Orvvadászok mindenhol akadnak. Ezeket általában ismerik a népek – de csak helyben. Ez logikus, hiszen például egy szabolcsi parasztgazdától nem várható el, hogy tisztában legyen azzal, ki pusztítja az ország túlfelén a szarvasokat, őzeket. Ugyanakkor nem helyi, hanem országos tudás, hogy ezernyi sötét alaknak képtelenség az orrára koppintani. Nem azért, mert az illetők lelövik a feljelentőt, korántsem. A „becsületesek” attól tartanak, nem történik semmi, sőt.
Nos, én egy ilyen sztoriba futottam bele. A hallgatás és a kihátrálás becsteleneket csinált a becsületesnek látszó népekből. Cinkosok lettek; mert úgyis minden a régiben marad – mondták. Valóban, igazuk van. „Így” marad minden a régiben. Elszállt egy konkrét témám, történetét csak elméletben, bizonyíthatatlanul testálták rám. Így is írtam meg. Hibáztam, ezért pedig büntetés jár.
Az elméleti ökoterrort viszont nem tilthatja meg nekem senki, ezért most számoljunk le egy képzeletbeli vadorzóval. Lehetőleg slendriánul, úgy, ahogy ő teszi a szarvasokkal. Lőjük vádlin, ott, helyben. Ez nem halálos, de épp elég lesz neki, mire besántikál a legközelebbi faluba az orvoshoz. LMA