A gyöngyösi Károly Róbert Főiskola a megújuló energiák szerepének vizsgálatára az elmúlt évben kutató-fejlesztő központot hozott létre és tangazdaságában kisparcellás zöldenergia növénykísérletet állított be. Az intézmény február végén „A magyar megújuló energia stratégiai hangsúlyai és kísérleti bemutatása" címmel tartott konferenciát.
A száznál több, többségében észak-kelet magyarországi résztvevő a tudományos életet, az alapanyag termelőket, a gazdálkodókat, az energia-előállítókat és a közhivatalnoki kört egyaránt reprezentálta.
A téma jelentőségét és időszerűségét csak aláhúzta, hogy a rendezvénnyel egy időben Gráf József jelenlétében az IKR hosszú távú együttműködési megállapodást írt alá a főiskolával ez ügyben, mert a jelentős integrátor is érdekelt az új üzletág kialakításában. Ezt már dr. Dinya László rektorhelyettes emelte ki a megnyitójában, egyúttal jelezve, hogy hasonló megállapodás születik a Budapestre költöző FAO Szolgáltató Központtal is. Szerinte keresnünk kell a megfelelő kifejezést az energiaipar ezen új területére, amelyre az ökoenergia szót ajánlotta. Jelezte, hogy Gyöngyösön már Bioenergetikai Innovációs Klaszter (azonos érdekűek laza csoportosulása) működik. Ennek szükségességét igazolja, hogy 30 év múlva a globális GDP 30 százalékát már ez a szektor adja.
A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos fejlesztési politikát (ágazati stratégiát) Bíró Tamás, az FVM szakreferense ismertette. Egymásra épülő négy lépcsőfokot említett: versenyképes alapanyag-termelést, megfelelő bioenergia-előállító kapacitást, az előállított termék biztonságos piacát, végül kedvező közgazdasági környezetet és különböző szakmacsoportok horizontális kapcsolatát (a sorrend a tudósító választása).
Hangsúlyozta, hogy unió-szerte egyre nagyobb a várakozás a bio-üzemanyagok felhasználásával kapcsolatban. Ezért nem meglepő, hogy a korábbi elvárásokkal szemben a legújabb döntés gyorsabb ütemű változásra utal: a bekeverési arányt már 2020-ban 10 százalékra kell növelni. A jövedéki szabályozás hazai rendszerének változásáról megtudtuk, hogy a megfelelő arányú (jelenleg 4,4 százalékos) bio-komponens esetében bioetanolnál 2007 II. félévtől, biodizelnél jövő év kezdetétől literenként 8 forint adókedvezmény ösztönzi a forgalmazókat a bio-üzemanyagok bekeverésére, felhasználására. Ennél nagyobb mértéket a költségvetés nem visel el. A feldolgozóüzemek létesítése is támogatást élvez maximum 40 százalékos arányban és 250 millió forintig. Ez azt jelenti, hogy kis- és közepes kapacitású, egymilliárd forint körüli bruttó beruházási költségű üzemek megvalósulását preferálja az FVM.
Az alapanyag-termelők ültetvénytelepítési támogatásra számíthatnak (a fásszárúakkal kapcsolatos rendszer kidolgozása előrehaladottabb), de a növénytermesztésre vonatkozó támogatások is rendelkezésre állnak majd az EMVA-keret terhére.
A biogáz esetében, az alapanyagtól függően, négy irányzat jeleníthető meg: a növényi rendszerekre; az állattartásra; a veszélyes élelmiszeripari, vágóhídi, éttermi hulladékokra; végül a kommunális szennyvíziszapra alapozott biogáz rendszer. Ezek létesítésére az EMVA, a KEOP és a ROP keretében áll majd rendelkezésre fejlesztési támogatás.
Látható, hogy Magyarországon a közeli jövőben jelentősen növekednek a bioüzemanyag-gyártó kapacitások, így a kitűzött cél (2010-re az 5,75 százalékos részarány) elérése megalapozottnak látszik. Erre nagy szükségünk is van, mert hazánk energiafüggősége az EU átlagát messze meghaladja, 70 százalék fölötti. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés kedvező hazai adottságainak jó kihasználásával bio-üzemanyagból (alapanyagból) néhány év múlva export-kilátásaink is lehetnek. A feltételeink adottak arra, hogy egymillió hektár termőterületen energetikai célú növénytermesztést folytassunk. Sikert azonban csak az érdekeltek (termelők, integrátorok, feldolgozók/befektetők, energiaelőállítók, az állam és a kutatás-fejlesztési háttér) széles körű összefogásával lehet elérni.
A „Zöldenergia termelés és használat stratégiájának hangsúlyai" című előadása elején dr. Gergely Sándor, a Kutató-Fejlesztő Központ igazgatója utalt arra, hogy hazánkban az első energiaerdő-ültetvény 1983-ban a karancslapujtői téeszben valósult meg, az ő elnöksége idején. Az akkor még sokak szerint különcségnek számító elgondolásnak ma már senki sem vitatja a létjogosultságát, bár a társadalmi közgondolkodásban még áttörésre van szükség. Nem tudatosult eléggé, hogy az energiafogyasztás évi 2-3 százalékos növekedése mögött (ebben azonos az ütem az EU és hazánk között) nincs meg a hagyományos energiák többlettermelésének lehetősége, ezért folyamatosan nő a megújuló energiák szerepe. Ez a forrás 2005-ben hazánk végső energiafogyasztásához 5,6 százalékkal járult hozzá. Azonban sajnálatos, hogy ennek négyötödét a tűzifa adta, és például a biogáz csak 0,5 százalékot képviselt. Magyarországon ma is csak öt biomasszára alapozott beruházás működik, évi 32 000 tonnás kapacitással, 24 MW teljesítménnyel. A 2010-ig üzembe helyezni tervezett új kapacitások ennek már az ötszörösét állítják elő. Érdekességként említette, hogy jelenleg a salgótarjáni városi fűtőmű biomasszára való átállítása folyik.
Az energiaárak nagymértékű növekedése közismert. A hallgatóság ezzel együtt meglepve hallgatta, hogy 30 év alatt a búzánál hatszor, a kukoricánál nyolcszor, a marhahúsnál tizenegyszer lett drágább az olaj. Ez a mezőgazdaság számára szinte elviselhetetlen többletköltséget jelent, amit csak más energiaforrások felhasználásával lehet ellensúlyozni. Ehhez új szemlélet is kell, ami a termőföld energia-alapanyag célú előállítási hasznosításában jelenik meg. Nem csak a különböző melléktermékekről, hanem tudatos céltermelésről is szó van. Természetesen előnyök és hátrányok az alternatív területhasználat változatai során egyaránt jelentkeznek (az előadó ezeket részletesen ismertette), a helyi adottságok és a földhasználó mérlegelése dönthet a megfelelő irányról.
A zöldenergiára vonatkozó nemzeti stratégiát sürgetve dr. Gergely Sándor ennek tizenkét alapvető tényezőjét sorolta fel. Hangsúlyozta, hogy Gyöngyös úttörő szerepet vállalt a megújuló energiák kutatásában, és ezen a területen is tudásközponttá válik. Külön kiemelte az együttműködés fontosságát, mert összefogás hiányában a megújuló energia a biogiliszta sorsára juthat. Ezt nem szabad engedni!
KURUCZ MIKLÓS