Miként tavaly, idén sem kell karácsonyfahiányra számítani a fővárosban. Bőséges a választék, a vásárló találhat magának néhány száz forintos kis lucbokrot és valóságos szálfákat is - tízezer forintokért. A kínálat tartalmazza a hagyományos, olcsó lucot, a néhány éve divatossá vált hosszú levelű feketefenyőt, az ezüst fenyőt, a normandiai és a duglászfenyőt, illetve kaphatók gyökeres fák is.
A választék tehát nagy, ám nem mindenki tudja, melyik fafajta milyen körülmények közé való. A gyökeres fák általában kisebbek és drágábbak, hiszen hosszú távú „megoldást" kínálnak. Azoknak érdemes ilyet venniük, akik az ünnepek idején történő szobai használat után, de legkésőbb tavasszal ki tudják ültetni a kertbe. A földlabdás fenyő számára ugyanúgy veszedelmes a nagy meleg, mint a vágott fának. Éppen ezért a szakemberek azt javasolják, hogy a fát a lehető legrövidebb ideig tartsuk csak a fűtött szobában.
A vágott lucfenyő hagyományosan „a" karácsonyfa. Igénytelen, olcsó, méterét öt- nyolcszáz forintért kínálják a piacokon. Jellegzetes kipárolgása betölti a szobát - ezt tartják az igazi „karácsonyillatnak". Hátránya, hogy erősen fűtött helyiségben hamar kiszárad, s bőven hullatja tűlevelét, amely a szőnyegben, a fiókok mélyén még hónapok múlva is meglepetést szerezhet a takarító háziasszonynak. Sokat segít, ha friss fát veszünk - a tűlevél színéről megállapítható, milyen régen vágták ki -, ha hűvösön és vízben tartjuk az ünnepig, s ha a szobában is kap vizet.
A fekete- vagy közkeletű nevén mókusfenyő hasonló áron kapható, mint a luc, bár némely kereskedő drágábban kínálja. Kevésbé hajlamos a levél hullatására, viszont nem annyira illatos. Az ezüstfenyő mutatósabb és tartósabb, ennek azonban ára van. A másfél méter körüli példányokat két és fél, háromezer forintért kínálják. A legdrágább fajták közé tartoznak a normandiai és a duglászfenyő, amelyek lágy, selyemfényű tű-levelükkel, citrussillatú törzsükkel a fenyőtársadalom „arisztokráciáját" képviselik. Egyenes növésűek, arányos felépítésűek, szépen díszíthetők, és egyáltalán nem hullatják a levelüket. Ezen tulajdonságaik igen alkalmassá teszik arra, hogy áruházakban, közintézményekben pompázzanak. Ilyen mértékű az áruk is: míg a szobai kétméteres példányok öt-tízezer forintért kelnek el, addig a még nagyobb, dekoratív szálfákért valóságos vagyont kérnek. (j. gy. b.)