Az utóbbi években egyre nagyobb aggodalmat vált ki három kártevő, melyek a világ ellentétes részeiről indultak sajnálatos hódító útjukra, s jutottak el Európába. Egyikük, a fenyőrontó fonálféreg {Bursaphelenchus xylophilus) a fenyőcincér (Monochamus) fajok közvetítésével, Észak-Amerikából került át Japánba és onnan a környező országokba. A másik két kártevő, az ázsiai hosszúcsápú cincérekhez tartozó Anoplophora glabripennis és az Anoplophora chinensis fordított útvonalon halad, a Távol-Keletről (Kínából, Koreából, Japánból) Észak-Amerikába. Az előbbi már megtelepedett az USA néhány államában, az utóbbi még csak Hawai szigetén, bár az egyik kontinensbeli államban is előfordul már.
Ez a fonálféreg, nevéhez hűen a fenyőféléket károsítja, a hosszúcsápú cincérek pedig a lombhullató fákat. Míg a fenyőrontó fonálféreg gazdanövényeinek mind az ültetési-, mind a faanyagával és az azokból készült fa csomagolóanyagokkal bekerülhet, a cincérek közül az A. glabripennis inkább a kártevő iránt fogékony fából előállított csomagolóanyaggal, az A. chinensis pedig a fogékony növények ültetési anyagával együtt érkezhet hozzánk. Tehát egy tartályláda, raklap, rekesz, ha fenyőfából készült, a fenyőrontó fonálféreggel, ha lombhullató keményfából, az ázsiai lombfa-cincérrel lehet fertőzött, ha e fák termőhelyén előfordul a kártevő. Ha pedig kínai vagy japán eredetű cserepes bonsai növényeket - elsősorban juhart - vásárolunk, alaposan nézzük meg, nem rejt-e nem kívánt jövevényt a mutatós növény! Mivel mindhárom károsító szerepel az Európai Unió, és így Magyarország karanténlistáján, e kockázatok csökkentésére szigorú növény-egészségügyi rendelkezések vannak érvényben. Tekintsük át egyenként, miben rejlik e kártevők veszélyessége!
A fenyőrontó fonálféreg (Bursaphelenchus xylophilus) és az általa okozott fenyőfapusztulás akkor került az érdeklődés homlokterébe, amikor ázsiai hódítása után 1999-ben megjelent Portugáliában is. Ott megfelelő környezeti viszonyokat, fogékony fenyőerdőket és a terjesztésére alkalmas európai cincér fajokat talált. Nem sikerült felszámolni, ezért megtelepedett, az utóbbi időben rohamosan terjedt, 2008-ra pedig az egész ország - a Baleári-szigeteket kivéve - fertőzötté vált. Az onnan érkező faanyagszállítmányokat és fa csomagolóanyagokat egyes tagállamok növény-egészségügyi hatóságai több esetben találták fertőzöttnek. Egy ilyen szállítmány beérkezését követően a kártevő Spanyolországban is megjelent egy fenyőállományban.
A fonálféreg a fiatal hajtásokat rágó fenyőcincérekkel jut be az egészséges fákba. Ott a szíjács gyantajárataiban táplálkozik és szaporodik. Ennek következtében a tűlevelek elszíneződnek, sárgulnak, barnulnak, a hajtások hervadnak, a fa megfúrásával előidézhető gyantafolyás megszűnik. A tünetek megjelenését követően másfél-három hónap múlva a fa teljesen kiszáradhat, elpusztulhat. A fonálférget terjesztő cincérek károsításának nyomai is láthatók: érési táplálkozásuk a fiatal hajtásokon, 3 milliméternél nagyobb röpnyílásuk a kéreg alatt. Mikor a gyantát már felélték és a fa kiszáradt, táplálékot váltanak, a szúbogarakkal odakerült kékfestő gombák fonalait fogyasztják. Akkor kerül át egy másik fenyőfába, ha egy újabb fenyőcincér - most tojásrakási célból - felkeresi a kiszáradó fát. A tojásból kikelt utód-cincér testébe kerülve jut el ismét egy egészséges fa friss ágaira, újabb fa megbetegedését okozva.
