Szombathelyre, a Falco Forgácslapgyártó Rt. központjába kihelyezve bonyolította le ülését a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának Erdészeti Bizottsága /MTA-EB/ Prof. dr. Mátyás Csaba akadémikus, a bizottság elnökének vezetése alatt. A tanácskozás középpontjában a fának hőerőművekben energetikai, áramtermelési célú felhasználása, elégetése állt.
A téma közismert és többéves múltja van. Néhány nagy hőerőmű szerződést kötött több erdőgazdasági részvénytársasággal sarangolt fa szállítására, amiből elégetés útján „zöld" áramot termelnek. Ezzel hazánk eleget tudott tenni annak az EU előírásnak is, amely az alternatív energiahordozók nagyobb arányú bevonását írta elő az energiatermelésbe, elsősorban környezetvédelmi okok miatt. Sőt, időarányosan túl is teljesítette, éppen a fának köszönhetően.
A millió köbméteres nagyságrendű üzlet azonban - társulva a kb. 1,5 millió köbméteres exporttal - feszültségeket teremtett a sarangolt faválasztékok piacán. Megcsappant a szabadpiacon forgalmazott sarangolt fa mennyisége, ami problémákat okozott a lakossági tűzifa-ellátás területén és ezáltal árfelhajtó tényezővé vált. Ez pedig a műfalapok és lemezek nyersanyagáraiba gyűrűzött be, csökkentve ezáltal az ezeken a termékeken képezhető haszon mértékét a gyártók számára. (Ezek a gyárak a privatizáció során külföldi tulajdonba kerültek.)
Az Erdészeti Bizottság három évvel korábban már foglalkozott ezzel az üggyel, erről lapunkban is hírt adtunk. Azóta a gondok - enyhén szólva - nem enyhültek. Ezért a bizottság, feltehetően faiparos inspiráció alapján, ismét napirendre tűzte a kérdést. Ennek keretében vitaindítót tartott Winkler András DSc, Marosvölgyi Béla DSc, Mészáros Károly CSc és Fekete Lajos, a Falco Rt. vezérigazgatója. Ezek közül - terjedelmi korlátok miatt - a gyakorlatban legközvetlenebbül érintett vezérigazgató által mondottakat tudjuk részletesebben ismertetni.
Fekete Lajos átfogóan vázolta a problematikát. Köztudott, hogy az egész ügy kiindulópontja a légkör nagyfokú szén-dioxid-szennyezettsége, aminek csökkentése végett kívánja fokozni az EU az alternatív energiaforrások hasznosításba vonását.
A fa ebből a szempontból kétszeresen is előnyös hordozóanyag, mert elégetésekor kevesebb CO2 kerül a légkörbe, de képződése során szenet von el a légkörből és köt meg a fatestet felépítő vegyületekben. Fekete Lajos azonban kétli, hogy a légkör globális szennyezésének problémáját a fa bekapcsolása oldaná meg. Ráadásul az erőművek csak 26-28 %-os hatásfokkal égetik el a fát. Az engedéllyel rendelkező hazai erőművek ma már egy millió tonna fát tüzelnek el, amihez 100%-os állami támogatást kapnak, míg a lap- és lemezipar az általa történő fafelhasználás után semmit. Pedig e faipari feldolgozás nem szennyezi a környezetet, alacsony értékű faanyagból jelentős hozzáadott értékű terméket állít elő, miközben ötvenszer /!/ több embernek ad munkát, mint az elégetés.
Egy 50 megawatt teljesítményű erőműnek 350 ezer tonna fára van szüksége évente. Ennek a nagy anyagmennyiségnek az erőműbe történő odaszállítása, a szállító járművek is szennyezik a környezetet. Ráadásul nem is azt a minőségű faanyagot viszik be az erőművekbe, amit oda szántak, hanem sokkal jobbat. Sem a nagy, sem a kis erőművek nem tudják ma még elégetni az energetikai faültetvényekből és egyéb helyről kikerülő méretű faanyagot; ehhez egész sor technikai problémát kell még megoldani.
A vezérigazgató szerint ma még csak a gazdag országok engedhetik meg maguknak az alternatív energiák hasznosítását, mert még mind drágábbak a hagyományosaknál.
Tekintettel az 1,5 millió köbméter tűzifa-exportunkra, s arra is, hogy a szénhidrogének áremelkedése következtében a lakosság ismét visszatér a fatüzeléshez, Fekete Lajos az idei esztendőre mintegy 1-1,3 millió m3 fahiányt jósolt.
A bizottság tagjai közül többen is kifejtették véleményüket a témával kapcsolatban. A teljesség igénye, név és az elhangzás sorrendisége nélkül közreadunk ezekből néhány szemelvényt.
Az erdészetnek-faiparnak nincs stratégiája; az energia-lobbi viszont jól tudja képviselni saját érdekeit.
Az energetikai célú fafelhasználás növekszik, de a fakitermelés nem.
Az anyagi ösztönzők az energetikai felhasználás irányába hatnak.
Hazánkban jelenleg évente 3,7 millió köbméter fahulladék keletkezik. Ennek 35%-a erdőgazdasági eredetű, 31% pedig használt fa. Új jogszabályra volna szükség a használt fa fokozottabb hasznosítása érdekében.
