Számunkra, fagazdaságbeliek számára az idei tavasz közéleti mozgalmasságát növelte az a körülmény, hogy választások zajlottak le a mi köreinkben is: az Országos Erdészeti Egyesület valamennyi szintjén. Persze, a fő figyelem az országos vezetőség megválasztására irányult.
A szombathelyi titkár-ügy azonban rávilágított arra, hogy fontosak a részletek is: a területi és más szervezeti egységeknél végbemenői fejlemények - akár csak a nagypolitikában. (Lásd az „Erdészeti Lapok" márciusi számának 128. oldalát.)
Felfokozott volt az érdeklődés
Örömteljes tapasztalat volt a tél óta folyó jelölési munka során, hogy kitűnőbbnél kitűnőbb nevek merültek fel az országos vezető tisztségek betöltésével kapcsolatban. Továbbá az is, hogy az egyesületi tagságot, tágabb értelemben a szakmát felfokozott érdeklődés jellemezte az ügy iránt. Ennek a két körülménynek köszönhetően valódi választásról lehetett beszélni, még akkor is, ha tudjuk, hogy az egyes javaslattévő személyek és testületek véleménye nem egyforma súllyal nyom a latban.
Amikor ezeket a sorokat papírra vetettük, a választás még nem történt meg, de a személyi felállás főbb kontúrjaiban már körvonalazódott. Érthető, hogy mint a szakma területén tevékenykedő érdekképviseleti-érdekvédelmi szervezet, érdeklődéssel várjuk mi is, hogy milyen lesz az új vezetők - főleg az elnök és általános helyettese -szerepe az egyesületi politika alakításában. Személyiségük mennyiben tudja majd motiválni, új irányba terelni szakmán belüli legnagyobb partnerszervezetünk munkáját?
A mához vezető út
Távol áll a szándék tőlünk, hogy akár csak a legcsekélyebb mértékben is beleavatkozzunk az OEE belügyeibe. Úgy véljük azonban, hogy a közös ügy, a közös cél - a magyar erdőgazdaság szekerének együttes tolása és a rajta ülők, többségükben közös tagtársaink boldogulásának szolgálata - bizonyos jogcímet jelenthet legalább várakozásaink megfogalmazására.
Tapasztalataink szerint az OEE tevékenységében a rendszerváltás után egy bizonyos politikai fellángolás volt észlelhető (érthető módon), ami az 1996. évi új erdőtörvény előkészítésében való társadalmi részvételben kulminált. Ez hasznos, jó dolog volt.
Ezt követően inkább egy szakmai értékteremtő-értékőrző periódus következett, amit főként a társadalomnak az erdőgazdálkodással kapcsolatban megnövekedett, nemzetközi és hazai szinten egyaránt megfogalmazott igényei generáltak. (Pl. még természetközelibb fenntartható erdőgazdálkodás folytatása, az erdő és a társadalom egymáshoz közelítésének fokozása stb.
S mindez már az említett új erdőtörvény végrehajtásának jegyében is.) Ez is hasznos, jó dolog volt.
A mai helyzet
Az új évezred első évtizedének közepére azonban új helyzet állt elő: a 2002. évi parlamenti választások politikai retorikájával szemben napjainkra nehéz gazdasági helyzetbe jutott az állam.
Ennek nyomán - amint az lenni szokott - súlyos társadalmi feszültségek keletkeztek. Kiéleződött a szakmák közötti kenyérharc, a pénzforrásokért, támogatásokért folytatott küzdelem stb. Rájátszanak mind erre a globalizációs folyamatok is.
A negatív fejlemények szakmánkat, az erdészetet és az elsődleges faipart sem kerülik el. Ennek részleteit a leghitelesebben tagtársaink, T. Olvasóink tudnák megírni.
Szakmai érdekvédelem és az OEE
Véleményünk szerint az Egyesület eddigi szakmai értékteremtő-értékmegőrző munkájára ebben a kiéleződött helyzetben is szükség van továbbra is. Ám a jelek szerint ez nem lesz elég a továbbiakban, hanem a következő két-három évben várhatóan előtérbe kell kerülnie a szakmai érdekfeltáró-érdekképviseleti-érdekvédelmi tevékenységnek!
Ennek egyébként komoly történelmi hagyományai vannak a idén 140 éves OEE életében. A példák közül talán elég most egyre emlékeztetni: a földművelésügyi miniszter 1942-ben az Egyesületet hivatalosan is a szakma „egyedüli országos szabad érdekképviseleti szervének" nyilvánította.
Ezzel szemben viszont a mai állapotra jellemző, hogy az OEE nem szerepel a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanács /FÖVÉT/ Erdészeti és Faipari Ágazati Tanácsának tagjai között, nincs benne a tíz tagú testületben. (Lásd lapunk múlt évi 4., decemberi számának 4. oldalán „Ágazati érdekegyeztető rendszerünk fejlesztése" című cikkünket.)
Ez már nem hasznos, nem jó dolog.
Szakszervezetünk a maga szerény lehetőségeinek keretén belül harcol az erdészet és faipar, s az ott dolgozó munkavállalók érdekeiért (miközben figyelmét kiterjeszti nyugdíjasaink sorsának alakulására is). Ennek tényeit hosszúra nyúlna most itt felsorolni: ágazati kollektív szerződés kiharcolása, bértárgyalások a tulajdonos, valamint a munkáltatók képviseleti szerveivel stb. Most azonban többről van szó és kellene a segítség, az összefogás a szakma egészét érintő ügyekben.
