkor a kutatók ’100 évenként egyszeri alkalomként’ definiálták, ám öt évvel később, hasonlóan szélsőséges aszály érkezett, mely miatt az Amazonas Rio Negro mellékfolyójának vize eddigi történetének legalacsonyabb szintjére esett.
Az új kutatás – melyet Lewis és Dr. Paulo Brando brazil kutató vezetett – során az ismert kapcsolatot alkalmazták a 2005-ös aszály intenzitása és az elpusztult fék között ahhoz, hogy megbecsüljék a 2010-es esemény hatását. Előrejelzéseik szerint az amazonasi esőerdők nem fogják elnyelni az atmoszférából 2010-2011-ben szokásos, 1,5 milliárd tonna CO2-mennyiségüket, és az elkövetkező években további 5 milliárd tonna kerül a levegőbe , amint az új aszály révén elpusztult fák elkorhadnak.
Brando szerint nem fogják pontosan tudni, mennyi fa pusztult el, míg nem fejezik be a terepi felméréseket az erdőben. „Lehetséges, hogy az aszályra érzékeny fák nagy része 2005-ben elpusztult, ami csökkentené a tavaly elpusztult fák számát. Másfelől, az első aszály a fák jelentős részét legyengíthette, ezzel növelheti a 2010-es száraz évszak folyamán elpusztultak számát. Eredményeink egyelőre előzetes becslések. Az emissziós becslések nem ölelik fel az tüzekből származókat. Az erdőtüzek nagy területeken pusztítanak a forró és száraz évszakban és nagy mennyiségű szenet juttatnak a légkörbe.”
Egyes globális klímamodellek azt sugallják, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának eredményeképpen az ehhez hasonló, amazonasi aszályok gyakoribbá válnak a jövőben.