Javaslatot kell kidolgozni, hogy az erdőgazdaság ügye is menjen előre, de a faipar se legyen halálra ítélve.
(A javaslaton egyébként dolgoznak is a NyME Faipari Mérnöki Karán.)
Tehnológiai tévedés nagy erőművek átállítása fatüzelésre.
Nincs már „hazai" piac és ellátás - az EU-hoz kell igazodnunk.
- Jelenleg Magyarországon jogi értelemben vett energetikai faültetvény: nincs! Pedig máris lehetne kb. 100.000 hektárt ültetni. Tisztázandó kérdések: mi az igény nagyságrendje? Milyen fafajra lenne szükség? Lehet-e termeltetési szerződésekben gondolkodni?
Ez a probléma nem magyar specialitás, hanem európai probléma. A megtermelt faanyag többféle hasznosítási lehetősége közül a prioritás eldöntése a politika feladata!
Rendszerben és hosszú távon, szekunder és tercier piacokban kell gondolkodni.
Az osztrákok tonnánként 5.000 forint többlet-árat kínálnak ezért a fánkért. Az osztrák piac még a meglevő fánkat is felszippanthatja.
A támogatások ügyében is a szénmérleg alapján kellene dönteni. A legfontosabb, hogy minél több szenet kellene megkötni.
Magyarország energiapolitikája ma kaotikus. Célszerű volna az MTA-EB-nek a többi energiaszektor hasonló tudományos bizottságaival közös párbeszédet kezdeményeznie.
Alakuljon az MTA-EB-n belül egy kis alkalmi bizottság, amely beadványt dolgoz ki az FVM és a GKM irányában a hőerőművi fatüzeléssel kapcsolatban elmaradt hatásvizsgálatok elvégeztetésre irányulóan.
Amint szemelvényeinkből is látható, az Erdészeti Bizottság sok oldalról megközelítve tárgyalta meg ezt a rágós témát.
Ezek végső soron abba az irányba mutatnak, hogy ebben a gubancos ügyben az államnak, a politikának kellene rendet tennie. A politika azonban úgy van ezzel, mint a közmondásbeli egyszeri lány, aki úgy óhajtott volna nemi életet élni, hogy közben szűz is maradjon. Vagyis eleget kíván tenni az uniós előírásoknak és a környezetvédők elvárásainak is, a külföldi befektetőknek, az energia-lobbinak is és az ország energiafüggőségét lazítani kívánó törekvéseknek is - és bölcsen hallgat. Belátjuk: nem könnyű okos döntést hozni ilyen bonyolult ügyben, amikor mindkét fél álláspontjában, érvrendszerében sok igazság van. Köztudott azonban az is, hogy a probléma szőnyeg alá söprése ritkán oldja meg magát a problémát. Szakszervezetünk, amelynek mind az erdészet, mind a faipar édes gyermeke, annyit tehet csupán ebben az ügyben, hogy lapunkban napirenden tartja a problémát és tájékoztat a fejleményekről. Ezért érdeklődéssel várjuk a folytatást.
Az Erdészeti Bizottság az imént ismertetett generáltémán túlmenően egyéb időszerű kérdéseket is megtárgyalt. Ezek között szerepelt az Erdészeti Tudományos Intézet helyzete, dr. Führer Ernő főigazgató referátuma alapján. A főigazgató gyalázatosnak ítélte meg a magyar kutatásügy helyzetét, mert az éves nemzeti összterméknek mindössze 0,08%-át fordítják kutatásra. Hogyan lehet így korszerűsíteni? - tette fel a kérdést Führer Ernő. Az intézet jövőjével kapcsolatban azt az elképzelést vázolta fel, ami szerint hat, biológiai jellegű kutatási munkát végző agrárkutató intézet közös érdekérvényesítésű laza szövetségének keretében folytatná az ERTI is a tevékenységét. Az Erdészeti Bizottság - jobb lehetőség híján - elfogadhatónak és támogathatónak találta ezt a megoldást.
Prof.Dr.Dr.hc. Solymos Rezső akadémikus tájékoztatta a bizottságot az MTA múlt év október 30-i rendkívüli közgyűléséről, amelynek az Akadémia reformja volt a tárgya, kimenetele pedig: új, dinamikus tudománypolitikát! Az akadémikus elmondta azt is, hogy szigorítani fogják a doktori cselekményt, az MTA doktora címre és rangra pályázók munkájának elbírálását.
A bizottság úgy döntött, hogy az idei budapesti MTA-EB Erdészeti Fórum témáját az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program erdészetpolitikai vonatkozásai képezzék, ezzel egyúttal megemlékezve a nagy magyar erdészeti politikus, Kaán Károly születésének 140. évfordulójáról is. A Fórum munkáját Mészáros Károly CSc. intézetigazgató egyetemi tanár, a NyME rektorhelyettese készíti elő. A bio-energetika témáját pedig (amit dr. Rédei Károly DSc, az ERTI főigazgató-helyettese vetett fel) az őszi soproni Wood Tech tudományos ülésén javasolja napirendre tűzni.
Végül az elnöklő Mátyás Csaba a bizottság nevében köszöntötte Dobos Tibor DSc nyugállományú tanszékvezető egyetemi tanárt, az MTA doktorát és kifejezte jókívánságait 75. születésnapja alkalmából.
Dr. Király Pál