2007. február 4.
Úgy 53 000 vadásztársasági tag van az országban, számukra nagyon fontos ez a hobbi. Lehetne több vadász is, de aki nálunk választja ezt az időtöltést, nyugati társához képest vesződséges utat jár be, amíg célra emelheti fegyverét. Szüksége van egy „fizetős" vadászjegyre, igazolandó, hogy letette a vizsgát. Kérelemmel kell fordulnia a területileg illetékes rendőrség igazgatásrendészetéhez, és külön kell megszerzési engedélyt kérnie a golyós és külön a sörétes fegyverre. A tartási engedélyt ötévente meg kell hosszabbíttatnia. A tartási engedélyt célszerűbb lenne visszavonásig kiadni, és nem öt esztendőre, hiszen, ha a tartás feltételei nem változnak, teljesen értelmetlen a procedúrát megismételni. Ugyancsak értelmetlen a nálunk kötelező orvosi vizsga, ez lényegében egy háziorvosi igazolás, amelyet megkap mindenki, aki mozgásképes. A bürokrácia nemcsak a vadászokat, hanem a sportlövőket, a gyűjtőket is negatívan érinti, emellett a túlszabályozottságnak abban is szerepe van, hogy az azonos vadászfegyver (vagy épp lőszer) magyarországi kereskedőnél 15-20 százalékkal is drágább lehet, mint a Lajtán túl.
A kereskedőket és vásárlóikat sújtó túlszabályozás egyik jele, hogy EU-import esetén a megszerzési engedélyt kiadó eljárási rendbe a hazai eljárás bevonja a GM-et is, amely megadhatja az eredetileg hadifegyvernek tekintett eszköznek a polgári minősítést. (Holott az EU-ban a fegyvert végigkísérő kódszám eleve minden kétséget kizáróan tanúsítja annak jellegét). Ha egy magyar fegyverkereskedő cég kis mennyiségű, akár két-három darab vadászfegyvert akarván behozni az országba, három engedélyért kell folyamodnia a GM-hez, más és más osztályhoz, illetve előadóhoz: előbb jön a tevékenységi, aztán a tárgyalási engedélykérelem, végül pedig a behozatali engedély. Az időt rabló és végső soron felesleges procedúra természetesen „beépül" az árba is.
Név és cím a szerkesztőségben
