HVG: A magyar baromfiágazatnak önök eddig állítólag 7-8 milliárd forint kárt okoztak. Január elején a magyar hízott máj vásárlóinak egyik utolsó mohikánját, a multinacionális Rewe élelmiszerlánc ausztriai cégeit is rávették, hogy szerződést bontsanak a legnagyobb magyar gyártóval, a Hungerittel. Miért a szűnni nem akaró támadások?
J. F: A liba tömése állatkínzás, megszüntetése ellen a Négy Mancs nem csupán Magyarországon harcol. A Rewe, az egyik legnagyobb felvásárló eddig azzal érvelt, hogy a Hungerit már leállt a kényszerhizlalással, az osztrák vásárlók pedig hagyományosan a magyar libamájat látják szívesen a tányérjukon Márton-napkor. Most viszont a szentesi vállalat maga jelentette be, hogy januártól újraindítja a hizlalást - ami gyanúnk szerint egyébként egy percre sem állt le -, így a Rewe elveszítette az érveit.
HVG: A Rewe olyannyira „megvilágosodott", hogy mostantól a magyar üzem egyéb, tömésmentes termékeit sem veszi. Miért fél egy ilyen erős multi önöktől?
J. F: Az élelmiszerláncok szeretnek felelősségteljesnek, fogyasztóbarátnak feltűnni, kellemetlen nekik, ha állat kínzással szembesítjük őket, ha zajos állatvédő aktivisták demonstrálnak a boltjaik előtt, ha óriásplakátokat ragasztunk ajtajaikra. Kampányainknak mindig hasonló a koreográfiája. Kiderül valami rossz, megváltoztatandó eljárás, magatartás - legyen szó „embertelen" körülmények között tartott baromfiról, nyúlról vagy éppen olyan festőművészről, aki állatvérben tocsog. Eleinte az érintettek tagadnak, igyekeznek elzárkózni, titkolózni. Aztán mégiscsak előkerülnek bizonyítékok, fotók, filmfelvételek. Kihasználjuk nemzetközi ismertségünket, nő a közvélemény érdeklődése, erősödik a nyomás, és a végén többnyire elérjük, amit akartunk. Ehhez a harchoz elszántság kell, aktivistáinknak akár éjszakai riasztásra, bevetésre is készen kell állniuk.
HVG: A Négy Mancs magyar kampányirodája tudomásunk szerint ősz óta fej nélkül működik, a központ által megkövetelt radikalizmus, úgy látszik, az eddigi magyar főnöknek is sok volt. Pontosan miért vált meg hivatalától?
J. F: A magyar szervezet nagyon keményen lépett fel a Hungerittel szemben, de más ügyekben is. Az általunk gyakorolt nyomás idővel akkora lett, hogy a magyar kormány illetékesei kérték, tárgyaljunk velük. Az első megbeszélésen vagy harmincan ültek velünk szemben, a földművelési minisztérium mellett az agrárium képviselői, a bécsi magyar követség emberei. De nem volt érdemi tárgyalás: elmondtak bennünket mindennek, letoltak, hogy ártunk a gazdaságnak, hogy munkahelyeket teszünk tönkre. Később a minisztérium három emberével zárt ajtók mögött kerestük a megoldást, de közben kollégáik az egész magyar sajtót fellármázták ellenünk...
HVG: Talán a Négy Mancstól tanulták a nyomásgyakorlást...
J. F: Végül is váratlanul született egy rendelet, amely szerint a baromfitermék csomagolásán fel kell tüntetni, ha hizlalt szárnyasból készült. De az is rákerül a termékekre, hogy ettől még megfelelnek az állatvédelmi előírásoknak. Ezzel meggyőzték a kompromisszumra hajló helyi kampányvezetőnket, Gergely Zsófiát, hogy fogadja el: a magyar cégeket le kell venni az internetes feketelistáról. Jeleztem neki, hogy nem dönthet a központ ellenében, ha ez még egyszer megtörténik, távoznia kell. Nem várta meg a „még egyszert", lemondott.
HVG: Úgy tűnik, nem válik be az effajta radikalizmusexport. A Négy Mancs nyolc országban van jelen, köztük Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, ahol az emberek súlyos megélhetési gondjaihoz képest luxusnak tűnik az állatok védelme. Miért nem nyitottak irodát Franciaországban, s harcolnak ott a libatömési módszerek ellen?
J. F: Mindig lehet azzal érvelni, hogy az állatvédelemnél vannak fontosabb kérdések. Igen, vannak, de azért ezt a területet sem szabad elhanyagolni. Hogy hol vállal küzdelmet a Négy Mancs, azt az alapítvány vezetése dönti el aszerint, hogy látnak-e esélyt a sikerre, illetve, hogy az állati termékek elsősorban német, osztrák fogyasztók asztalán kötnek-e ki. Talán Franciaországra is sor kerül, bár ott a libamájtermelés főként a hazai vásárlókat célozza. Egyébként mi nem a teljes libatermelést akarjuk leállítani, csupán a kényszertömést. Csak hát a magyar gazdaságok többsége gyorsan akar meggazdagodni, ezért nem törődik az állatvédelemmel.
HVG: A magyar állatvédelmi szabályok megfelelnek az EU előírásainak, önök miért akarnak pápábbak lenni a pápánál?
J. F: Többet akarunk az uniónál, többet a tagországoknál. Igyekszünk mindenütt érvényes ügyekben nemzetközi kampányokat kezdeményezni, általában ezek lesznek igazán sikeresek. Persze vannak speciális csatáink is, például a bécsi fiákeresektől a lovak kínzását kérjük számon.
