Nem a születendő, de nehéz szülés előtt álló új erdőtörvényről, hanem az erdészeti szakma napjainkban meglévő számtalan problémájáról akarunk írni, igaz, az erdőtörvény-tervezet körül folyó, esetenként szélsőséges véleménynyilvánítások hatásaként.
Csak még egy megjegyzést engedjenek meg. Ezen a fent említett tanácskozáson elhangzott országgyűlési képviselőtől - mégpedig kormánypárti oldalról - hogy az új erdőtörvény-tervezet máris egy korábbi helyzet kérdéseire ad válaszokat, és vajon mikor kell megint új törvényt hozni? Akkor mit szóljunk a halászati - márpedig a képviselő úr ebben utazik -, a vadászati és a természetvédelmi törvényről, amelyek még csak „meg sem mozdultak", hogy megújuljanak, pedig egyik-másik már olyan túlhaladott - nem említjük a vadászati törvényt, amit folyamatosan foltoznak -, és rozoga, hogy szép lassan összedől és maga alá temeti saját szakmáját.
De nem erről akarunk részletesen írni, hanem az erdész szakma aktuális problémáiról, arra hivatott szakemberek, véleményalkotók és döntésközeiben lévő személyek megnyilatkozásai alapján.
Zétényi Zoltán szerint nincs átfogó információ a közvéleményben az erdőről és az erdészekről, azok munkájáról. A lakosság tévhite, hogy az erdők hazánk területén fogynak, pedig az erdők területe folyamatosan tovább növekszik. Ugyancsak azt gondolják, hogy az erdőkből túl sok fát vágnak ki, pedig még csak az éves folyónövedéket -amennyivel gyarapodnak a faállományok - sem termelik ki az erdőből. Sőt folyamatosan csökken a fakivágások mennyisége. Az erdőirtást mint fogalmat el kell felejteni.
Nem vitás, hogy a kárpótlás és részaránytulajdon-nevesítéssel a magántulajdonosok tulajdonába került (akkor 740 000 hektár erdő, amely ma már 860 000 ha) erdőterületek, azok kezelése, gazdálkodása, hasznosítása komoly konfliktusforrás, ha a mintegy 230 000 hektár rendezetlen magánerdő gazdálkodási helyzetét (elhanyagoltságát) vesszük figyelembe.
Mindezt közhírré kellene tenni, megfelelő kommunikációval. Csakhogy ehhez pénz is kellene, az pedig nincs. Ugyanakkor a tíz kiemelt erdőprogram egyikeként szerepel az erdőkommunikáció.
Az Állami Vagyonkezelő Zrt. is foglalkozott a témával. Megállapította, hogy az erdészek munkájának ismertetése terén súlyosak a hiányosságok. Elhangzott az a megállapítás, hogy „az erdészeknek ki kell menniük az erdőből és meg kell mutatkozni kifelé." Ezen felül nem kell félni a sajtótól, a sajtó nyilvánosságától, hanem meg kell találni a megfelelő újságírókat, mert a sajtó, a média bizony nagyhatalom, hatalmi ág és aki nem tudja kezelni, az alulmarad.
Az erdészeti kommunikáció néhány problémája a következő: az új erdőtörvény-tervezetnek sincs kommunikációs pontja, sőt az egész ágazatnak nincs sajtóreferense, sajtószóvivője. (Azóta sikerült módosító indítványként betoldani egy kommunikációs szövegrészt – a szerk.) Nincs a szakmának kommunikációs terve, elképzelése, amely segítene az események hírértékének felismerésében és közlésében. Ugyanis a helyzet az, hogy nemcsak a kommunikáció és nemcsak a közjóléti szerepe az erdőnek, hanem alapvetően az erdőgazdálkodás jövője a tét.
Ehhez pedig minden kényes kérdést fel kell vetni, ki kell mondani a szakma igazságait, mert jelenleg azért az erdészetnek még van elismertsége a társadalomban.
A szakma nagy kérdései az alábbiak:
- a magyar állami erdészet egységét meg kell őrizni;
- az erdészet és természetvédelem ellentétét végre meg kell oldani;
- meg kell erősíteni az erdők, a faállomány védelmét (falopások megakadályozása);
- növelni kell az erdővédelemben foglalkoztatottak számát. (Az új erdőtörvény erdővédelmi szolgálatának megvalósítása.)
- a bolognai oktatási rendszer elfogadhatatlan az erdőmérnök-képzésben;
- az erdészeti kutatás fennmaradását biztosítani szükséges. (A kutatók létszáma 900 főről 90 főre csökkent. Oktatás és kutatás nélkül nincs erdőgazdálkodás.);
- a magyar erdészetnek ki kell szolgálnia a társadalmat. Elképesztő, hogy 10 millió köbméter faigényből 3 millió köbmétert külföldről hozunk be;
- igen magas a kitermelt famennyiségből a tűzifa hányada, meghaladja a 3 millió köbmétert;
- kevés az erdész szakember a magánerdő-gazdálkodásban.
Ennyi probléma és megoldást igénylő téma mellett azért sok pozitív jelenség is megtalálható a magyar erdőgazdálkodásban. Ilyenek például, hogy a magyar erdészek évszázadok óta első helyen állnak a természetvédelem terén. A magánerdő gazdálkodás a vidékfejlesztésben és munkahelyteremtésben fontos szerepet tölt be. A szakmát erősíti, hogy az erdők majd 50 százaléka valamilyen védettség alatt áll és az így „megmaradó" 50 százaléknak kell a társadalom erdővel szembeni igényét kielégítenie, emellett elmondható, hogy az erdészek szakmájuk elhivatott szakemberei, akik gyermekeik, unokáik, a jövő nemzedékek számára művelik a rájuk bízott erdőket. (Folytatjuk) balázs
2009./5. - A fenti cím mintegy szlogenként az erdészek legutóbbi tanácskozásán hangzott el, amelyhez az apropót az erdőtörvény Parlamentben folyó vitája szolgáltatott. A mondás Zétényi Zoltántól, az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok Szakosztálya elnökétől származik.