2010. október 6. - A nagymarosi vasútállomás peronjáról gyönyörű kilátás nyílik a város fölött magasodó erdős hegyoldalakra. De a kora őszi lombkoronák zöldjét helyenként lehangoló, szürkés foltok csúfítják: kiszáradt szelídgesztenyefák.
Az utóbbi években végre elkezdődött a védekezés a fákat ritkító kéregrák ellen.
Pusztul a bükkfafélék családjába tartozó Castanea sativa, ahogyan a
szakemberek nevezik világszerte a szelídgesztenyét. Sokak szerint 6-800
évig is elél, a legendák szerint a Duna menti kisvárosban először Károly
Róbert királyunk ültetett gesztenyéseket. De emlegetik Mátyás királyt
is, meg a korabeli olasz kertészkedőket is.
Az ezredforduló első évében még Bessenbacher Géza mezőőr járta az
érintett családi portákat, és oltogatta a Cryphonectria parasitica,
vagyis kéregrák betegségben szenvedő fákat. Akkoriban sokan
kérdezgették, vajon megmenthető-e még ez a nemes fafajta, amit számtalan
formában felhasználhat az ember: tápláléknak, csemegének, gyógyászati
célra, építőanyagnak, tüzelőnek, állati takarmánynak.
Murányi Zoltán, az önkormányzat városüzemeltetési osztályvezetője, úgy
is mint projektmenedzser, 2009-ben nyilatkozott arról, hogy nagyobb
sebességre kapcsolnak a mentési munkákkal. A cél érdekében határon
átnyúló, közös pályázatot készítettek, a szlovákiai Kékkő (Modry Kamen)
önkormányzatával együttműködve. Az uniós támogatásra benyújtott
pályázatuk végül nyert. A projektben vállalt önerő összege 5633 euró,
ERFA-forrás 88 570 euró, a kormányzati társfinanszírozás 9997 euró volt.
Az idén szeptember 22-én a szlovák partnerrel együtt rendeztek
tudományos konferenciát a művelődési házban, aminek napirendje a
gesztenyéseik mentését célzó program részleteiből és végrehajtásából
állt össze. A Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési
Program hivatalos nevet viselő rendezvényen a két ország szakemberei
tartottak tájékoztatókat. Az eseményen bárki részt vehetett, mert
szeretnék, hogy a maguk lehetőségei szerint a program végrehajtásába,
így az újratelepítésbe is, a lakosság, elsősorban az egykori vagy mai
gesztenyetermesztő családok tagjai is bekapcsolódjanak, ahhoz
szakismereteket, információkat kapjanak. Az elkészült tervezetben
szerepel egyebek között az ezt a célt szolgáló előadások, tanfolyam
jellegű programok rendezése is.
Erről a szándékról beszélt a jelenlévőket köszöntő Petrovics László
polgármester is, akitől Aladár Bariak, Kékkő polgármestere vette át a
szót, bemutatva települése társadalmi, gazdasági helyzetét, természeti
viszonyait. Mint mondta, a 720 éves városka szelektől védett, völgyekben
fekvő gesztenyéseit még a törökök telepítették, napjainkban pedig az
évente megrendezett gesztenyefesztiválon is népszerűsítik. A
munkanélküliséggel küszködő lakosság számára fontos jövedelemkiegészítő
forrás a gesztenye, de náluk éppen úgy betegek a fák, mint
Magyarországon.
Murányi Zoltán nagymarosi projektmenedzser felidézte, hogy a városnak
korábban éppen olyan szimbóluma volt a gesztenye, mint a híres marosi
málna. Már csak ezért sem volna szabad veszni hagyni, de
jövedelemszerzési és idegenforgalmi célból is indokolt a megtartása.
Fontosnak tartja a természetvédelmet és az ezt szolgáló helyi
rendeletet. Mint mondta, mikológiái felméréseket végeznek, egy bemutató
területen ismertetik a védekezés módszereit, internetes honlapot
indítanak, fontos szerepet szánnak a szaktanácsadásnak, illetve a
tájidegen fajok kiirtásának, a fertőzött részek kivágásának, a fák
helyszíni kezelésének.
Zeller Zoltán természetvédelmi mérnök a gesztenyetermesztés többfunkciós
szerepéről, társadalmi-gazdasági jelentőségéről beszélt. Szerinte a
hanyatlás oka a természeti, gazdasági és társadalmi változásokban
keresendő. Régebben a magyar, olasz, svéd kertészeti tudás generációról
generációra öröklődött itt a Duna mentén. A fő veszély a kéregrák
elterjedése. Radócz László egyetemi docens ezt hangsúlyozta a
gesztenyések európai jelenéről és jövőjéről szóló előadásában. A múlt
század elején, Amerikában kezdődött a kéregrák-fertőzés, ami
Olaszországon és Szlovénián át jutott el Magyarországra.
A FAO statisztikája szerint 2008-ban 413 500 tonna termett
szelídgesztenyéből a világon. Ennek több mint felét Kínában termelték,
ahol 1999-ben 670 ezer hektáron termesztettek szelídgesztenyét. A
drasztikus európai terméscsökkenésre jellemző, hogy például a régebben
vezető mediterrán országok közül Olaszország részesedése a
világtermelésben mindössze 5 százalék. Magyarországon évenként alig
3-400 tonnát takarítanak be. Szükséges volna tehát új fejezetet nyitni a
védekezésben és a most elnyert támogatáson túl újabb pályázatokat
készíteni, együtt a szlovák partnerekkel.
Érdekes és fontos szakmai információkkal járultak hozzá a konferencia
sikeréhez a Szlovák Tudományos Akadémia Erdészeti és Ökológiai
Kutatóintézetének szakemberei, Gabriella Juhászová, Katarina Adamciková,
Marék Kobza és Emília Ondrusková is.
A konferencia résztvevőinek átadtak egy-egy példányt „A nagymarosi
szelídgesztenyések története, ápolása és védelme" című könyvből, amit
Radócz László szerkesztett. Ebben Murányi Zoltán Nagymaros, Zeller
Zoltán a nagymarosi szelídgesztenyések történetét ismerteti, míg Radócz
László és Zeller Zoltán a termesztési területekről és állapotukról ír.
Szó van benne a kémiai növényvédelem és az agrotechnika
kölcsönhatásairól, a favédelemről, s a kéregrákon kívül számos
fabetegségről és kártevőről is. KOVÁCS T. ISTVÁN
