Ez egyrészt 18000 milliárd dolláros megtakarítást jelentene az üzemanyag-költségben, másrészt egy olyan, 360 milliárd dolláros iparágat hozna létre, mely a világ villamosenergia-szükségletének felét biztosítaná. A 210 oldalas tanulmány azon kevés mű egyike, beszámítva a lobbicsoportok anyagait is, amelyek igen részletesen foglalkoznak azzal, hogyan kell átalakítani a világ energiafelhasználását ahhoz, hogy a leggyorsabban lehessen csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
„2090-re a globális energiaszükséglet teljes egészében fedezhető lesz megújuló energiaforrásokból” -állítja az „Energy (R)evolution” című tanulmány. Az EREC az európai, megújuló energiaágazatokban tevékenykedő, illetve a megújuló energiával kereskedő és azt kutató cégeket képviseli.
A tanulmány egy még radikálisabb forgatókönyve szerint a szén felhasználása már 2050-ben befeje-ződhet, ha az új generációs erőműveket elég gyorsan sikerül megújuló energiaforrásokra átalakítani. 2090-re a napenergia, a bioüzemanyagok, a geotermikus- és a szélenergia válthatja fel a fosszilis tüzelőanyagokat, amelyek jórészt felelősek a globális felmelegedésért az IPCC szerint. Az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change - az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) egyébként az a szervezet, amely 2007-ben Al Gore amerikai ex-alelnökkel megosztva kapott Nobel-békedíjat 2007-ben.
A szerzők azt jósolják, hogy 2030-ig az energiaiparba 14700 milliárd dollárnyi tőke áramlik majd, ugyanakkor az ipari országok egyik legfőbb tanácsadójának számító Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) előrejelzése szerint a befektetett összeg mindössze 11300 milliárd dollár lesz, ráadásul a fosszi-lis és a nukleáris energia fejlesztésére szánt befektetések aránya nagyobb lesz a tanulmányban prog-nosztizáltnál.
Az IPCC elnöke, Rajendra Pachauri a tanulmányt átfogónak és pontosnak minősítette. Ő írta a fenti tanulmány előszavát, amelyben így fogalmazott: "Még azoknak is hasznára válhat a változás hátteré-ben húzódó okok ilyen mélységű elemzése, akik nem értenek egyet a szerzők következtetéseivel.”
Az EREC és a Greenpeace szerint hatalmas váltásra lenne szükség az energiagazdálkodásban ahhoz, hogy a klímaváltozás „veszélyes” mértékét elkerülhessük (ez a „veszélyes” szint az Európai Unió definíciója szerint akkor következik be, amikor az évi középhőmérséklet 2°C-kal meghaladja az ipari forradalom előtti szintet).
A jelentés a következő intézkedéseket sürgeti: a fosszilis és nukleáris energiaipari támogatások leépí-tése, az üvegházhatású gázok emisszió-kereskedelmének „buborékpolitika” rendszerű bevezetése, a megújuló energiaforrások használatának bizonyos arányú törvényi előírása, valamint épületekre és járművekre vonatkozó szigorú minőségi követelmények bevezetése.
A jelentés szerint 2006-ról 2007-re a megújuló energiapiacok forgalma csaknem megduplázódott, így elérte a 70 milliárd dollárt. 2030-ra ezen energiaforrások aránya a teljes energiafelhaszáláson belül akár meg is duplázódhat, azaz annak harmadára nőhet, míg 2050-re már a felére is felmehet.
A tanulmány prognózisa jóval optimistább, mint az IEA előrejelzése: eszerint 2030-ra a fosszilis tüze-lőanyagok dominanciája nem változik lényegesen, a megújuló energiaforrások felhasználásának ará-nya pedig a Nemzetközi Energia Ügnökség szerint mindössze 13 % lesz.
Sven Teske, a Greenpeace munkatársa (ő a jelentés fő szerzője a Greenpeace részéről) hangsúlyoz-za: „a tanulmány legfőbb ajánlásai közé azok a nagy, munkahelyteremtő beruházások tartoznak, ame-lyek segíthetnek kilábalni a ’30-as évek utáni legkomolyabb gazdasági válságból. A jelenlegi ingatag piaci helyzet erős érv energia-evolúciós elképzelésünk mellett. A beruházások az üzemanyagköltsé-gek csökkenésével térülnek majd meg. Volt már egy „dot-com” lufink, aztán egy „pénzügyi lufink” is, de biztos vagyok abban, hogy nem lesz „megújuló energia lufink” – minthogy az energia iránti igény valós és egyre növekszik, különösen a fejlődő országokban.”