A műhelybe lépve megcsapja az orrunkat a ragasztó és a lakk erős, mással össze nem téveszthető szaga, alig férünk el a felújításra váró bútoroktól, van itt munka bőven, mutatja Imre. - Minden tárgy egyedi, új kihívást ad, nem szalagmunka, sokkal közelebb áll a művészethez, mint az asztalossághoz például - foglalja össze a restaurátori munka lényegét. - Legelőször is, amikor bekerül ide egy tárgy, akkor tisztításon és fertőtlenítésen esik át, mert előfordulhatnak rajta rovar- vagy gombafertőzések, és megbetegítené a többi tárgyat is. Ezután jön maga a restaurálás, a fának a konzerválása, ha nagyon korhadt a fa, akkor azt szilárdítjuk, utána a hiányzó részeket, repedéseket kiegészítjük. A legvégén következik a felületkezelés, vagy egy festett bútornál a retusálás is szóba jöhet.
A legtöbb tárgy, amivel Imre dolgozik, a múzeum raktárából származik, vagy tájházakból, falumúzeumból, de vannak olyanok is, amiket friss gyűjtésből valók, vagyis egy kiállítás megszervezése előtt a múzeum felad egy hirdetést, hogy keres magánszemélyeknél bizonyos fajta bútorokat. A műhelyből a kiállításra, onnan pedig legtöbbször a raktárba kerülnek a bútorok. Imre azt is elárulja, hogy hatalmas türelem és precizitás kell ehhez a munkához.
- Sokat járok múzeumokba, márcsak a szakmai ártalom miatt is, ha nem dolgoznék itt, biztos kevesebbet járnék. Érdekelnek más kiállítások, hogy ott milyen tárgyak vannak, főleg, hogy akaratlanul is szakmai szemmel nézem őket. Láthatok olyan stílust is, ami itt nem kerülhet a kezembe. Szívesen járok, különösen olyan kiállításra, ami érdekel és vonz - meséli, majd hozzáteszi: - Azt vettem észre, hogy az utóbbi években divat lett a múzeumba járás, de inkább azoknál, mint például a Szépművészeti, ahol olyan kiállítást szerveznek, ami kuriózum, mert mondjuk külföldről hozzák az anyagot. A vidéki múzeumokban szerintem azok a legsikeresebbek, amik több generációt is megszólítanak. Gondolok itt az 50-es és a 60-as évek kiállításra nálunk, öröm volt látni, hogy a nagymama és az unoka is jól érzi magát itt.
- Mi a legszebb ebben a szakmában, amiért jó restaurátornak lenni?
- Ami másnak szemét, az itt kinccsé válhat. Volt már olyan tárgyunk, ami a szeméttelepről került ide, rémes állapotban volt, és még a történész kollégák sem tudták elképzelni, hogy ebből egy kiállítható tárgy lesz, de az lett és ez jó érzés. Arany Horváth Zsuzsa