Portugáliában a fertőzési gócok körzetében nagy, több százezer hektárnyi fenyőerdőterületeket vágtak ki a továbbterjedés meggátlására, de nem sikerült elég következetesen végrehajtani az előírt hatósági intézkedéseket, a fonálféreg az egész országban megjelent és átkerült Spanyolországba is. A rendkívül összehangolt, minden tartományra kidolgozott spanyol intézkedési program remélhetőleg megállítja majd a fenyőrontó fonálféreg további terjedését.
Ezt a folyamatot hivatottak megakadályozni az egész Európai Unióra érvényes növény-egészségügyi előírások is. Faanyagok minden fertőzött területről csak a megfelelő hőkezelés elvégzését igazoló növény-egészségügyi bizonyítvánnyal, illetve 2008 óta Portugáliából is csak növényútlevéllel, fa csomagolóanyagok pedig csak a vonatkozó FAO-szabvány szerinti jelöléssel érkezhetnek. Azt, hogy ezt be is tartják, az EU-n kívüli faáruknál a határokon, a portugál eredetűeknél pedig az országban bárhol, gyűjtőraktárakban, nagy bevásárlóközpontokban kell ellenőrizni.
Hazánk teljes erdőterületének 13 százalékát, mintegy 220 ezer hektárt borít fenyőerdő. Két esztendeje nálunk is kötelező a felderítés a fenyőerdőkben, a veszélyeztetett körzetekben, vagyis az olyan fűrészüzem, fafeldolgozó üzem környezetében lévő fenyőállományokban, ahová külföldi eredetű fenyőfa anyag vagy abból készült fa csomagolóanyag érkezik. A növény-egészségügyi hatóság 2008-ban 206 mintát vizsgált meg, idén ennél intenzívebb mintavétel szükséges.
Míg az említett fonálféreg a nálunk csekélyebb területet borító fenyőféléket támadja meg, a két ázsiai hosszúcsápú cincér már nagyobb veszélyt jelent hazánkra, mivel számos lombhullató fafajt, elsősorban a juhart, de azon kívül még sokféle másik keményfát is megfertőz.
Egyikük, az ázsiai lombfa-cincér (Anoplophora glabrípennis). Európába elsősorban fa csomagolóanyaggal kerül be. Minden olyan Kínából, Japánból vagy Koreából érkező áruval bejöhet a kártevő, amelynek csomagolóanyaga az erre a cincérre fogékony fa, tehát juhar, nyár, fűz, szil, akác, eperfa vagy vadgesztenye. Már többször találták meg az Európai Unió egyes országaiban, így Ausztriában, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban és a legutóbb Belgiumban. Leggyakrabban Kínából behozott kertépítési és egyéb kőszállítmánnyal került be. Ezután erre is kell figyelni, ha onnan érkezik ilyen áru! A felszámolási program ezekben az országokban komoly erőket vett igénybe, de eredményes.
A másik hosszú csápú ázsiai cincér, az Anoplophora chinensis a három itt ismertetett kártevő közül a legnagyobb, már gazdasági mértékű veszélyt hordoz. Elsősorban azért, mert amióta 2000-ben az olaszországi Lombardiában megtalálták, megtelepedett és populációit nem sikerült felszámolni. Az előző fajjal szemben ez élő fával, a gazdanövénnyel hurcolható be. Környezeti igényei alapján, a skandináv országokat kivéve nagy eséllyel megtelepedhet az egész Európai Unióban. Ezt bizonyítja, hogy 2008 januárjában Hollandiában egy közparkban és három termelő üzemben is megtalálták. Ezeken kívül kínai és japán juhar, főként bonsai-szállítások nyomán megjelent már Hollandiában (2000, 2003), Franciaországban (2003), az Egyesült Királyságban (2005; Guernsey 2008), Svájcban (2006), Horvátországban (2007), Németországban (2008, Hollandia közvetítésével) és Litvániában (2008).
