2008. augusztus 6. - A nyugati síkvidéki gorillák megduplázódott egyedszámát érnitő keddi bejelentés ellenére a kutatók figyelmeztetnek, hogy a gorillák mellett több száz főemlős fajt fenyeget még a kihalás. A Vadvédelmi Társaság által készített felmérés a Kongóban élő gorillák egyedszámát 50-100 ezer közöttiről 200 ezer körüli egyedre emeli, ezzel megváltoztatja a főemlős populációjának változásáról alkotott képet. A kutatók azt hitték, a majmokat az ebola, a vadászat és az erdőirtás tizedeli.
Míg a hírt jól fogadták, az edinburghi Nemzetközi főemlőskutató Társaság 22. kongresszusán a kutatók figyelmeztettek, még korai az öröm. John Oates főemlőskutató professzor szerint, "ha igazolást nyer az eredmény, a gorillák ezen új populációinak felfedezése nagyon fontos számunkra, de ez nem terelheti fel figyelmünket azon nagyon is valós és jelenleg is fennálló veszélyektől, melyeket az Ebola és maga az ember jelent a gorillákra".
Oates szerint, míg a hír jót jelent a Dian Fossey által népszerűvé tett főemlősök esetén, számos, kevésbé ismert faj komoly bajban van. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) keddi jelentésében több csoport is arra figyelmeztet, hogy a világ 634 ismert főemlős faja és alfaja közel fele kihalhat az emberi tevékenységek következtében.
A számok különösen Ázsiát érintően drámaiak, ahol a főemlősök több mint 70 százaléka a szervezet Vörös Listáján szerepel sérülékeny vagy veszélyeztetett fajként. Oates szerint rengeteg faj áll a kihalás szélén, közöttük megtalálható a felföldi gibbon, melynek mindössze 19 élő 4egyedéről tudnak. A jelentés arra is figyelmeztet, hogy komoly harcot jelenthet az ázsiai főemlősök megmentése a kihalástól.
Simon Stuart, a Conservation International kutatója szerint, Ázsiában a főemlősök populációja a vadászat és az élőhely rombolás miatt drámaian zsugorodik. "Malajziában, Szumátrán és Borneón a legnagyobb problémát az erdőirtás jelenti, melynek célja a pálmaültetvények és a bioüzemanyag számára helyet csinálni. Ironikus módon a bioüzemanyagok - melyekkel elvileg a környezeten akarnak segíteni - káros konzekvenciákkal járnak". A régióban dolgozó kutatók egyre komolyabb erőfeszítésekről számolnak be a veszélyeztetett állatok megmentése érdekében. Vicky Melfi, a brit székhelyű Whitley Vadvédelmi Alap kutatója elmondta, az indonéziai Sulawesi szigeten a makákók populációja meredeken lezuhant.
"1980-ban a makákók populációs sűrűsége négyzetkilométerenként háromszáz egyedet jelentett. 10 év alatt, ezen szám négyzetkilométerenként 60-20 egyedre zuhant. Képzeljük el, hogy a világ emberi populációja egy kisváros létszámára zuhan. Erről beszélünk a makákók esetén".
Oates elmondta, a kutatók gyakran bukkannak új fajokra, ám annak lehetőségét gyakorlatilag kizárta, hogy olyan nagy, rejtett főemlős populációkra bukkanjanak, mint a kongói gorilla populáció esetén. "Az állatok élőhelye nagyrészt megközelíthetetlen, így állandóan találunk új fajokat. Ám emellett a nyugati síkvidéki gorillák populációjának felfedezése egyedülálló marad. Nem hiszem, hogy találunk még valaha ekkora populációt".
Jillian Miller a Gorilla Szervezet igazgatója szerint a világ tele van meglepetésekkel. "Számos feltérképezetlen terület van Közép-Afrikában, így lehetnek még egyéb populációk is". Ám míg a kutató "a lehető legjobb hírnek" tartotta a kongói eredményeket, arra is figyelmeztetett, hogy a főemlősökre számos veszély leselkedik, így a kormányoknak és természetvédelmi szervezeteknek együtt kell működniük, hogy megvédhessék az állatokat. Azzal kapcsolatban, hogy maradhatott rejtve a hatalmas gorillapopuláció, a kutató elmondta, "a Kongó-medence hatalmas, a második legnagyobb az amazonasi után, és gyakorlatilag áthatolhatatlan".
