Hatalmas fekete rotweilert vett falumban a szabó. A sátán kutyája lelkesen végzi a dolgát: mérgesen acsarkodik a legtöbb arra járóra, hörögve mutogatva éles szemfogait De nem mindenkire haragszik: bizonyos embereket csak gyanakodva figyel, másoknál viszont majd szétkaparja a kerítést. Érdekes módon többnyire azoknál, akiket a gyanúsabb elemek között emlegetnek a faluban.
- Tőlem nem fogják ellopni - magyarázza a szabó, és a kertje közepén álló kecses ezüstfenyőre mutat Hat éve nevelgeti a növényt, az immár sudár, de még mindig törékeny, a legmutatósabb korszakát élő fács-kát. Egy éve vette a kutyát, amikor a szomszédban lába kelt a hasonlóan elegáns kerti karácsonyfának. A tolvajok csak úgy bemásztak, néhány nappal Mikulás után, és miközben a család békésen aludt a jégvirágoktól karcos zárt ablakok mögött, elfűrészelték a fa tövét.
Lopják a fenyőt. Persze inkább a közerdőkből, a kevésbé védhető ültetvényekről, de ha a közelben nem találnak ilyet, látható, a tolvajok semmitől nem riadnak vissza. Néhány oldallal odébb egy riportban olvasható: az eltulajdonlás rafinériája már odáig terjed, hogy gumikeréken gördülő lovas szekéren szállítják el a fákat az erdőből. Az ugyanis annyira csöndes, hogy még száz méter távolságból sem hallja meg az erdész. S akik nem törődnek különösebben a zajokkal, az erdőikről híresebb megyékben rendszám nélküli Ladákat vagy Moszkvicsokat bérelhetnek az erre berendezkedett „vállalkozóktól", amelyek hátulja is praktikusan át van alakítva, hogy a lehető legtöbb fát bele lehessen pakolni. S -immár túllépve a fenyőkön - néha egész csapatok szalmák meg erdőségeket, akik motoros fűrésszel és egyéb profi felszerelésekkel néhány óra alatt eltüntetnek többhektárnyi fát. Mint például Opusztaszer közelében, ahol a múlt héten a miniszter adta át ünnepélyes keretek között a kétmilliomodik hektár erdőt, miközben tőle néhány kilométerre tíz hektár területet vágtak tarra ismeretlenek.
A tolvajok alig kockáztatnak valamit. Ha valaki csak néhány fát lop, és rajtaveszt, tíz néhány kilométerre tíz hektár területet vágtak tarra ismeretlenek.
ezer forint érték alatt legfeljebb csak szabálysértésért vonható felelősségre. Akik pedig nagyban pusztítanak, hamis szállítólevéllel viszik el a fát a tett színteréről. Ha meg is állítja őket az erdész, kénytelen továbbengedni. Jellemző, hogy a rendszerváltozás óta senki nem került börtönbe illegális fakitermelés miatt.
De miért pont a fa lenne a kivétel, amikor az országban gyakorlatilag nincs terménybiztonság? Csak az elmúlt két hónap Fejér megyei eseményeiből szemezgetve: Agrobarcson 45 sertést szállítottak el egy telepről az éjszaka leple alatt. Hasonló eset történt Sárbogárdon, Alapon pedig 15 vemhes marha tűnt el. A tettesek a telep mellé álltak teherautóval, szétbontották a kerítést, és a platóra hajtották az állatokat Zajos, aránylag időigényes tevékenység, mégis vállalják a kockázatot. Talán mert nincs is igazi kockázat. Vagy példa egy borsodi kisfaluból, ahol a családtagok külön járnak ismerőseikhez, templomba, a hivatalos ügyeket intézni. Valaki mindig otthon marad a házat őrizni, mert ha bármelyik üresen marad, rejtélyes módon a hír azonnal a tolvajok fülébe jut, és mire hazaérnek, hűlt helyét találják állataiknak. A gazdák egyféleképpen védekezhetnek: felhagynak mindenféle tevékenységgel. De kinek jó ez? Emlékezetes, néhány évvel ezelőtt nagy botrányt okozott, amikor áramot vezetett a kerítése mögé egy, a hatóságok közönyébe belefáradt gazda. Pedig arra vigyázott, hogy emberéletben ne essen kár: nagybetűkkel kiírta, vigyázz, árammal védett terület. Ennek ellenére a gazdát már másnap felpanaszolták jogvédők a rendőrségen, s a hivatalos személyek őt kezdték zaklatni egész addig, amíg le nem szerelte a védelmi rendszert.
Vajon milyen érzés lehet lopott karácsonyfa alatt ünnepelni? Elképzelek egy családot, amint karácsonykor, a szeretet ünnepén körbezsongják a lopott fát a kíváncsiság tüzében égő gyermekeknek szétosztják a lopott ajándékokat, majd leülnek elfogyasztani a lopott húsból készített ünnepi lakomát. Vajon imádkoznak is, vagy ettől azért megkímélik az égieket?
Szarka Sándor