Több száz bejegyzett lobbiszervezet bombázza javaslataival az európai döntéshozókat. Köztük a zöldek is. Fél éve a Greenpeace brüsszeli kommunikációs tevékenységében vesz részt Kalovits Judit, a környezetvédő szervezet korábbi magyarországi szóvivője.
Hogyan képviseltetik magukat Brüsszelben, és miért is kell jelen lenniük a zöld mozgalmaknak az unió fővárosában?
- Az összes nagy nemzetközi szervezetnek van lobbistája Brüsszelben. A mi bejegyzett lobbiszervezetünk a Greenpeace EU Unit. Nemzetközileg ismertek vagyunk ugyan, de Brüsszelben egyáltalán nem számítunk nagynak. Jelenleg összesen tíz emberünk dolgozik az irodánkban, miközben a WWF-nek, a Természetvédelmi Világalapnak mintegy 60 munkatársa lobbizik Brüsszelben. Erőnket összefogással tudjuk növelni. A nagy zöld szervezetek létrehozták a G8-at.
- De nem az iparilag legfejlettebb országokról van szó.
- Ez a Green 8. Bőséggel akad olyan téma, amelyben együtt tudunk működni, miközben a saját szívügyeivel is tud mindenki külön-külön foglalkozni. A célkitűzések lehetnek különbözőek, de ha a G8-ból öt szervezet egyetért a másik hárommal egy-egy témában, akkor sokkal nagyobb erőt képviselnek, mint külön-külön.
- Melyik a legfontosabb téma, amelyért együtt lobbiznak most Brüsszelben?
- A REACH, a vegyi anyagok átfogó európai szintű szabályozása. Az Európai Unión belül több tízezerféle vegyi anyagot használnak. Mindenhol, a gyáraktól kezdve a háztartásokig. Országonként eltérnek a rájuk vonatkozó szabályok, és az újak esetében sincs egységes szabályozás. Többet már régen ki kellett volna vonni a forgalomból, de sok ország még nem tette meg. A REACH a régiekkel és az újakkal, sőt a majd csak ezután használatba kerülő vegyi anyagokkal is foglalkozik.
- A zöld lobbisták mit akarnak elérni? Hogy minél több vegyi anyagot betiltsanak?
- Az emberekre gyakorolt hatás alapján kell megszabni, hol és miként lehet a sok-sok vegyi anyagot használni. Lobbistáinknak az a céljuk, hogy ne csak az uniós szabályozás legyen megfelelő, hanem hogy az egyes tagországok komolyan is vegyék ezt. Szerencsére Magyarország sokat tett hozzá a REACH-hez. Nagyon pozitív álláspontot képvisel ebben a kérdésben.
- Megnyugtató, hogy van, amiben méltók vagyunk a nemzetközi elismerésre. De mikor mondhatják a lobbistáknak, hogy jól dolgoztak?
- A legutóbbi esetet említem, még ha az nem is annyira látványos: a halászati bizottság december 22-i ülésén értünk el részleges sikereket. Felhívtuk a figyelmet a mélytengeri hálók sok kárt okozó használatára, és úgy tűnik, felhívásunk értő fülekre talált. Magyarországnak nincs ugyan tengere, de része annak a hatalmas felvevőpiacnak, ahol a tengeri halakat értékesítik. Márpedig egyre jobban fogy a tengerek és óceánok halállománya. A halak nem nőnek meg olyan gyorsan, mint ahogyan a kereslet nő. Néhány éve még öt-hat éves tonhalak kerültek a hálókba, ma zömével két-három évesek.
- Milyen eszközökkel lehet a halakért lobbizni Brüsszelben?
- Úgy, hogy nem a mélytengeri hálók használatának tilalmát kérjük: sokkal inkább aprómunkát végzünk. Megmutatjuk a vonatkozó törvények azon passzusait, amelyeket módosítani kell ahhoz, hogy a természeti értékek ne vesszenek el. Apró változtatásokkal nagyobb eredményeket lehet elérni. Erre vevők a döntéshozók is. Előfordul, hogy másodvonalbeli politikusok kerülnek Brüsszelbe, de az Európai Parlament szakbizottságait - ahol a legfontosabb munka folyik - magas szintű szakmai felkészültség jellemzi. A lobbimunkákkal persze kicsit messzebbre is tekintünk. Az Európai Unió gyakran olyan zöld álláspontot képvisel, amely a világ más pontjain zajló változások mozgatórugója. Európán keresztül más országokra és világrészekre is hatást tudunk gyakorolni. Ez sajnos egyelőre alig-alig érződik az Egyesült Államok esetében, amely a legtöbb szennyezőanyagot bocsátja ki.
