Mi szabolcsi tojásos-csurgatott tejfölös változattal indultunk a süttői találkozón. Miközben az ételek készültek, az emberek közelebb kerültek egymáshoz. Lecsófesztivál a kondér mellől nézvést.
Paprika, hagyma és paradicsom illata keveredik a felszálló füsttel. Bár esőt s felhőket ígértek a meteorológusok, hét ágra süt a nap. Igazi kiránduló, szabadidős tevékenységre való idővel kedveskedett ma az Isten. A süttői pincesoron legkevesebb félszáz helyen ég a tűz, a felállított asztalok körül pedig emberek szorgoskodnak. Ki paprikát, ki hagymát, paradicsomot aprít. Van, aki házi kolbászokat vág karikára, mások vadhúst, otthon készült virslit szeletelnek. Emitt rizsesdobozok zörögnek, arrább nokedlinek való tésztát gyúr egy idősebb asszonyság. Halk zene szól, a ráérők poharakkal, mindenféle főzetekkel teli üvegekkel keresik föl a rokonokat, barátokat, ismerősöket. Hozzánk például Guriga – becsületes nevén Kerék István – jön oda elsőként. A férfi a helyi önkéntes tűzoltóegylet jeles tagja, irányításával a múlt héten a csapat első lett a dunamocsi versenyen. A felvidéki kollégák a folyam jobb partján élő barátaiknak házi pálinkával kedveskedtek. Miközben igyekszünk magunkhoz térni a nem mindennapi élményből, a süttői II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanári kara ver mellettünk tábort. Ők is megkínálnak minket egy főzettel, csokis sütik kíséretében. Ha így folytatjuk, estére kipukkadunk. A tornatanár amúgy vidám hangon biztatja Sárdi Tibor igazgatót, itassa csak a konkurenciát, mert akkor nekik könnyebb dolguk lesz.
A süttői lecsófesztivál messze földön híres. Aki itt nyer, az joggal mondhatja magáról, közítélet szerint is jó ételt tud főzni. Természetesen mi is indultunk; igyekeztünk egy helyben szokatlan, ismeretlen konyharemeket megismertetni. A mangalicaszalonnás, fokhagymás alapra ütött szabolcsi tojásos-csurgatott tejfölös változat a sok lila hagyma miatt enyhén édeskés. Az ország másik felében úgy mondják, ezt vagy azonnal megszereti az ember, vagy többet nem kíván ilyet enni. Itt is akadt példa mindkettőre. A fiatalok a tányért is kitunkolták, míg a nádudvari születésű Zágonyi Imrének, a tavalyi győztesnek kevéssé ízlett. De ez nem baj, sőt úgy helyes, hogy megmondta, mit gondol, mert az ember a barátaitól őszinteséget, s nem udvarias, de üres szavakat vár el. Mindenkiről nehéz véleményt mondani, ám annyi bizonyos, a tanári kar vadhúsos verziója kiválóra sikeredett, s fenséges volt a tűzoltók „csinálmánya” is. Engelbrecht István ugyancsak szemmel látható jó kedvvel kanalazta be saját lecsójukat.
Fontos megjegyzés: a tűzifát az erdészet adta ingyen, az alapanyagot pedig mindenki magának hozta. Az egész buli nem kerülhetett sokba az önkormányzatnak – másfél-kétszáz ember mégis kiválóan érezte magát.
Mindössze egy dolog volt furcsa: senki nem politizált. lázin miklós andrás