A kártevő kifejlett egyede 2-4 cm hosszú. A fekete-fehér pöttyös cincér a hazai fajokkal össze nem téveszthető, kifejezetten mutatós. Különösen a hím, melynek csápja kétszerese a testhosszának, míg a nőstényé alig valamivel hosszabb egész testénél.
Maga a kifejlett egyed nem sokáig látható, a Közép-Európában valószínűleg 2 éves fejlődési időszakból csak júniustól augusztusig, mikor a fiatal hajtások zsenge kérgén táplálkozik.
A nőstény, állkapcsával felhasítva a kérget, egyesével rakja le általában 70 tojását. A kifejletten 5-6 centimétert elérő lárvák táplálkozási járatokat vájnak a gyökerekbe és a fatörzs alsó részébe. A lyukakból kilógó fatörmelék és rágcsálék árulkodik erről. Itt töltenek egy vagy két telet, majd tavasszal a kéregfelszínhez közelítve bebábozódnak. A június elején kiröpülő bogarak látványos, 1,5 centiméter átmérőjű röpnyílást hagynak maguk után, innen vehető leginkább észre jelenlétük. A kártétel lényege éppen a táplálkozási járatokkal kapcsolatos. A faszövetbe mélyen benyúlva egyrészt csökkentik a fa stabilitását, másrészt megzavarják a nedv- és tápanyagszállítást. A fa ennek következtében pusztul el, vagy attól, hogy a lyukakon keresztül másodlagos kórokozó gombák támadják meg. Ez akkor következik be, ha a fának sok a földfelszín feletti gyökere.
Gazdanövénye elsősorban a juhar, de megtámadja a nyírt, a mogyorót, a gyertyánt, az égert, a bükköt, a fűzt, a vadgesztenyét, a platánt, a nyárt, az almaféléket, a madárbirset, esetleg a galagonyát és a tölgyféléket is. A kártevő megtelepedése súlyos gazdasági kárral járhat. Számolni kell veszteségekkel a közterületeken, parkokban, esetleg erdőkben fapusztulással; a faiskolai termesztésben; az almaültetvényekben.
A cincérnek egyelőre nincs „hadra fogható" természetes ellensége. Most folynak a biológiai és kémiai védekezési kísérletek Olaszországban. Más lehetőség jelenleg nincs, mint a fertőzött növények kivágása gyökerestől és megsemmisítésük. Nyilvánvaló, hogy az egyetlen ésszerű út a bekerülés és megtelepedés megakadályozása. Ezt a célt szolgálja a 2008 óta érvényben lévő szükséghelyzeti határozat és az azzal összhangban hozott hazai rendelet.
Ennek értelmében olyan országokból, ahol jelen van ez a hosszúcsápú cincér, csak olyan gazdanövény érkezhet az unió területére, illetve hazánkba, amely a kártevőtől mentes termőhelyről származik és amelyen a szállítást megelőző két évben évente kétszer elvégzett növényegészségügyi ellenőrzés alkalmával nem találtak a jelenlétére utaló tüneteket. Ezt az Európai Unión kívüli országok esetében a növény-egészségügyi bizonyítvánnyal, belső piaci forgalomban pedig növényútlevéllel igazolni kell. Évente alapos felderítést kell végezni, idén először az egész unióban, így hazánkban is.
Olaszországban széles körű kampányt indítottak felszámolására, vagy ha ez nem is sikerül, a visszaszorítására. A termelők, kereskedők, a lakosság segítsége nélkül nem megy, de együtt sikerülhet! DANCSHÁZY ZSUZSANNA MgSzH Központ Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság
2009. május 27. - A nemzetközi kereskedelem bővülésével óhatatlanul együtt jár a növények, növényi termékek és egyes más anyagok forgalmazásából adódó növény-egészségügyi kockázatok növekedése. A többféle úton-módon, nagyobb mennyiségben és gyakrabban az országba jutó áruk révén nagyobb a lehetőség a nálunk még efő nem fordult, de másutt már nagy károkat okozó fajok bekerülésére.