- A zöld érdekek egybeesnek a magyar állam érdekeivel? Zöld szempontból hogyan fest Magyarország Brüsszelben?
- Hazánk átlagosnak mondható környezeti problémákkal küzd, ami nem hasolítható össze például a lengyel iparvárosok helyzetével. Ami európai szempontból aggályos lehet, az a nukleáris energia. Egyes várakozások szerint az atomenergia reneszánsza következhet, de egyelőre az a tendencia erősebb, hogy a nukleáris energia helyett megújuló energiaforrásokra kellene áttérni. Németország ebben élen jár.
- És Magyarország?
- Hazánk eleve a legkevesebb kvótát vállalta a megújuló energiaforrásokra való átállásban, de általános az a vélemény, hogy még ezt sem fogja tudni teljesíteni. Magyarországon ugyanis ez senkinek sem érdeke. Az állam, a politikusok, az energetikai szevezetek nem a környezetbarát energiatermelésbe akarnak pénzt fektetni. Még tervek sincsenek arra, hogyan lehetne teljesíteni a vállalásokat. A paksi atomerőmű leszereléséről sem beszélnek.
- Paks az energiaszükségletünk mintegy 40 százalékát fedezi.
- Pont ez a baj. Azt mondják, mivel ez így van, ne is gondolkozzunk arról, hogyan lehetne kiváltani. Pedig az atomerőmű üzemzavarai és a négy blokk 2012 és 2016 közöttre tervezett élettartam-hosszabbításának több száz milliárdos költsége másra is felhasználható lenne - például a megújuló energiaforrásokra. Nyolc év múlva ennek még nem lenne igazán nagy eredménye, de első lépésként annak a bizonyos 40 százaléknak a "leszorítását" kellene elérni. És akkor még nem beszéltünk a környezetbarátnak szintén nem mondható szénerőműveinkről.
- Az unió pályázati pénzekkel ösztönözheti a tagországokat.
- Igen is, meg nem is. Irányelvek ugyan vannak, és megszorító intézkedések is lehetségesek, de az EU nem szól bele az egyes országok energiapolitikájába. Ha egy ország ezt nem igényli, ha nem akarja megvalósítani a terveit, vagy nincs is hosszú távú stratégiája, akkor azzal Brüsszel semmit sem tud tenni. Az országok sokszor önös érdekei szemben állnak az unió által megfogalmazott közös célokkal.
- Verespatak ügyében sem lehet semmit tenni?
- A kanadai vállalat néhány hete nyilatkozatot tett közzé. Azt hangsúlyozta, hogy az aranybánya megnyitása csupán pénzkérdés, nincs semmiféle lobbivonzata és politikai felhangja az ügynek. És Romániának is jó, ha megkezdődik a kitermelés. Úgy tudjuk, hogy az új román elnök támogatni fogja a beruházást.
- Az unióban viszont tartanak a környezetpusztító technológiák és anyagok alkalmazásától. Még élénken él bennünk a 2000. januári tiszai ciánszennyezés emléke.
- Nehezíti viszont a helyzetünket, hogy az ipari lobbi bármilyen ipari fejlesztést hajlandó támogatni. A zöldeknek nincs akkora befolyásuk, hiába van zöld frakció az uniós parlamentben. A nagy sakkjátszmában mindenesetre továbbra is a bizottsági munka a legfontosabb, a lobbisták az egyéni képviselőkön túl ezeket a testületeket célozzák meg. A személyes kapcsolatok, az informális lobbizás a legfontosabb. A lobbisták szabályosan feltérképezik a döntéshozók érdeklődési körét - mivel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak -, aztán megkeresik őket. Verespatak esetében is így kell eljárni.
Estefán Zsolt