HVG: Két éve a magyar nyúltartás ellen is harcot kezdtek, és nemrégiben egy riportfilm le is leplezte, hogy egy svájci kézben lévő cég, az Olívia dabasi telepén iszonyatosak az állapotok: a nyulakat szűk ketrecben tartják, sok a sérült, beteg állat. Aztán megszólalt az ügyben Pallós László országos állatvédelmi főfelügyelő, aki hamisítványnak minősítette a filmet, s gazdasági érdekeket gyanított a háttérben. Nem ingatta meg ezzel a Négy Mancs eltökéltségét?
J. F.: Az említett cég tulajdonosa, Meinrad Odermatt egy svájci televízióban élő adásban elismerte a magyarországi telep súlyos hiányosságait. Ő csak tudja, mit beszél.
HVG: És mi a véleménye a Pallós által gyanított gazdasági ellenérdekekről? Hogyan tudja a Négy Mancs kizárni, hogy a konkurencia támadjon az állatvédelem ürügyén? Megtörténhet, hogy egy versenytárs komoly összeget adományoz az állatvédelmi szervezetnek, és közben - látszólag a pénztől függetlenül - rémisztő dokumentumokat tár elé.
J. F: A pénzszerzés nem az én hatásköröm, de általánosságban elmondhatom, hogy feltűnne egy kiugróan nagy adomány, és az elénk tárt panaszokat is gondosan
szűrjük. Egyébként, hála a hungarikumnak számító 1 százalékos rendelkezésnek, Magyarországon is vagy 30 ezren adakoznak a Négy Mancsnak.
HVG: A szervezet ausztriai érdekeltségei között található a Kontrollstelle für allgemeine Nutztierhaltung GmbH, amely pénzért megvizsgálja, s ha kérik, igazolja, hogy az élelmiszerláncok, illetve a termelők az állatvédőknek megfelelő rendtartást követnek-e. Nem gondolja, hogy tulajdonképpen zsarolják a megfélemlített piaci szereplőket?
J. F: Semmiképpen. A Kontrollstellét három állatvédő szervezet hozta létre 1994-ben, amikor a Billa lánc úttörő módon meghirdette, hogy többé nem árulja ketrecben tartott tyúkok tojását, s ezt a fogadalmát ellenőriztetni is kívánta. Ausztriában, az ellenőrzéseknek is köszönhetően, ma egyáltalán nem árulnak „ketreces tojást". A Kontrollstelle irányító testületében a tudomány és a kereskedelem képviselői is részt vesznek, minden döntést konszenzussal hoznak meg, a bevételt pedig tudományfejlesztésre és az ellenőrzési módszerek javítására fordítják.
HVG: Miként lehetséges, hogy miközben a Négy Mancs első számú vezetője, Helmut Dungler az osztrák államfőtől 2008-ban magas állami kitüntetést vett át, vagy tíz állatvédő aktivistát a rendőrség hónapokon át börtönben tartott?
J. F: A rendőrség évek óta nyomoz illegális eszközökkel harcoló aktivisták után. Ennek kapcsán májusban mint egy harminc osztrák állatvédő szervezetet átkutatva letartóztattak tíz aktivistát. Én is három és fél hónapig ültem börtönben: azzal gyanúsítottak, hogy elfűrészeltem öt vadászati magaslest, s szélnek eresztettem kétszáz disznót egy gazdaságból. Mindkét ügyben a mobiltelefonomat mérték be a történések közelében, természetesen egyik esetben sem én voltam a tettes. Bizonyíték híján aztán kiengedtek, bírósági tárgyalásra mindmáig nem került sor. De a telefonomat ma is lehallgatják, néha pedig, úgy érzem követnek.
HVG: A kemény bánásmód mintha Önt is keménnyé tenné. Igaz, hogy nem hajlandó folytatni a tárgyalásokat a magyar agrártárcával az egyszer már közelinek tűnt libatartási megállapodásról?
J. F: Amíg a magyar hatóságok adópénzt fizetnek a lejáratásunkra, amíg hungarikummá akarják nyilvánítani a libamájat, ami nevetséges, addig nem tárgyalunk, folytatjuk a kampányt. Nem vagyunk egyedül, vannak olyan magyarországi óriáskonszernek, amelyek a Négy Mancshoz hasonlóan úgy gondolják, hogy ideje felhagyni a töméssel. Márciusban terveznek átállni, akkor majd a nyilvánosság elé állunk, s remélhetően a közvélemény is meggyőződik róla, hogy nem a munkahelyeket, a gazdasági lehetőségeket akarjuk tönkretenni.
FÖLDVÁRI ZSUZSA/ BÉCS
Jürgen Faulmann állatjogi harcos
A szakácsnak tanult, vegetáriánus állatvédő az elmúlt 16 évben több német nyelvű állatvédő mozgalomban megfordult. Többször is tagja volt az Állatgyár Elleni Egyesület nevű osztrák szervezetnek, öt esztendőn át pedig az Amerikában alapított, Németországban rendkívül erős PETA (People for the Ethical Treatment of Animals, Emberek az Állatokkal Való Etikus Bánásmódért) egyik vezető aktivistája volt. Az ő nevéhez (is) kapcsolódik a Holokauszt a tányérodon címmel 2003-ban nyomtatott, nemzetközi botrányt kavart PETA-plakát. Közel két éve irányítja a 21 éve alapított osztrák állatvédő szervezet, a Négy Mancs (Vier Pfoten) kampányait, ezalatt három és fél hónapot illegális tevékenység vádjával börtönben töltött.