2006. augusztus 17.
Egyre romlik az erdők állapota Magyarországon: tavaly már csak minden harmadik fa (a teljes állomány 33,2 százaléka) bizonyult egészségesnek a hazai erdőségekben. Különösen kritikus a Kárpát-medencében őshonos, a hazai erdőterületek egyötödét kitevő tölgyesek helyzete: ezekben tavaly már csak minden ötödik egyed volt - a lombkorona állapota alapján - tünetmentes.
Hasonló tendencia érvényesül az itthon leginkább elterjedt fenyőféle, az erdeifenyő esetében is, ahol 1996-ban a fák 38, tavaly viszont már csak a 31 százaléka volt egészséges. Az erdőpusztulás, amelynek hátterében elsősorban az erőteljes légszennyezettség, másodsorban az élősködő gombák, a gyapjaslepkék és a különféle szúfélék támadása áll (utóbbiak a nyugat-magyarországi lucfenyőket tizedelik), egyelőre a bükkösöket sújtja relatíve a legkevésbé, e fajta egyedeinek 54 százaléka tavaly még egészségesnek számított az Állami Erdészeti Szolgálat legfrissebb adatai szerint.
A kártevőkkel szemben a tölgyeseknél ellenállóbbnak bizonyultak a Magyarországon nem őshonos akácok is. Ezek "felségterülete" először 2000-ben haladta meg az ezer éven át minden tekintetben uralkodónak számító tölgyesek kiterjedését. Magyarország területének jelenleg a 19 százalékát - 1,8 millió hektárt - borítják erdők (a honfoglalás idején a fás területek aránya még 40 százalék volt). Az erdők kiterjedése az 1921-es trianoni döntés után történelmi mélypontra, 12 százalékra zuhant. Az utóbbi nyolc évtizedben az 1923-ban indult alföldi fásítási programnak, majd a második világháború után kezdődött négy évtizedes erdőtelepítési kampánynak köszönhetően jelentősen - 50, illetve 600 ezer hektárral - nőttek az erdősített területek.
1987-ben egy újabb erdőtelepítési tervet fogadott el a Grósz-kormány, az akkor előirányzott 150 ezer hektár helyett azonban végül csak 50 ezer hektár új erdő telepítésére került sor 1991 és 2000 között.