Mit kell megvédeni?
Összetett problematika ez, amelyet ráadásul naponta váratlanul új fejleményekkel gyarapít az élet. Úgy érezzük azonban, hogy esetleg síkra kell szállni: az állami erdők tartósan állami tulajdonban maradásáért; az államerdészeti intézményrendszer megőrzéséért (irányítás, oktatás, kutatás), sőt fejlesztéséért; a pénzforrásokért, támogatásokért; az erdészeti közcélú feladatok állami finanszírozásáért. A magán-erdőgazdálkodás fejlesztéséért. A részvénytársaságaink kezelésében levő állami vadászterületek csorbítatlanságáért. Az erdőtelepítések és fásítások folytatásáért. Az erdészek társadalmi megbecsültségéért.
Csak néhány, legfontosabbnak vélt érdekvédelmi feladatot említettünk meg. S hogy kivel, kikkel kell a küzdelmet felvenni? Nem lehet, s nem is szabad előre „ellenségképeket" gyártani, mert az élet forgandó. Ezt mindig a konkrét téma dönti el. Olykor szakmán kívülről, a társadalom irányából éri váratlan és igaztalan támadás, megalapozatlan vádaskodás, vagy kapzsi haszonszerzési kísérlet az erdészetet. Máskor egy-egy felettes szervet, főhatósági döntéshozót kell az ügyünknek megnyernünk. Ismét máskor viszont egy politikus, egy önkormányzati vagy területfejlesztési illetékes „tarthat be", vagy ellenkezőleg: lehet váratlanul segítségünkre.
Szakmán belül is akadtak, s akadhatnak a jövőben is személyek vagy kisebb érdekcsoportok, részek, amelyek az egész rovására próbálnak parciális érdekeket érvényesíteni, esetleg magát az Egyesületet is felhasználni céljaik érdekében.
Összefogásra és kapcsolatokra van szükség
Tévedés ne essék: nem kívánnánk mi az Egyesületet harctérré változtatni, amint azt egyesek megjegyzik. Azt azonban reméljük - úgy véljük, joggal -, hogy az Egyesület nem tűri néma hallgatással a szakmát érő inzultusokat, hanem fel meri vállalti a konfliktusokat is minden olyan esetben, amikor ennek szüksége adódik. Az új vezetők is bizonyára tisztában vannak azzal, hogy a személyükre esett választásban ez a szempont is benne volt.
S ez a remény, ez a várakozás a szakma részéről irányukban igen nagy.
Bíztató jelenség ezzel kapcsolatban az a nézetfelfogás, amelyet Ormos Balázs úrnak, az Egyesület főtitkárának Szakszervezetünk főtitkárához, Herczeg Miklóshoz intézett levele tükröz, s amelyből idézzük az ide vágó részt.
„Rendkívül nagy kihívás előtt áll ágazatunk a következő időszakban. Az állami és magán-erdőgazdálkodás, az oktatás, a kutatás és a szakigazgatás is kritikus helyzetben van. Mindegyik szakterület más-más okból. Komolyan kell venni a 2006. évi költségvetés és ahhoz kapcsolódó igyekezetünk lenullázását, az erdészeti ágazat érdekérvényesítésének eredménytelenségét. Ez nem lehet véletlen. Nem mondhatjuk, hogy csak rajtunk kívül álló okok miatt süllyed tizenöt éve hajónk. Fel kell tárni saját hibáinkat, gyengeségeinket, hogy eredményesek legyünk az ágazatban dolgozók többsége érdekében. Ez az ágazatban vezető tisztséget vállalók feladata, felelőssége és kötelezettsége ... Egyre nagyobb az igény egy erős egyesületi vezetés létrejöttére, amely a szakmai kihívásokra megfelelő eréllyel képes reagálni. Természetesen a szakmai érdekérvényesítő szervezetek és az ágazat minden jelentős szereplőjének összefogásával lehet eredményt elérni."
Mi készen állunk
Messzemenően egyetértünk Ormos Balázs főtitkár úr itt idézett álláspontjával, s az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete kész az együttműködésre! Úgy véljük továbbá, hogy a szakmán belüli összefogás erősítésén túl menően a szakmán kívüli kiterjedt közéleti-politikai kapcsolatrendszer kiépítésére is szükségünk van. Ennek megteremtése is érdekvédelmi feladat - sőt, talán ez a legnehezebb.
Már lapzártánk idején értesültünk arról, hogy az OEE Pápán lebonyolított vándorgyűlésén beiktatták tisztségükbe az Egyesületnek a küldöttközgyűlés által két héttel korábban megválasztott új vezetőit, akik a következők.
Elnök: dr. Pethő József okl. erdőmérnök.
Általános elnökhelyettes: Schmotzer András okl. erdőmérnök. Technikus alelnök: Doros István erdésztechnikus.
A magánerdőgazdálkodást képviselő alelnök: Bodor Dezső Károly okl. erdőmérnök.
Az „Erdészeti Lapok" Szerkesztő bizottságának elnöke: Haraszti Gyula okl. erdőmérnök.
Az OEE új vezetőinek és vezető testületeinek munkájukhoz erőt, kitartást, közéleti bátorságot és sok sikert kívánunk!
Dr. Király Pál