Somogy zöld szíve (Magyar Mezőgazdaság/Erdőgazdaság és Faipar)

2009. június 17. - Kaszót elég csak megemlíteni, s minő csoda, mindenki tud róla valamit. Ki a Czinege-birodalomban történtekről mesél, ki a Baláta-tó szépségeit vagy az itt elterülő, hazánk legnagyobb síkvidéki erdejét emlegeti. Nem véletlen, hogy kis újságírócsapatunk nagy érdeklődéssel indult neki, hogy a HM Kaszó Erdőgazdaság Zrt. meghívására megismerje ezt a titkokkal övezett vidéket.

Kaszó neve maga a rejtelem, olvashatjuk a község történetét feldolgozó könyvben. A megfejthetetlen eredetű név ma egy települést jelent, sok évszázados, tragédiákkal és titkokkal terhes történelmet, hatalmas kiterjedésű erdőt, egy ezerszínű és páratlan értéket képviselő biológiai közösséget, egy vállalatot, egy összetett tevékenységet folytató „céget" - no, és persze sok-sok legendát, mendemondát és pletykát. Mert Kaszó neve egyben elzártságot is jelentett - és minden változás, jó szándék és új kezdeményezés ellenére jelent még ma is - és nem csak földrajzi értelemben. Kaszó neve az úgynevezett közvéleményben mindig is főurak, politikusok, ha úgy tetszik, kiváltságos emberek nevét idézte fel. És azok vélt vagy viselt dolgait. Az elmúlt negyvenötven év - és annak legújabb kori, túlzásoktól és elfogultságoktól sem mentes megítélése - csak fokozza a Kaszót körüllengő sejtelmességet.
A valóságba Tamás János, a cég vezérigazgatója rángatott vissza bennünket, aki elmondta, a részvénytársaság Belső-Somogy változatos tájú homokvidékén, 25 ezer hektáron gazdálkodik. A terület - mint egykori hercegi birtok - számtalanszor cserélt gazdát, de mindezek ellenére egységes, folyamatos gazdálkodás folyt a vidéken. Mint egykori lápvidék, mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas, viszont kiváló erdőgazdálkodási és vadgazdálkodási lehetőségeket rejt magában. A híresen gazdag vadállomány legalább akkora előnyt jelent, mint hátrányt, fűzte hozzá a vezérigazgató, hiszen a felújításokban esett kárt aligha fedezi a vadásztatás bevétele. Pedig a vadászok között oly népszerű területen évente 500-600 vaddisznót, ennél valamivel több szarvast, 200 dámot és közel ennyi őzet lehetne kilőni a mára általánossá vált ezer nagyvad helyett.
A napjainkra kialakult erdők jellemző társulásai a cseres, illetve gyertyános tölgyesek. Az erdők fafajösszetétele változatos, 40 százaléka tölgy, 25 százaléka éger, 13 százaléka fenyő, de található bükk, cser és akác is. Élőfakészletük meghaladja a 2,7 millió köbmétert, a hektáronkénti fatömeg a 220 köbmétert. Évente mintegy 65 ezer köbméter fa kitermelésére van lehetőségük, amelynek jelentős hányadát a megmaradt szennai faüzemükben dolgozzák fel. A korábban még két - ma már csak egy - műszakban dolgozó faüzemükben harminc dolgozónak adnak munkát.
Egyre jelentősebb gazdasági területe lesz a cégnek az idegenforgalom. Amikor megnyíltak a kapuk, Kaszónak nem kellett reklámoznia magát, a bulvárlapok mindent megírtak, ami az embereket ide csábította. Ugyan a vélt katonai paradicsomban nem voltak arany kilincsek, süppedő szőnyegek, a helikopterleszálló alatt rakétasiló, de találtak helyette páratlan szépségű természeti környezetet, pihenésre alkalmas helyet, szíves vendéglátást. Azt már csak háttérként tette hozzá Varga Hajnalka üdülési osztályvezető, hogy az épületkomplexum a '80-as években épült, túlméretezett, az ágazat tőkehiányos. Talán ennek is köszönhető, hogy a lehetőségek ellenére 20-30 százalékos a kihasználtságuk.
Pedig itt található a 8 kilométeres vonalon futó kisvasút - amit mi is kipróbáltunk -, a sokszínű szabadidős tevékenységre alkalmas Kűvölgyi halastó - amit kerékpárral látogattunk meg -, a másfél kilométeres Öregerdő Tanösvény, vagy a méltán világhírű Baláta-tó.
Utunk másnapján a Mocz és Társa Magánerdészet Kft. vendégeiként megismerkedhettünk egy helyi kis vállalkozás hétköznapjaival. Az 1996 végén bejegyzett cég erdőgazdálkodási tevékenységének mintegy 95 százaléka Somogy megyében, Belső-Somogy homokvidékén zajlik. Mint Mocz András a hazai magánerdő-gazdálkodásról szólva kiemelte, szakember nélkül ez sem működik. Az erdőnek mindegy, ki a gazdája, csak ne maradjon árván. Óriási az igény a szakmai irányításra, nem véletlen, hogy a saját ezer hektáros területük mellett 6250 hektáron folytatnak integrátori tevékenységet. Mindemellett az elmúlt években uniós támogatással mintegy 550 hektárnyi erdőt telepítettek el.
Gazdálkodásukról kérdezve a szakember elmondta, hogy tevékenységük 80-90 százalékát a fakitermelés és az erdőtelepítés teszi ki, a főfafaj a kocsányostölgy, valamint éger, akác, cser, gyertyán, nyír, nyarak és az erdei fenyő. A választék 60 százalékát a jó minőségű tölgy rönk adja.
Saját csemetekertjükben közel hárommillió erdészeti szaporítóanyagot állítanak elő évente. Itt a tölgyeken kívül a magas kőrist, a hegyi juhart, a mézgás égert vagy éppen a közönséges diót és a madárcseresznyét egyaránt megtalálja az érdeklődő. Tevékenységüket 1100 hektárnyi bérelt területen végzett vadgazdálkodással és egy 20 hektáros vadasparkkal egészítik ki, ahol a hazai nagyvadak mindegyike - őz, muflon, gím, dám, vaddisznó - megtalálható. A felújításokat villanypásztor segíti megvédeni a vad károsításától. Így a mintegy húsz főnyi megfelelő képzettségű saját alkalmazotton kívül alvállalkozókon keresztül további ötven személynek nyújtanak megélhetést.
Azt már csak ráadásnak tartja a szakember, hogy az erdei iskola program részeként hat kilométeres tanösvény várja az érdeklődőket, ahol - igény esetén - szakszerű vezetést biztosítanak óvodástól az egyetemiig minden szinten.
A Vackor házzal átellenben egy játszótér található, amely a tanösvény kiegészítő létesítménye. Ezen túl, a táj legmagasabban fekvő részén terül el az a kilencéves cédrusültetvény, amelyet francia tapasztalatok alapján telepítettek. A 0,8 hektáros terület már alkalmas arra, hogy állományként kezeljék. Mocz András bizakodik, hogy mind a magassági, mind a vastagsági méretek elérik a várt értékeket. Egy Franciaországban letelepedett kolléga ajánlása nyomán fogott a telepítésbe. Az állomány mikroklímája különleges, roboráló hatású, csíramentes.
A cédrus az ókori építkezések és a hajóépítők kedvelt faanyaga volt, amit sikerrel ki is pusztítottak a Földközi-tenger medencéjéből. Somogyszobon egyelőre díszítőgallyként hasznosítják, bár elég nehezen kezelhető, szúrós. Kép és szöveg: Viniczai Sándor