2010. augusztus 12. - Átszabják az unió közös agrárpolitikáját Bár ezer sebből vérzik az unió közös agrárpolitikája (KAP), Magyarország haszonélvezőként mégis a fenntartásában érdekelt. Legfontosabb célja ezért az, hogy minél többet megőrizzen a támogatások és kifizetések jelenlegi szintjéből a 2014 és 2020 közötti időszakra.
Hivatalba iktatása után csak néhány-hét állt az Orbán-kormány rendelkezésére ahhoz, hogy megfogalmazza a magyar mezőgazdaság érdekeit, s érvényre juttatásukért lobbizzon. A napokban ugyanis véget ért az unióban a 2014-től életbe lépő új közös agrárpolitika előkészítésének az a része, amelyben a tagországok benyújthatták álláspontjukat. S bár Strasbourgban az Európai Parlament már el is fogadta a KAP 2013 utáni jövőjéről szóló előterjesztést, még nincs veszve semmi: ősszel az Európai Bizottság is előáll javaslataival.
Eddig több mint ötezer vélemény, ötlet, elképzelés érkezett a Bizottsághoz, s jelentős számban képviseltették magukat a magyar civilszervezetek, szakmai érdekképviseletek is. A magyar hozzászólók nagy része azt kérte, hogy a jövőben jusson nagyobb szerep Kelet-Közép-Európának, benne Magyarországnak. (Mintegy félszáz civilszervezet pedig azt kérte az Orbán-kormánytól, hogy az uniós vita során hazánk az emberi léptékű, elsősorban a helyi termelés, feldolgozás és értékesítés, valamint a környezetbarát termelési formák mellett szálljon síkra.)
Mivel a mostani agrárpolitika az EU 15 régi tagállamára lett szabva, az nem vette figyelembe az újonnan csatlakozók érdekeit, nem volt tekintettel a regionális különbségekre, és az egyes országok eltérő igényeire sem. A 2004-ben uniós felvételt nyerő tagok csatlakozási szerződésükben úgy egyeztek meg az unióval, hogy gazdáik 2013-ig kisebb mértékű területalapú támogatásban részesülnek. Ennek a megállapodásnak akkor az volt a célja, hogy a közös agrárpolitika 10+2 új tagország belépésével is finanszírozható maradjon, de a régi tagok tartottak az újak által keltett versenyhelyzettől, illetve attól, hogyha gazdáikkal azonos mértékű támogatást kapnak az új belépők, akkor azzal konzerválják Kelet-Közép-Európában az alacsonyabb termelési színvonalat. Ahogy várható volt, a kiegyenlítődés és a felzárkózás helyett csak nőtt a szakadék a régi és az új tagok mezőgazdasága között.
A törésvonal az unió közös agrárpolitikáját illetően azonban nem kelet és nyugat, hanem az északi és a déli országok között húzódik. Az északi államok - Nagy-Britanniával az élen - megszüntetnék a KAP-ot, és a területalapú, közvetlen kifizetések helyett a vidékfejlesztést helyeznék előtérbe. A déliek (ide sorolható hazánk is) Franciaország vezetésével a jelenlegi támogatási struktúra fenntartásában érdekeltek. „A világpiacon olyan versenytársak mozognak, akikre nem vonatkoznak olyan szigorú állategészségügyi, élelmezés-egészségügyi, munkavédelmi szabályok, mint az európai termelőkre. Ezek betartása költséges. Támogatás nélkül pedig hátrányos helyzetbe kerülnének az európai gazdálkodók a versenytársaikkal szemben" - nyilatkozza a Heti Válasznak Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter.
Bár a belépés óta eltelt öt év vegyes képet mutat, s a hazai agrárgazdaság nem tekinthető a csatlakozás nyertesének, az agrár- és vidékfejlesztési támogatások szempontjából viszonylag jól állunk. Míg az EU agrártermelésének két százalékát adja hazánk, addig a KAP-pénzek 3,5 százalékát hívja le a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének adatai szerint. Így az egy hektárra vetített dotáció szempontjából a 27 tagú EU első harmadában helyezkedünk el. A vidékfejlesztési miniszter szerint ezért is érdeke Magyarországnak, hogy a jelenlegi támogatási rendszer a reformok után is fönnmaradjon. Biztató, hogy Lengyelország - amely 2011 második félévében hazánktól veszi át az unió soros elnökségét - ugyancsak az egyenlő mezőgazdasági támogatások elfogadtatásában érdekelt. Gy.J.
