A balatonboglári üdülőtulajdonosok fellebbezést nyújtottak be a Dél-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatalhoz, mert féltik a nyugalmukat, s az egykori tájvédelmi körzet élővilágát.
Volt egyszer Balatonbogláron egy Várhegy, természetes, érintetlen erdővel, nyolcvanéves fákkal, hóvirággal, rókákkal, mókusokkal, bagollyal, sassal, szentjánosbogárkákkal, amelyet valaha tájvédelmi körzetté nyilvánítottak. Az erdő adta a tiszta levegőt, a békét és nyugalmat a nyaralóknak és a helybelieknek. Ezenkívül a hegyen páratlan feltáratlan régészeti kincs található: egy vaskori erőd és egy honfoglalás kori temető. Teltek-múltak az évek, és a kócsagos tájvédelmi táblák szép lassan eltűntek.
Nemrég a boglári önkormányzat az egész hegyet harminc évre – szinte ingyen, hiszen csupán a karbantartásért – bérbe adta egy vállalkozásnak, amely kaland- és szabadidőparkot akar ott létrehozni bobpályával, kalandpályákkal, étteremmel. A helyi üdülőtulajdonosokat „elfelejtették” hivatalosan tájékoztatni, de az erdőirtást már meg is kezdték.
Több – neve elhallgatását kérő – balatonboglári üdülőtulajdonos levélben fordult szerkesztőségünkhöz, s a Dél-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatalnál is fellebbeztek az ügyben. A panaszosok fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy mindez súlyosan sérti magánérdekeiket, mert a tervezett beruházások csökkentik az üdülőövezetben lévő ingatlanuk értékét, a pihenéshez, nyugalomhoz való alkotmányos jogukat. Továbbá azt, hogy az üdülőtulajdonosok sem szóbeli, sem írásbeli tájékoztatást nem kaptak, nem ismertették meg velük a részletes terveket, nem kérték ki a szomszédok beleegyezését sem, és így tudtukon kívül döntöttek. Úgy vélik, hogy az építkezéssel veszélybe kerül több honos állat- és növényfaj megmaradása. Sérelmezik, hogy a jegyzői határozat jogerőre emelkedése előtt megkezdődtek az építkezést előkészítő – fakitermelési, irtási – munkálatok.
A fellebbezést benyújtók nem csak a nyugalmukat féltik. A hatoldalas bérleti szerződés tanúsága szerint még a kilátásért is szedhetnek majd pénzt. A tavaly júniusban aláírt szerződés 6.3 pontja előírja: „a bérlő – a felújítást követően – a bérleti jogviszony időtartama alatt a kilátót belépődíjasan üzemeltetheti.” Emellett az összes általa épített, illetőleg felújított létesítmény használatáért is – például standok, illemhely – díjat szedhet a látogatóktól. Na persze csak akkor, ha okmányokkal igazolják illetőségüket. A magáncég jogosult az adott területen rendezvényeket, fesztiválokat is szervezni, ami vonzza a tömeget, és zajjal jár.
A szerződés ötödik pontjában az önkormányzat és a vállalkozás megállapodott abban, hogy a bérlő 2038. augusztus 31-ig bérleti díjat nem fizet. Ráadásul az önkormányzat és a vállalkozó között létrejött szerződés szerint a bérlőt előbérleti jog illeti meg, tehát a bérlet harminc év után meg is hosszabbítható.
A helyhatóság számításai szerint mintegy 56 millió forintos megtakarítás, hogy mentesül a fenntartás és a karbantartás költségeitől. Emellett a harmincéves jogviszony leteltével a területen található összes építmény térítés nélkül az önkormányzat tulajdonába megy át. Addig is a bérbe vett területek egy részét a bérlő köteles közparkként, parkerdőként üzemeltetni, és a balatonboglári családoknak és gyermekcsoportoknak húszszázalékos kedvezményt biztosítani.
A Dél-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal hamarosan dönt az ügyben, de Balatonlelle jegyzőjének az építést engedélyező határozatából kiderül, hogy a szerződés csak akkor érvényes, és az engedély csak akkor adható meg, ha összesen hat szakhatóság engedélyét is beszerzi a magánvállalkozás. Ez meg is történt, s a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, a Somogy Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatósága, a Pécsi Bányakapitányság, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, s a Nemzeti Közlekedési Hatóság is – feltételekkel ugyan, de – megadta az engedélyt. Ez utóbbi például kikötötte, hogy a létesítmények üzemeltetéséhez minimálisan 98 gépkocsiparkolót kell biztosítani ezen a területen.
A panaszosok semmiképp sem szeretnék, hogy egy értékes természeti, régészeti, nemzeti kincs eltűnjön a föld színéről. Nem szeretnék, hogy minden területet beépítsenek, eladjanak a gyors haszonszerzés céljából. Mert ha így lesz, unokáiknak lesz ugyan bevásárló- és szórakoztató-központjuk, de arról, hogy milyen volt az erdő, már csak mesélni tudnak majd nekik.
A beruházás ellen tiltakozók követelik a munkálatok leállítását a határozat jogerőre emelkedéséig, a későbbiekben pedig a kivágott fák helyett újak ültetését. Szeretnék megakadályozni ezt a szerintük burkolt privatizációt, hogy a magyar ne csak vendég legyen a saját hazájában.
Lapunk megkereste Csiszár Szilárdot, az önkormányzattal szerződött vállalkozót, kértük, mondja el, pontosan mit is szeretne, ám nem kívánt nyilatkozni. A Magyar Hírlap úgy tudja, a vállalkozó három lakossági fórumon is ismertette fejlesztési elképzeléseit, s arról biztosította az érdeklődőket, hogy nem kíván pusztítást végezni a területen. Fejlesztési terveinek alapja annak a közparknak a létrehozása, amelyet bárki látogathat.
Megkerestük Kovács Miklóst, a település független polgármesterét is. Ígéretet kaptunk munkatársától, hogy ma visszahívnak.